Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-9

€01 Az Országgyűlés 9. ülése 1964. február 1-én, szombaton 602 désekhek — ha kellő előkészülettel, körültekintéssel fognak lebonyolódni — szintén hamarosan meg kell hogy mutatkozzék a hatása. Az anyagi érdekeltség termelőszövetkezeteink termelésének felfutásában jelentős szerepet tölt be és amint ezt szintén többen említették — Friss elvtárs, Nagy Dániel elvtárs és mások — a háztáji gazdaságok szerepe sem lebecsülendő. Különösen a húsellátás szempontjából van ennek jelentősége. Vigyáznunk kell itt arra, hogy ne csökkenjen gyorsabb ütemben az állattenyésztés, mint ahogy a közösben ez felfut. A jövedelemelosztási formákat illetően nagy hívei vagyunk annak, hogy az anyagi ösztönzés itt megfelelőképpen érvényesüljön, azonban vigyázni kell arra, hogy ez ne spontán történjék. A tervjóváhagyó közgyűlésekre a közeljövőben kerül sor és szükséges, hogy megfelelő tervszerűséggel a parasztság előre határozza meg — ahogy ez a szövetkezetek legnagyobb részében már van is — hogy mi a pénzbeni, mi a természetbeni járandóság és milyen feltételek szerint jár ez a tagoknak. A mezőgazdaság és az ipar között nagyon szorosak és nagyon szélesek a kapcsolatok. Akár az élelmiszeripar, akár a vegyipar, akár .a gépipar területét nézem, számtalan szállal fűződik Össze a mezőgazdasággal. Az együttműködés az elmúlt évek során itt sokat erősödött, és az szükséges, hogy ahol ezek az együttműködési problémák még jelentkeznek — mint például az említett szalmacellulóz esetében — ott az ipar. részéről is, a mezőgazdaság részéről is a maximális erőfeszítéseket tegyék meg ezeknek a megoldására. A Szalmacellulóz gyár működéséhez az ország szalmatermelésének körülbelül egy százaléka szükséges. Meg vagyok győződve arról Elvtársak — mindenfajta régi közmondás ellenére —, hogy a jó gazda nem ad el szalmát, hogy elő lehet és elő kell ezt teremteni, mert gazdaságosabb az ország számára, ha megkapja ezt az egy százalék szalmát a szalmacellulózgyár, mintha csak fél erővel tud üzemelni. Szerencsére az ilyen esetek azért nem gyakoriak, inkább kirívó példaként lehet ezt említeni. Tisztelt Országgyűlés! Szólni kívánok néhány kommunális, szociális, egészségügyi, oktatási kérdésről, amelyek itt a vita során felmerültek. A lakásgazdálkodással kapcsolatban elhangzottak igények. 1961-ben állami erőből 16 800 lakást építettünk, 1962-ben 17 000-ret, 1963-ban 18 000-ret, az 1964-es tervünkben 21 700 lakás szerepel. Ezek elég jelentős számok Elvtársak, ha hozzátesszük, hogy egy-egy új lakásba három-négy-öt új lakó költözik be, ezeknek a helyére is sok esetben új lakók jönnek, akiknek az is jobb lakásnak számít, néhány év alatt tehát százezres nagyságrendű új beköltözőről, új honfoglalóról van szó. És ez nem tartalmazza még az OTP hitellel épített családi házakat. Természetesen mindez kevés, az igények nőnek, ezt jól tudjuk, s ezt fejezik ki ezek az emelkedő számok is. A lakáskeretek megemelését most nem tartjuk lehetségesnek. Lehetséges, hogy ezen a kereten belül az eddiginél jobb elosztást lehet csinálni, ebből azonban — sajnos — több lakás nem lesz. Bakos elvtárs említette például, hogy a-megyében tervben levő körülbelül 600 lakásból legalább 8—10 lakást kaphasson Keszthely és Pápa. Ügy gondolom, a megye felelősségére, mert a lakásszámot növelni nem lehet a megyében. Más ilyen kérdések is felmerültek a tanácsi önállósággal, a járási székhelyek, a városok problémáival kapcsolatban. Bakos elvtárs, Gonda elvtárs és még néhányan vetettek fel ilyeneket. Bejelenthetem, folyik a munka abban a tekintetben, hogy a városok községfejlesztési hozzájárulását növeljük. A kormány tárgyalt az elmúlt évben erről, a harmadik ötéves tervre vette számításba, hogy jelentősen felemelje a városok állami támogatását, mert valóban, a jelenlegi községfejlesztési alap-rendszerben a városok rosszabbul járnak. Felmerült több igény áruházakkal, a vízellátással kapcsolatban. Itt közben olyan értesítést kaptam, Tausz elvtárstól, hogy a veszprémi áruház építkezése 1964-ben megkezdődik és 1965ben befejeződik. Több más itt felvetett dolog is olyan, amely az 1964-es, 1965-ös tervünkben szerepel. A pécsi vízellátásra Dégen elvtárs adott közben egy feljegyzést: ez 120 millió forintba kerül, s ehhez bizony néhány év szükséges. A kórház-építkezéseknél a tapasztalat az, hogy itt egyfelől az építési szervek is többet tehetnének, másfelől azonban nem megfelelő a kórházi beruházások műszaki előkészítettsége. Sok esetben azért nem folynak a munkák megfelelő ütemben, mert a műszaki dokumentáció nem áll rendelkezésre. Az üzemi szociális létesítmények kérdése. Csupán egy példát szeretnék kiragadni; a berettyóújfalusi üzemi étkezde ügyét. Közben Nagy elvtársnőtől, értesültem arról, hogy hosszú harc után sikerült a Könnyűipari Minisztériumnak Berettyóújfalun egy 300 fős üzemet létesíteni az elmúlt években, döntően az asszonyok foglalkoztatására. Ez az üzem létrejött, s most jelentkezik az igény az étkező iránt. Meg tudom érteni ezt az igényt —, eléggé tipikus ez a dolog, hogy létesítünk valahol egy üzemet, s azután jelentkeznek a járulékos létesítmények, és sokszor nem is szorosan járulékos létesítmények iránti igények. Jogosak ezek az igények, de mindent egy lépcsőben nem tudunk keresztülvinni, s nagy eredménynek tekintjük, hogy 300 asszonyt lehet Berettyóújfalun foglalkoztatni ebben a gyárban. Az oktatás kérdéseivel kapcsolatban egy hasonló adatot szeretnék megemlíteni, Kovács Magdolna dr. képviselő elvtársnő mondotta ezt, azt hiszem, szó szerint feljegyeztem, hogy „a most megindult két uj kollégium mellett kevés a tanterem". Ha jól emlékszem, Szabolcs megyei probléma ez. Tehát két új kollégium jött létre, körzeti kollégium, s kevés mellette a tanterem. Sajnos, ilyen problémák előfordulnak, egycsapással ott sem sikerült az összes problémát megoldani.