Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-8

575 Az Országgyűlés 8. ülése 1964. január 31-én, pénteken 576 mértékben fokozni, ahogyan ezt a népgazdaság érdeke, a külső és a belső verseny egyaránt megköveteli. Jogosan tehetnék fel a kérdést a tisztelt képviselő elvtársak, hogy van-e alapunk nekünk erről beszélni, hogyan állunk mi ezzel Nógrád megye iparában. Nem szeretném, hogy szerénytelenségnek tűnnék, ha azzal kezdem: Nógrád megye ipara az ötéves terv eddig eltelt három esztendejében 36 százalékkal emelte termelését, majd 50 százalékkal nagyobb mértékben, mint ami az országos növekedés volt. A termelés növekedése minden részletében megfelel a népgazdaság szerkezetében végbemenő változásoknak, mert elsősorban hidegen hengerelt vagy alakított árukból, a híradástechnikához szükséges acélokból és porcelánokból és olyan exportképes üvegáruból meg másból adtuk ezt, amelyek külföldön és belföldön egyaránt mindig keresettek. Ezen túlmenően •— ami megítélésem szerint a legfontosabb — a termelésnek három év alatt 36 százalékos növekedését 90 százalékban a termelékenység növelésével értük el és csak 10 százalékában létszámemeléssel. Ezzel egyidőben a bérből és fizetésből élők keresete több mint 5 százalékkal növekedett, ami néhány száz milliót jelent. Exporttevékenységünk, három év alatt ötszörösére emelkedett. Hogyan tudtuk ezt elérni, milyen kérdéseket vetett fel ez a fejlődés. Ezek azok a dolgok, amelyekről a cseppben megmutatva a tengert szeretnék néhány következtetést, tanulságot is elmondani. A helyzeten csak úgy tudtunk változtatni, a feladatnak csak úgy tudtunk eleget tenni, hogy már 1960-ban azt kértük gazdasági vezetőinktől, vizsgálják meg a műszaki fejlesztésben rejlő tartalékokat, keressék az itt levő lehetőségeket, mert a fejlődés nem fog megállni egy bizonyos ponton. Mert a műszaki fejlesztés végtelen, míg az emberi teljesítőképesség véges. Anélkül, hogy elvetettük volna a munka intenzitásában, az emberi teljesítőképességben levő lehetőségeket, ismétlem, a műszaki fejlesztésre, az üzem- és munkaszervezésre helyeztük a fő súlyt. Megnyilatkozott ez azokban a rekonstrukciókban, amelyek a megye minisztériumi iparában megtörténtek. Az üzemek technikai szintjét a világszínvonalra, vagy legalább azt megközelítő szintre emeltük. Határidő előtt adtunk át olyan nagy beruházást, mint a Salgótarjáni Acélárugyár hideghengerműve, aminek termelése 11 hónappal előbb futott fel és ez naponta másfél millió forint termelési értéket jelent. Amikor ezek a beruházások, rekonstrukciók elkészültek, minden erőnkkel azon voltunk, hogy maximálisan kihasználjuk a kapacitásokat. Akármelyik fontos létesítményt említem, pillanatnyilag is száz vagy százon felüli kapacitással dolgoznak. A műszaki fejlesztési alap felhasználása öszszegszerűen is többszöröse annak, mint az ötéves terv 'kezdetekor volt. Gyártmányfejlesztésünkben is nagy eredményeket értünk el, de a legfontosabb szerintünk az, hogy most a műszaki fejlesztés a vezetés szerves része és a műszaki fejlesztés kérdésének eldöntésében nagyon széles társadalmi alapokra támaszkodnak. Rendszerint már a harmadik negyedévben elkezdődik a munkásokkal, műszakiakkal való tervezgetés, melyek azok a lehetőségek, amelyek a következő évben emeltyűként számításba jöhetnek. Több száz ember, fizikai és szellemi dolgozó véleménye kerül felszínre egy ilyen vita során. Ebből a legfontosabbakat csoportosítva állítják be a következő évben a műszaki fejlesztés céljaiba és az újítási terveket, a szervezési intézkedéseket is ezeknek a véleményeknek rendelik alá. De a műszaki fejlesztés kérdésénél nem feledkezhetünk meg a személyi feltételekről sem. A felnőttoktatás megfelelő emelkedésével ma már ott tartunk, hogy a szénbányászatban a termelést közvetlenül irányítók egyharmadának érettségi vagy ezzel egyenértékű vizsgája van. Ha az üzem- és munkaszervezés kérdéseit nézem, elmondható, ma már minden vállalatunknál gazdasági csoportok dolgoznak, amelyek munkatervében a legfontosabb kérdés a szervezeti, a létszám, az "anyaggazdálkodási teendők tökéletesítése, javítása. Nem akarok sok példát felsorolni arról, hogy egy-egy ésszerű megoldás 6—10 fős megtakarítást hozott. A szénbányászatnál korábban a termelés, az osztályozás, az értékesítés külön szervekhez tartozott, a múlt évben ezt egyesítettük. Azóta az egyik bányánkban elértük, hogy változatlan létszám mellett a napi 400 — úgynevezett — talbócsillés szállítást napi 500-ra sikerült felemelni. Az üzem- és munkaszervezésnél feltétlenül egyetértek azokkal, akik a munkaidő kihasználását szorgalmazzák, akik a jobb előkészítő munka mellett emelnek szót. Összevetettem a kohászatban és az üvegiparban dolgozóknál a teljesítménybérben dolgozók létszámát és megállapítottam, hogy Nógrád megye kohászai és üvegipari munkásai 10 százalékkal magasabb arányban dolgoznak teljesítménybérben, mint a kohászat és az üvegipar országosan. Ismertek szénellátási gondjaink és sajnos azt kell mondanom az országgyűlés előtt, hogy a múlt héten a külszíni fejtésünket vagonhiány miatt le kellett állítanunk. Letakarító munkát tudtak csak az ott dolgozó emberek végezni. A múlt héten — vagonhiány miatt -— majdnem minden nap csak 70—80 százalékos tervteljesítésünk volt. Nem akarom folytatni, mert valóban találóan jegyezte meg Ortutay elvtárs, hogy kikre hogyan hivatkoznak. Komáromból Nemeslaki elvtárs a legutóbbi ülésszakon beszélt erről és azt mondotta, hogy nincs értelme szabad vasárnapra berendelni a bányászokat, ha nem tudunk nekik vagont biztosítani. Ezzel teljes mértékben egyetértek, de nagyon hangsúlyozottan szeretném megemlíteni, hogy munkásainkban megvan az akarat, az elszántság, de ha mi eleve olyan helyzetet teremtünk, hogy nem tud produkálni, . akkor keressük magunkban a hibát. Nem akarom a szót szaporítani, de mindazok az intézkedések, amelyekről csak vázlatosan szóltam, azt eredményezték, hogy 90 százalékban az említett termelésnövekedés ezen az alapon jött létre. De hozott ez az időszak más tapasztalatokat is, amelyeknek megoldásával foglalkoznunk kell. Az egyik ilyen dolog, hogy a műszaki fejlesztés egy bizonyos idő után munkaerőfelesle-r