Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-2

49 Az Országgyűlés 2. ülése 1963. március 25-én, hétfőn 50 nek a rendelésekkel, a gyártáshoz szükséges előkészítési idő emiatt a szükségesnél jobban lerövidül, ebből késedelem és minőségi hibák is származnak. Egyes esetekben előfordul, hogy a tervekben- specifikáltan előírt termékekben is rendeléshiány jelentkezik, különféle okok miatt. Ilyen esetekben a termelő és felhasználó minisztériumoknak együttesen és gyorsabban kell donteniök az adott probléma helyes megoldásáról. A külkereskedelemnek ugyancsak javítania kell az exportáruk megrendelését, különösen a kohó- és gépipari vállalatok termékeiben. A Magyar Nemzeti Bank legutóbbi felmérése ugyan némi javulásról ad számot. Eszerint ez év január végén az 1963-as exportra tervezett készáru-kibocsátás 90 százaléka volt már rendeléssel fedezve, a tavalyi 88 százalékkal szemben. A hiányzó rendelések nagyságrendje — ez a 10 százalék — országos szinten elviselhető, de egyes vállalatoknál mégis súlyos nehézségek jelentkezhetnek, amelyeken jobb kereskedelmi munkával segíteni kell. Az is igaz persze, hogy amikor helyenként az iparvállalatok korszerűtlen, eladhatatlan termékeket kínálnak fel, ezért semmiképpen sem szabad a külkereskedelmet felelőssé tenni. A kül- és a belkereskedelem helyes és egymással is jobban összehangolt rendelési politikájával nagyban segítheti az iparban most kibontakozó gyártmányszakosítást, a nagy sorozatú termelés térhódítását. Ugyanakkor latba kell vetniök befolyásukat annak érdekében, hogy a választékigényes gyártmányokban — mind a fogyasztási cikkekben, mind az exportárukban — a választék ne csökkenjen, a nagy széria mindig párosuljon az eladhatósággal. A termelés és a szükségletek fokozódó öszszehangolása tehát egyrészt az iparvállalatok piacérzékenységének fokozását igényli, másrészt a kereskedelmi vállalatok piackutatásának és árupropagandájának javítását, nem utolsósorban pedig a beruházásokat szolgáló megrendelések nagyobb szervezettségét. Az önköltség tervezett csökkentésétől, a termelékenység növelésétől nagymértékben függ ez évi költségvetési programunk jó végrehajtása, sőt a költségvetés egyensúlya is. Az 1963. évi népgazdasági terv feszített önköltségcsökkentési előirányzatokat tartalmaz, annak ellenére, hogy a népgazdaság néhány területén a százalékos megtakarítás az előző évinél kisebbre van méretezve. A költségvetési bevételekben 2,2 milliárd forinttal növekszik az önköltség csökkentéséből származó tiszta jövedelem. Ez az összeg az ipari termelési költségszint 1,2 százalékos, a közlekedési költségszint 1,1 százalékos és az állami gazdaságok termelési költségeinek 2,8 százalékos csökkentéséből tevődik össze. Az ipari termelés költségcsökkentése globálisan kisebb ugyan a tavalyinál, elérése mégis nehéz, mert egyidejűleg nőnek az iparban a korszerűsítési, minőségi követelmények, ezen felül az év hátralevő részében be kell hozni — amint erről a pénzügyminiszter elvtárs is beszélt — a kemény tél okozta termeléskiesést és a többletköltségeket. Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy az önköltségcsökkentés tervünk és költségvetésünk legkritikusabb része. Éppen ezért teljesítéséhez a legnagyobb erőfeszítés szükséges a vállalatok vezetése, a szakszervezetek és a minisztériumi irányítás részéről egyaránt. Az önköltség csökkentésének minden olyan lehetőségét számba kell venni és ki kell használni, mely szocialista elveinkkel összefér. A beruházások időbeni elvégzését, a gyártástechnológia javítását, a műszaki színvonal emelését, a gyártmányösszetétel ésszerű, gazdaságos változtatását, az anyagfelhasználás csökkentését, az üzemek belső szervezettségének fokozását. Kívánatos, hogy a vállalatok jobban használják fel önköltségcsökkentési célokra a visszafizetendő beruházási hiteleket, amelyeket a költségvetés a tavalyinak négyszeresében irányoz elő. Egyetlen „tabu" legyen ezután is az önköltségcsökkentés terén. A minőség rontásával, az áruk használhatóságának csökkentésével egyetlen vállalat se csökkentse termékeinek önköltségét. Ez mélységesen összeférhetetlen a szocialista közerkölcscsel, s minden felelős embernek, ha ilyennel mégis találkozna, a leghatározottabban szembe kell szállnia vele. Üdvözöljük azt a gondolatot, hogy a gazdaságosságra való vállalati ösztönzést tovább szükséges javítani. Miután a termelői árak hosszabb időre rögzítve kerülnek megállapításra, előfordul, hogy egyes termékek jövedelmezőségi arányai eltolódnak és helytelen irányban befolyásolják a vállalatokat a termékek összetételének változtatásában. Ebbe nem nyugodhatunk bele. A gazdasági mechanizmusokat hatékonyabban fel lehet használni e probléma kiküszöbölésére. Figyelemre méltó ebből a szempontból a pénzügyminiszter elvtárs felhívása, hogy helyenként külön árkiegészítések folyósításával is növeljék ama termékek vállalati jövedelmezőségét, melyekből kívánatos a többtermelés és egyúttal külön forgalmi adó alkalmazásával csökkentsék azoknak a gyártmányoknak a jövedelmezőségét, amelyekből az igények csökkennek, vagy valamilyen más okból nem kívánatos a termelésük növelése. A Pénzügyminisztérium, az Országos Árhivatal és a szakminisztériumok együttműködése ebben a kérdésben sokat hozhat a konyhára. Közelebb hozhatjuk egymáshoz a vállalati jövedelmezőségi szempontokat és a népgazdaság gazdaságossági követelményeit. Tovább kell ösztönözni és segíteni az iparvállalatokat a szocialista nemzetközi munkamegosztás fokozására, a nemzetközi szintű specializálódás jobb figyelembevételére. Ez létkérdés számunkra már a jelenben is, de még inkább az lesz a jövőben. Országunk gazdasági adottságai a külkereskedelmi áruforgalom magas színvonalát követelik meg. Olyan árukat kell tehát termelni, melyek a szocialista vagy a kapitalista piacon keresettek, s melyek eladási árában megtérül a befektetett Összmunka. A nemzetközi együttműködés szélesítését parancsolóan szükségessé teszi az a körülmény, hogy a világpiaci kereslet áruszerkezete állandóan és gyorsan változik. Gépek és technológiák időről időre elavulnak és olyan új gépek, műszerek, berendezések, anyagok iránt nő a kereslet, amelyek korábban csak kutatóintézetben vagy laboratóriumokban voltak ismertek. Az elavult termékek ára a világpiacon rohamosan esik, a