Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-8

561 Az Országgyűlés 8. ülése 1964. január 31-én, pénteken 562 emelni. A termelékenység emelését viszont csakis a fejlettebb műszaki színvonal biztosíthatja. Tehát az iparral szemben támasztott követelményeket többek között csak úgy tudjuk megoldani, ha nagyobb lépésekkel megyünk előre a műszaki fejlesztés terén. A műszaki fejlesztéssel való foglalkozás iparunk továbbfejlődésének legfontosabb kérdése — állapította meg pártunk VIII. kongresszusa, és ezt a Központi Bizottság 1963. december 5-i határozata is megerősítette. A műszaki fejlődés jelentőségét növeli, hogy iparunkban jelentkező problémák megoldását egyben fizetési mérlegünk — itt elsősorban a tőkés fizetési mérlegre gondolok — egyensúlybahozatalát alapvetően csak kulturáltabb, műszakilag megalapozottabb termeléssel lehet biztosítani. Csakis a műszaki fejlesztés gyorsabb előrehaladása teszi lehetővé a tőkésországok felé menő termékenik nagyobb exportálási lehetőségét, valamint azt is, hogy termékeinkbe minél kevesebb importanyagot építsünk be —, de a műszaki fejlesztés terén elért eredmények nagyban befolyásolják dolgozó népünk életszínvonalának további alakulását is. Az 1963-as gazdasági év befejeztével, a kerületi vállalatok munkájának összegezése során megállapítást nyert, hogy a műszaki fejlesztési tervben szereplő feladatok többségét teljesítették vagy teljesítés előtt van. Vállalataink többségében a műszaki fejlesztés tartalmát tekintve bizonyos fejlődés van a gyártmányfejlesztés, a korszerűtlen termékek gyártásának megszüntetése terén. 1962-ben 52, 1963-ban pedig 58 elavult gyártmány gyártását szüntették meg vállalataink. Bizonyos fejlődés van az új termékek kibocsátása, illetve a már korábban gyártott termékek minőségének továbbfejlesztésében. 1962ben a műszaki fejlesztési tervből 148 darabot, 1963-ban pedig 256 darabot realizáltak. Ami a műszaki fejlesztés másik fő területét, a gyártásfejlesztést illeti, itt az előrehaladás lényegesen lassúbb. Az új gyártmányok kihozatalának hosszú az átfutási ideje, a normaóra megtakarításban, az új technológia fokozottabb bevezetésénél indokolatlanul óvatos a tervezés. Tapasztalataink szerint a gyártásfejlesztésből előirányzott normaóra megtakarítások rendkívül alacsonyak, ami azt bizonyítja, hogy üzemeink nem keresik eléggé azokat a lehetőségeket, amelyek a normaóra szükséglet csökkentését műszaki intézkedésekkel teszik lehetővé. Például a Tartály- és Tárolóberendezések Gyára 1964-ben 47 000- normaóra megtakarítást tervez, ebből mindössze ezer órát kívánt műszaki fejlesztéssel elérni, a többi normaórát pedig normakarbantartással és egyéb úton kívánják biztosítani. Hasonló a helyzet a kerület más üzemeiben is. A fentiekből kitűnik, hogy a műszaki fejlesztéssel kapcsolatos feladatok közül a gyártmányfejlesztéssel járó munkát szívesebben vállalják a vállalatok, és a gyártásfejlesztéssel pedig kevesebbet foglalkoznak, kevesebb figyelmet fordítanak erre, mivel ez a feladat komoly munka- és üzemszervező tevékenységet igényel. Gazdasági életünk gyakorlatában jobban kell kifejezésre juttatni azt a tényt, hogy a gyártmányfejlesztés és a gyártásfejlesztés a műszaki fejlesztés két oldala, tehát. ha a műszaki fejlődésben gyorsabban akarunk előre menni, akkor biztosítani kell akár a gyártmány- és a gyártásfejlesztéssel kapcsolatos komplex tevékenységet, szervezettebben és rendszeresebben kell ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. Mindazok a problémák, amelyek ma a vállalatok többségében gátolják a termelési színvonal növelését — üzemen belüli munkanélküliség, állási idő, túlórák növekedése, munkaerő hiány, a gyárak belső tartalékainak feltárása, majd teljes kihasználása — csakis a gyártmány- és a gyártásfejlesztés útján oldhatók meg. Az idei tervek teljesítésénél a fő figyelmet a műszaki fejlesztésnek azokra az útjaira kell koncentrálni, amelyeknek meghatározó szerepük van az egész népgazdaság komplex fejlesztése szempontjából: kisgépesítés, automatizálás stb. kérdésekben. A vállalatokon belüli rejtett tartalékok feltárásához és kihasználásához, valamint a műszaki színvonal továbbfejlesztéséhez tartozik a rendelkezésre álló műszaki értelmiség képzettségének és ismereteinek megfelelő felhasználása is. Mérnökeink és technikusaink szorgalmas, odaadó munkája elválaszthatatlan az eddigi termelési eredményektől. A magyar munkás és műszaki értelmiség keze munkája, alkotó tevékenysége számos olyan ipari termékben realizálódik, amely világszínvonalon mozog, amellyel megfelelő szintre emelkedett a magyar ipar hírneve. Az ipar előtt álló nagy feladatok egyrészt még sok ezer új technikus és mérnök munkába állítását, másrészt a jelenleg rendelkezésre álló szellemi kapacitás jobb kihasználását teszik szükségessé. Bár évről évre nő az iparban es a különböző tervező intézetekben foglalkoztatott műszaki értelmiség száma, mégis e téren ugyanúgy, mint a szakmunkásoknál, munkaerőhiány van, mivel a műszaki értelmiség képzésének is megvannak a maga korlátai. Igazgatóktól, főmérnököktől gyakran lehet hallani, hogy szűk a szellemi kapacitás, kevés a műszaki értelmiségi, tehát több technikusra és mérnökre van szükség. Ez általában igaz, de az is igaz, hogy sok esetben a rendelkezésre álló technikusokat vagy mérnököket nem a képzettségüknek és ismereteiknek megfelelő munkával látják el. Gyakori eset, hogy a rossz munkaerő elosztásból, szervezetlenségből adódóan a technikusok és mérnökök lényegesen alacsonyabb fokú munkát végeznek, mint műszaki tudásuk igényli. Műszaki rajzokat készítenek, adminisztrációs és egyéb feladatokat látnak el. Olyan esettel is találkoztunk, bár nem gyakran, hogy a laza munkafegyelem és az ellenőrzés vagy a műszaki ismeretek hiánya miatt egy-egy technikus vagy mérnök munkája kárbavész. Az elmúlt hónapokban beszélgettem kerületünk egyik vállalatának főmérnökével, aki a következőket mondta. A vállalati dolgozók közül három mérnök hat hónapig dolgozott egy feladaton, amelynek a megoldása végül nem lett jó, A feladat részben túlhaladta képzettségüket, részben nem is dolgoztak megfelelő ambícióval. A hat hónap eltelte után a főmérnök 2x24 óra, tehát 48 óra alatt oldotta .meg azt a feladatot. Ezek után úgy hiszem, jogosan tettem ,fel a kérdést a főmérnöknek: mi volt az oka annak, hogy ezt a feladatot, amelyet ő ilyen rövid idő alatt elvégzett, három mérnök hat hónap alatt 25*