Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-2

47 Az Országgyűlés 2. ülése 1963. március 25-én, hétfőn 48 újraelosztási funkcióját. Ezt vizsgálva szembetűnő, hogy a népgazdasági készletek növelésére a tavalyinál lényegesen kisebb összeget irányoz elő a terv. Ez fontos és üdvözlendő elgondolás. Hiszen közismert, hogy az utóbbi két évben a vállalatok készletállománya országos szinten túlságosan megnövekedett. Sok helyen felesleges anyagok, alkatrészek, félkészáruk, sőt készáruk is halmozódtak fel. Ezeket zömével mobilizálni lehet és kell. Ezen felül fékezni kell a további készletnövekedést. Ha a népgazdaság egész készletállományát csupán egy százalékkal mérsékeljük, ezzel milliárdos nagyságrendű összeget takaríthatunk meg. Helyes ezért előirányozni a készletnövekedés mérséklését és ráirányítani a minisztériumok és a vállalatok figyelmét erre a témára. Kívánatos az üzemeket az anyagi érdekeltség alkalmazásával jobban ösztönözni erre a feladatra, mert néhány üzemben ezt már kikísérletezték és pozitív hatása volt a legutóbbi évben. A költségvetési növekmény célok szerinti elosztásával gyakorol a költségvetés leginkább aktív hatást a gazdasági és társadalmi életre. Az idei növekvő volumen legnagyobb részét beruházásokra fordítjuk. A beruházások között zömmel termelő jellegű beruházások szerepelnek, jelentős emellett a szociális és kulturális célú objektum is, sőt a magánlakásépítésre fordított állami hiteleket is növeljük, A beruházásokat követően legnagyobb összeggel a szociális és kulturális ellátásra fordított kiadások növekednek. Indokolt, hogy ezen belül nagyobb mértékben nőnek a szociális kiadások, mert e téren sürgetőek leginkább a bővítési igények. Pozitív tényként könyvelhetjük el, hogy a munkabéreken felül az állami központi pénzalapból is 600 millióval növeljük a lakosság közvetlen jövedelmét nyugdíj, családi pótlék, ösztöndíj és egyéb formában. Ily módon a költségvetési kiadások 10 százaléka, csaknem 9 milliárd forint közvetlenül pénzben egészíti ki a lakosság jövedelmét. A honvédelmi kiadások növelésével egyet kell értenünk annak ellenére, hogy a béke hívei vagyunk, a békés egymás mellett élés és a leszerelés eszméjét támogatjuk. Bár a korszerű honvédelem megszervezése bizony nem csekély anyagi terhet ró népgazdaságunkra, mégis eltökélten vállalnunk kell ezt, mert népköztársaságunk nem maradhat védtelen egy olyan Európa közepén, amelynek nyugati és déli részét sűrűn behálózzák a NATO katonai szervei, azé a NATO-é, amely változatlanul és félreérthetetlenül a szocialista országokat hivatott fenyegetni. Ezért bár paradoxon, de igaz, hogy békés törekvéseinknek honvédelmünk korszerűsítésével kell nyomatékot adnunk, összefogva a többi szocialista országokkal. Nemzetközi pénzügyi kötelezettségeink is növekednek. Nemzetközi jóhírünk, presztízsünk öregbítésére törekedve, ezeknek maradéktalan kielégítését irányozza elő —- nagyon helyesen — a költségvetés. Ezt az utat kell követnünk. Az állami költségvetés a tudományos kutatás finanszírozásával is aktív befolyást gyakorol a gazdaságra, sőt a társadalomra is. A tudományokat ma már nem lehet gazdaságon kívüli tényezőknek tekinteni, mert a tudományos kutatómunka nagy része — még az alapkutatások is — egyre több és szorosabb szállal kapcsolódik a termeléshez, előtte jár, vezeti, de éppen ezzel legjobban szolgálja is a mindennapi munka hasznosságát. Elegendő pénzt fordítunk-e tudományos kutatásra? A növekedés mindenesetre jelentős, mert az előző évhez viszonyítva 17 százalékkal nőnek az összes tudományos ráfordítások. A költségvetés 1,1 milliárdot irányoz elő. Ehhez hozzá kell még venni a beruházásokból és a műszaki fejlesztési alapból ilyen célra fordított összegeket. így 2,3 milliárd forintot kapunk. Kevés ez, vagy elegendő? Kevésnek nem kevés, mert a nemzeti jövedelemnek 1,4 százalékát teszi ki, amivel néhány fejlett országot is megelőzünk. Elégnek viszont még mindig nem elég, a jövőben is tovább kell majd az arányt növelni, közelítve a nálunk fejlettebb országok fejlesztési, kutatási arányához. A költségvetési eszközök felhasználásának hatékonysága szempontjából a legkritikusabb és persze legizgalmasabb a tudományos kutatásra, valamint a beruházásokra fordított pénzösszegek megtérülése. A pénzt felhasználók szakértelmétől, előrelátásától függ az eredmény. Ez többnyire csak utólag és nem könnyen mérhető. A tudományos kutatás terén mind állami szinten, mind az egyes kutatási szervekben fokozottan koncentrálni kell az eszközöket a kiemelt alapvető kutatási célok vonalán, nem sorvasztva el természetesen az alkalmazott kutatásokat sem. A beruházások koncentrálása hasonló feladat. Bizonyos eredményről már beszélhetünk, de még mindig nem csekély feladatok vannak. A Tudományos Akadémia mellett a jövőben a minisztériumoknak is jobban kell istápolniok a tudományos kutató munkát, közelebb kell kerülniük a tudományhoz. Ugyancsak jobban előtérbe kell kerülnie a minisztériumi munkában a beruházásokat előkészítő, kivitelező tevékenységnek. Nyilvánvaló, hogy a költségvetés elfogadásával még nem érezhetjük a népgazdaság zsebében sem a tervezett nemzeti jövedelmet, sem az "állami bevételeket. Sokkalta feszítettebbek, nehezebben elérhetők a tervek, mintsem hogy erre gondolhatnánk. A tavalyinál sokkal jobb gazdálkodást feltételeznek és igényelnek mind a termelés, mind az áruforgalom és a beruházások vonalán is. Ezért tervünk sikere nagyrészt a gazdaságosság fokozásán múlik. Ennek érdekében a legfőbb tennivaló a termelés és a szükségletek jobb összehangolása, a tervezett önköltségcsökkentés elérése és a nemzetközi szocialista munkamegosztás fejlesztése. A termelés és a szükségletek összehangolása a terv végrehajtása folyamán is gondos kooperációt követel a termelő és a felhasználó szervek között. Bár a népgazdasági terv a tervezés fázisában globálisan összehangolja a termelést a szükségletekkel, a végrehajtás során még további tennivalók is vannak. A beruházóknak és a kereskedelemnek időben kell rendelnie az iparnál, hogy a gyártás folyamatossága biztosítva legyen. Az ipari termelést pedig minden vállalatnál szigorúbban a rendeléshez kell igazítani. A tapasztalatok szerint különösen a beruházási javak termelésénél jelentkezik még összehangolatlanság. A beruházók gyakran kés-