Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-8

\ 557 Az Országgyűlés 8. ülése 1 Rá kell térni a termelőszövetkezetekben a tenyésztői munkára. Erre a termelőszövetkezetek nem képesek a maguk erejéből. Ezt a fontos munkát — ítéletem szerint — a törzskönyvezési felügyelőségekre kellene bízni, hogy azok meg- felelően vezessék az ide vonatkozó bizonylatokat. Nem lehet vitás kérdés ma már az sem, hogyan tartsuk az állatokat: szabadtartásosan-e, vagy pedig lekötve. A szakemberek .egyhangú véleménye az. hogy nálunk, Magyarországon a szabadtartás nem vált be. Fejlődésünk további útját a növénytermesztésnél a talajerő visszapótlása kell hogy képezze, mind szervestrágya vonalon, mind műtrágya vonalon. A szervestrágya-kezelésről ma már általában azt mondhatjuk, hogy jó a mezőgazdaságban: szarvasokba hordják, megfelelően kezelik, de a talaj baj uttatásánál probléma van. Ezért szükséges volna, hogy megfelelő markológépeket és trágyaszóró kocsikat minél nagyobb számban adjanak a mezőgazdaságnak, azért is, mert ezt a nehéz munkát a gépek megkönnyíthetnék, A műtrágya-kérdésnél az volna a kívánalom, hogy az őszi műtrágya már tavasszal kerüljön a mezőgazdaságba, a tavaszi műtrágya pedig már ősszel. A gyakorlat ugyanis eddig az volt, hogy az a műtrágya, amit tavasszal akartunk felhasználni, az májusban érkezett meg, amikor már nem tudtuk felhasználni. Az előttem szóló elvtársak közül már többen szóltak arról, hogy milyen' akadályai vannak ennek, de mégis azt mondom, hogy itt nem lehet megállás, ezen a területen tovább kell haladnunk, A gépesítés vonalán annyi a megjegyezni valóm: valóban nagy öröm a mezőgazdaságban dolgozóknak, hogy a gépesítés terén szép a fejlődés: valóban sokat segítenek a gépek a mezőgazdaság nehéz munkájában. A gépeknél inkább egykét negatívumot említek meg. Először is: az irányító szerveinknek tudniuk kell, hogy az a statisztika, ami azt mutatja ki, hogy mennyi a gép a mezőgazdaságban, nem reális. Ugyanis, amikor megkaptuk a mezőgazdaságban a gépeket, nem tudtunk velük dolgozni, azokon tanultuk meg, s így idő előtt tönkretettük őket. Erre gondoljanak tehát az irányító szerveink, hogy most már megtanultunk dolgozni a mezőgazdasági gépekkel, most már talán nem fogjuk olyan hamar tönkretenni őket, mint eddig tettük. Negatív jelenség még a gépesítésnél, hogy olyan gépeket küldenek egyes területekre, amelyek nem valók oda. Például lánctalpas traktorokat küldenek homokra, nehéz kötött talajokra pedig gumikerekes szántótraktorokat. Hiba még a gépesítésnél, hogy több féle típus van a gazdaságokban, s így nehéz megtanulni a kezeiésüket, és nehéz alkatrészt szerezni hozzájuk. Mint tudjuk, több külföldi gép is kerül a mezőgazdaságba. Kívánatos volna, hogy ezeknek magyarul írott szövegutasítási könyve, kezelési prospektusa legyen, hogy ne vakon kelljen tapogatni, hogyan kell őket kezelni, üzemeltetni. Forradalmasítás a mezőgazdaságban a kemizálás. Nagy eredmények vannak a műtrágyánál, s nagyok a növényvédelemnél. Én itt talán csak annyit említenék meg, hogy valóban élni kell az alkalommal. Nagyhozamú búzáinkat, amelyekig, január 31 -én, pénteken 558 nek kisebb a szalmája, dikonirtozzuk, mert a talajt nem árnyékolja be. A vegyszerezés nagy segítség a kukoricánál is, éppen ezért kívánatos volna, hogy tudósaink behatóbban foglalkozzanak olyan vegyszerek kimunkálásával, amelyek a cukorrépa és a burgonya vegyszerezését is lehetővé tennék. Az is nagyon fontos volna, ha a vegyszerezést úgy lehetne megoldani, hogy a következő évben ne legyen kihatása a vetésforgóban. Tisztelt Országgyűlés! Sokat halljuk azt a statisztikát, hogy Magyarországon 100 dolgozó közül 35 dolgozik a mezőgazdaságban. Szerintem ez a statisztika sem reális, mert a mezőgazdasági dolgozók közé számítják a 60 éven felülieket is és azokat a nőket is, akik egy évben 50—100 napot dolgoznak. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy termelőszövetkezeteink tagjainak, a mezőgazdasági dolgozóknak nincs szándékukban teljesíteni a rájuk bízott feladatot. Tisztán csak az a kérésem, hogy minden vonalon segítsük azt a nagy munkát, amit a mezőgazdaságban az ország, a dolgozók javára el kell végezni. Segítse a tudomány, az ipar, és segítsük társadalmilag is a jó hangulat kialakítása útján. Elsősorban a tudománynak kell kinevelnie a szakembereket, megtanítania a mezőgazdaságban alkalmazható haladó mesterfogásokat és jó könyvekkel ellátni a mezőgazdaságot. Régen szállóige volt, hogy gazdálkodni nem lehet megtanulni könyvből, de könyv nélkül sem. Azt hiszem, ma is maradéktalanul érvényes az, hogy könyv nélkül nem lehet megtanulni gazdálkodni. Az ipartól pedig azt kérjük, hogy amikor sok anyagot és gépet ad nekünk, most már minőségileg is jobb gépet adjon. Nem akarom itt most felsorolni, mik voltak a hibák, hiszen ezt előttem már sokan elmondották. Sokat beszélünk arról, hogy a mezőgazdaságnak minél nagyobb termést kell produkálnia, hogy minél olcsóbban tudjuk azt adni a dolgozóknak. Most már ezt az ipar felé is követelményként lehetne állítani, hogy termeljen minél többet és egy kicsit olcsóbban is. A dolgozóktól azt kérem, segítsék a mezőgazdaságot olyan hangulat kialakításával, hogy a mezőgazdaságban dolgozók érezzék: megbecsülik őket és segítik is, ahol erre lehetőség van. Hiszen vannak még à mezőgazdaságban olyan kérdések — mint a szociális juttatás vagy a jogi védelem, amelyeket még mind meg kell oldani. Tisztelt Országgyűlés! Én szécsényi ember vagyok. Majdnem 260 évvel ezelőtt Rákóczi Szécsényben tartotta az országgyűlést. Van is ott egy emlékmű Rákóczi emlékére. Ennek az emlékműnek a teteje csonka, nincs befejezve, ami azt szimbolizálja, hogy amely mozgalmat Rákóczi megkezdett, nem tudta befejezni. Én úgy érzem, azt a nagy célt, amelyet a mezőgazdaságban magunk elé tűztünk, hogy tudniillik megteremtsük a százszázalékos szocialista mezőgazdaságot, hogy nagy termést adjunk népgazdaságunk asztalára, hogy felépítsük a virágzó mezőgazdaságot, mi, mezőgazdasági dolgozók az egész társadalom összefogásával elérjük, munkánkat befejezzük. Ügy érzem, költségvetésünk is ezt a célt 25 OBSZ AG GYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ