Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-8

577 Az Országgyűlés 8. ülése 1964. január 31-én, pénteken 578 get teremt. Az automatizálás a gyártmányfejlesztés, illetve a gyártássorrend tökéletesítése olyan helyzetet hoz, {

hogy más munkára kell a dolgozókat irányítani. Mit csináljunk azokkal bányában megrokkant emberekkel, akiket szivattyúzásnál, húzatásnál és másutt könnyebb munkán alkalmaztunk, ha közben automatizálunk? Tehát, szociális kérdés is, politikai kérdés is előbb-utóbb a műszaki fejlesztés kérdése. Tudnék olyan példát is mondani, hogy az -epítőanyagiparban máról holnapra 36 embert fel tudnánk szabadítani, de hová tesszük, hol foglalkoztatjuk őket? Pedig jogos a kérdés felvetése. Az osztrák és a csehszlovák üveggyárakban ugyanezt a munkát kevesebb ember látja el. Beszélni szeretnék munkaerő-gazdálkodásunk, a munkaerő-irányítás eddigi helyzetéről. 1964 januárjában Nógrád megyében — kivéve az építőipart — mindenütt létszámfeleslegünk van. 80—200 fős létszámokat tudunk, illetve kell leépítenünk — elnézést kérek, hogy ezt a szót használom — a létszámtervnek megfelelően. Mi itt a hiba? Nem az, hogy ez előállott, hanem hogy a szükségletre a fizetési mérleg szempontjából nagyon fontos munkahelyekre nem tervemelést, kapacitáskihasználást adnak, hanem létszámot csökkentünk. Véleményem szerint inkább adjanak magasabb tervet, mert tartani fogjuk azt a termelékenységi szintet is, amit elértünk és népgazdasági haszon is származik ebből. Szó volt itt a vidék iparosításáról. Ebben.azt az utat kell járni, amit Friss elvtárs előadói beszédében említett, és nem azt, ami most kezd kirajzolódni: Budapest körül egy gyűrű keletkezik — Vác, Székesfehérvár, Dunaújváros, Kecskemét, Jászberény, Gyöngyös. Ami ezen a körön túl van, nem nagy a mozgás. Azt mondhatom, ne féljenek a vidék iparosításától. A Kőbányai Porcelánárugyár balassagyarmati telephelyén a felvett munkásnők egy hónap után elérték azt a termelékenységi szintet, amit az anyaüzemben. Még valamit szeretnék mondani az irányítással kapcsolatosan, talán azért, mert fejlődésünk sajátosabb az országosnál. Azt kérem a kohó- és gépipari miniszter elvtárstól, építésügyi miniszter elvtárstól, hogy olyan határozottan és olyan eredményesen intézkedjenek a megye iparában tervezett rekonstrukciók és új beruházások eldöntésénél, mint a nehézipari miniszter •elvtárs tette. Amikor ő látta, hogy a bányagépgyárban milyen lehetőségek vannak, minden további nélkül intézkedett, döntött, hogy ezt a gyárat fejleszteni kell. Azt kérem a kohó- és gépipari miniszter elvtárstól, hogy a hideghengermű második lépcsőjét minél előbb kezdjük meg, mert minden forint befektetés ellenében ugyanazon évben már négy forintot hozunk. De ezt kell tennünk véleményem szerint a vashuzalmű megépítésénél is és még jobban kérem a Tűzhelygyár rekonstrukcióját, amiről az előző ülésszakon már annyi szó esett. Részünkről minden feltétel megvan ahhoz, hogy új, korszerű hőleadásban és formájában világszínvonalon álló gáztűzhelyekkel jelentkezzünk. Kérjük, hogy gyorsítsák meg az új tűzhelygyári rekonstrukciót, mert azzal importot küszöbölünk ki, és talán még exportálni is tudunk. Az építésügyi miniszter elvtárstól azt kérem — éppen Orosháza belépése miatt —, hogy a finomcsiszolt áruk háromszorosra' növekedéséhez a szükséges dolgokat biztosítsák. Az irányítás javítása megköveteli, hogy hatáskört adjanak a megyei tanácsok munkaerőgazdálkodási osztályának. Elnézést kérek, de ezek a szervek most csak kiközvetítenek, nyilvántartásba vesznek, ha van igény azt mondják: tessék, válasszatok. Azért mondom, hogy. „tessék, válasszatok", mert a minisztériumi ipar nem köteles elfogadni a kiközvetített munkaerőt, neki viszont joga van a kapunál jelentkezőt kérni, azt felvenni. Nincs joga a megyei tanács /munkaerőgazdálkodási osztályának ahhoz, hogy egyébként 20 üres munkahelyre azt mondhassa: kapsz 10 nőt és 10 férfit. Kérem, hogy ezt feltétlenül rendezzük, mert ez- egyik nagy tartalékunk. Nem beszélek arról, hogy azok, akik a megyei tanács munkaerőgazdálkodási osztályához jutnak, rendszerint rendkívül súlyos szociális, esetleg megélhetési gondokkal küzdenek. Sok példát tudnék felsorolni, tisztelt képviselőtársak, amikor eljönnek hozzánk panasznapra egyedül álló nők, vagy a férjük által otthagyott gyerekes anyák, és nem tudjuk munkába állítani őket. De ha összeköttetés van, akkor a munkaerőgazdálkodási osztály nélkül felvesznek olyanokat, akik nem is rászorulók. Kérem, hogy feltétlenül és gyorsan rendezze ezt a kormány. Tovább megyek e kérdésben. A vállalatok munkaerőgazdálkodása ne csak felvételből és elbocsátásból álljon, hanem neveljen és törődjön többet az emberekkel. Kónyi elvtárs helyesen mondotta, hogy enélkül gyakran bekövetkezik a fluktuálás, csalogatás stb. Tavaly az építőiparban nálunk 260 fő állandó hiány volt, és a felvett 600 egynéhány esetből 550 kilépés volt. De ezt elősegítjük mi azzal is, hogy az újságban közölt hirdetésekkel szinte paradicsomi állapotokat vázolunk. Volt esetem, amikor a Salgótarjáni Acélgyár hideghengerművében mondták a munkások, én ezt kapom szakmunkás létemre, ugyanezzel a munkával Csepelen a segédmunkás többet keres. Egy nagy tartalékról, a nők munkába állításáról szeretnék még valamit mondani. Itt is szemléletváltozás szükséges, gazdasági vezetőink egy része nem szívesen fogadja a női munkaerőt, mert azzal több probléma van. A Salgótarjáni Üveggyár csiszoldájában 2—3 nő dolgozik, az Ajkai Üveggyár csiszoldájában a dolgozók egyharmada nő. Nálunk azt mondják, ez a munka ártalmas, a női mellnek, rontja a női szépséget és így tovább. Sajnos ezekből kifolyólag egyes foglalkozási ágakból eltűntek a nők. Van ebben jó is. Az hogy női traktoros nincs, a bányából kijöttek ez helyes, ezt a jövőben se csináljuk. De tudok és fel is fogok néhány példát sorolni, ahol nagyszerűen megállják a nők a helyüket. Nagyon örültünk annak, hogy a Tűzhelygyári és az üveggyári nőbizóttság végigment a gyár vezetőségével a műhelyeken és az egyik helyen 60, a másik helyen 200 munkahelyet ne-