Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-2

61 Az Országgyűlés 2. ülése 1963, március 25-én, hétfőn 52 korszerű, új termékeké viszont magas. Gyártmányaink műszaki színvonalának emelésére és tartósan magas szinten tartására csak ipari gyártmányskálánk egy részében vagyunk képesek, s erre is akkor, ha ezek számára biztosítjuk a szocialista világpiac felvevőképességét. Ez természetesen csak úgy lehetséges, ha mi is tágabbra nyitjuk országunk kapuit a többi szocialista ország termékei előtt. Nagy fontosságú számunkra a szocialista országokkal való műszaki-technikai kooperáció, sőt esetenként az együttműködő országok közös kutató-fejlesztő bázisának létrehozása is. A terv- és a költségvetés feltételezi a nem szocialista országokkal folytatott kereskedelem növelését is. A költségvetés is tükrözi azt a törekvést, hogy a Magyar Népköztársaság minden oi'szággal szívesen kereskedik a kölcsönös előnyök elve alapján. A mezőgazdaság, bár az állami jövedelemhez viszonylag kisebb mértékben járul hozzá, egész népgazdaságunk szempontjából azonban köztudomásúan nagy fontosságú. A cél változatlanul az eddigi kell, hogy legyen: szocialista alapon mielőbb eljutni a korszerű, magas termelékenységű mezőgazdaságig. Nem érdektelen a kérdés, hogy miképpen járul hozzá állami költségvetésünk mezőgazdaságunk kétségtelenül jelentős — és hozzátehetem: örvendetesen jelentős — beruházási „étvágyának" kielégítéséhez. Az előirányzott összegek az állam jelentős erőfeszítéseit bizonyítják. A költségvetésből például a tavalyinál 42 százalékkal több hosszú és közép lejáratú hitelt nyújtunk a termelőszövetkezeteknek, zömmel beruházásokra. A szövetkezetek saját erejükből is jelentős összeget ruháznak be. Mindezek folytán a mezőgazdasági beruházások aránya az összes beruházásokból 1963-ban 22 százalékot tesz ki, s ez a mi viszonyaink között a mezőgazdaságra kedvezőnek mondható. Mezőgazdaságunk ez évi legnagyobb problémája a takarmányalap szűkös volta. Számottevő takarmánymennyiséget importálunk szocialista piacról is, kapitalista piacról is. Az import révén a nagyobb bajokat elkerültük és remélhetőleg elkerüljük ezután is. A helyzet azonban szinte minden gazdaságban megköveteli a takarmánnyal való ésszerűbb gazdálkodást, különösen a melléktakarmányok jobb felhasználását. Ebben Magyarországon nem állunk túlságosan jól. Altatnánk magunkat, ha tagadnánk azt, hogy a takarmánygazdálkodás helyenként eléggé alacsony színvonalú, sok a kihasználatlan lehetőség, esetenként a gondatlanság. A takarmánygazdálkodás javítása természetesen maguknak a gazdaságoknak az ügye és feladata, de a járási és a megyei tanácsok színvonalasabb munkája és a kormányszervek segítsége is elengedhetetlen. A szövetkezeti gazdálkodással kapcsolatban ismét rá kell világítani a háztáji gazdálkodás fontosságára. A közös gazdaság az alapvető, a háztáji gazdaság a kiegészítő része a szövetkezeti gazdaságnak. Kiegészítő, de nem mellékes vagy elhanyagolható része. Igaz, a háztáji gazdaságok főként a tagok önellátását szolgálják. Az önellátásra irányuló termelés színvonala és biztonsága azonban a népgazdaság számára is nagyon jelentős, hiszen tehermentesíti a központi élelmiszereket, kiegészítő munkát és jövedelmet biztosít a tagoknak, ami most is fontos, a jövőben is fontos marad. Az önellátó fogyasztás egyáltalán nem társadalomellenes tevékenység, sőt lényeges része a társadalom összfogyasztásának, és kedvező, amennyiben annak arányai néni csökkennek lényegesen. Ezenfelül egyes termékekből számottevő árutermelést is folytatnak a háztáji gazdaságok. Amennyiben ez az. alapszabály keretei között történik, ez nem káros, nem megszólni való dolog, hanem egyenesen előnyös. A szövetkezeti tagok persze ezt jól megértik, a vezetőségek többsége is helyesli, egyes vezetőségek és járási ügyintézők úgynevezett hozzáállása azonban helyenként még nem jó. Ezt azzal is elárulják, hogy vannak szövetkezetek, ahol nem biztosítanak legelőt, apaállatot, szálastakarmányt a háztáji gazdaságok számára. Ahol ez így van, ott változtatni kell a dolgon. Kedves elvtársak! A beterjesztett költségvetési előirányzat helyes törekvéseket, szolid módszereket tükröz. Készítői mentesek voltak a túlzásoktól, a lazaságoktól is. Nem tervezték be sem az optimizmust, sem a pesszimizmust. Éppen ezért mi mindannyian optimisták lehetünk a végrehajtást, a célok elérését illetően. Mindezek folytán a költségvetést a Magyar Szocialista Munkáspárt nevében elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 11.35—11.58 Elnök: BERESZTÓCZY MIKLÓS) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk. Szólásra következik Ortutay Gyula képviselőtársunk. DR. ORTUTAY GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Lehetnek, akik a jelölőgyűlések tízezrei, a választási nagygyűlések, különösen a kedves családlátogató beszélgetések megszámlálhatatlan sokasága után azt hitték, hogy parlamenti ciklusunk megkezdésekor elfogy majd a szó, nem akad téma. Ez az aggodalom teljesen feleslegesnek bizonyult, ha végiggondoljuk, hányan jelentkeztek felszólalásra a költségvetési vitának már az első napján. Hiszen magam is tanúsíthatom, mennyi témát kínál mindnyájunk számára ez a mi új költségvetésünk, mennyi általános, elvi és mennyi részletekbe vivő témát sugall. Hiszen a költségvetés számadatai mögül, szép rendben sorakozó számsorai mögül a problémák ezre világít felénk. A szőlő- és gyümöicstelepítés ezer holdjai, új gyárépületek, iskolák, falusi iskolák, egyetemi épületek, mind-mind ott rejtőznek e számsorok mögött. És minden képviselő úgy érzi, küldetésének része az, hogy a költségvetés adatain keresztül közelebbről ismerkedjék meg azokkal a problémákkal, amelyek azt a területet érintik, ahonnan éppen őt küldték ide az Országgyűlésbe. Minden képviselő keresi a maga gondjait és a maga gondjaira adott választ. így vagyok ezzel én is. Hiszen bevallom, elsőnek én is a Művelődésügyi Minisztérium számadatait vettem