Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-8

555 Az Országgyűlés 8. ülése 1964. január 31-én, pénteken 556 letek talajvédelmének. Ezenkívül olyan vetésszerkezetet alakítottunk ki, amely szintén védi talajunkat az eróziótól. Sőt műszaki embereink olyan ekét, kormánylemezt konstruáltak, amely nagyon bevált a lejtős területek művelésénél és azt gondolom, hogy szélesebb körben is ki lehetne terjeszteni. Éppen azért, mert Nógrád megyének is ilyen különlegesek az adottságai, felvetődik a kérdés, nem volna-e célszerű egy különleges iskola létrehozása. Van az országunkban már növénytermesztési technikum, állattenyésztési és kertészeti technikum, de nincs olyan iskolánk, amely speciálisan a talajvédelemmel, a talajjavítással foglalkozna. Itt hívom fel a földművelésügyi kormányzat és a népművelési kormányzat figyelmét: meg kellene vizsgálni annak lehetőségét, hogy egy olyan felsőfokú technikumot létesítenének Nógrád megyében, amely hivatva volna ilyen különleges szakkérdésekre megtanítani a termelőszövetkezetek vezetőit és a mezőgazdaságban dolgozókat. A felsőfokú technikumhoz; természetesén talajvédelmi szakmunkás-iskolát is helyes lenne tervezni. Ehhez az iskola-kérdéshez csak annyit kívánok még megjegyezni, hogy a szakemberek ma már nincsenek olyan tartalékban, hogy á vállalatoktól, a minisztériumokból és á hivatalokból kihozhatnák őket a termelőszövetkezetékbe. A saját erőnkre kell támaszkodnunk, saját magunknak kell a szakembereket kinevelnünk. Annál is inkább figyelemre méltó ez a talajvédelmi felsőfokú szakiskola, mert akik nem gazdálkodtak ilyen különleges területen, azok nehezen tudják megszokni a hegyes, lejtős, mocsaras vidékeken. Gondolom, hogy erre lehetőség is van, hiszen nemsokára olyan követelménnyel is fellép az élét, hogy nemcsak agronómusok kellenek a termelőszövetkezetekben, hanem rövidesen el kell jönnie annak az időnek is, amikor a tsz-elnoköknek is legalább felsőfokú iskolai végzettséggel kell rendelkezni. A brigádvezetőknél már követelmény, hogy legalább technikumi végzettségük legyen. Éppen ezért ismételten kérem ennek a felsőfokú technikumnak a megvizsgálását és lehetőség szerinti megvalósítását. Tisztelt Országgyűlés! Több bírálat hangzik el a mezőgazdasággal szemben, hogy nem teljesíti tervét bizonyos ágazatokban és nem adja meg a népgazdaságnak azt, amit kérnek tőle. Erre azt tudom mondani, hogy egy kis türelmet kérünk. A termelőszövetkezetekben határozottan van fejlődés. Javult a munkaszervezés, átlagterméseink is bizonyos vonalon állandóan emelkednek. Az állattenyésztésnél is van javulás, van fejlődés számszerűleg is és minőségileg is. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy még további erőfeszítéseket nem kell tenni. Éppen ezért felemlítenék egy pár kérdést, hogy mik volnának azok, amelyek eddig is meghozták a fejlődést a termelőszövetkezetekben és mik azok a tételek, amelyek mezőgazdaságunkat még előbbre viszik. Itt elsősorban a tagokkal kívánok foglalkozni. Ahhoz, hogy a mezőgazdaságban eredményt érjünk el, elsősorban a tagok anyagi körülményeit, jólétét kell megoldani, biztosítani. Á jó termelőszövetkezetekben már törvény az, hogy adjunk meg mindent a tagoknak, s akkor nyugodtan várhatjuk tőlük, hogy ők is tegyenek meg mindent a közösségért, a nagyobb termésért. Éppen ezért nagyon helyes az a mozgalom, amely most már nem új, hiszen több évre tekint viszsza, az úgynevezett anyagi érdekeltség. A mi termelőszövetkezetünkben is bevezettük, de bevezették Nógrád megyében szinte kivétel nélkül minden termelőszövetkezetben. Meg is látszik az eredmény. Itt csak egyes gondolatokra hívom fel a figyelmet. Nógrád megyében például általánossá vált a növénytermesztésnél az anyagi érdekeltség elvének alkalmazásában az úgynevezett nádudvari módszer, amely abban áll, hogy munkaegységre és a termés bizonyos százalékáig végzik el a növényápolást. Az állattenyésztésnél természetesen más formához kell folyamodni, s más formához kell folyamodni a gépesítésnél is. ítéletem szerint nagyon téved az a termelőszövetkezeti vezető — még ha erős termelőszövetkezetről van is szó — aki nem vezeti be a tagok anyagi érdekeltségét, mert azt hiszem, senki előtt sem vitás, hogy csak megelégedett emberekkel lehet jó munkát végezni. De ha nem vezették be egyes helyeken az anyagi érdekeltségeket, sokszor maguk a tagok oldják meg ezt a kérdést. Például: megtörtént a szécsényi járásban egy termelőszövetkezetben, hogy pár évvel ezelőtt nyolc és fél forint volt a munkaegység értéke. Nagyon bosszantott a dologi s aggódva kérdeztem a termelőszövetkezet elnökét: Mondd pajtás, mit szólnak a tagok, hogy csak 8,50 forint a munkaegység értéke? ő egészen jó hangulatban azt mondta, hogy János bácsi, meg vannak elégedve. Azt mondják a tagok, hogy a nyáron mindent hazahordtak, nem is gondolták^ hogy még pénzt is kapnak. (Derültség.) Vagy egy erős termelőszövetkezetben, az egyik zárszámadási közgyűlésen felállt a tsz-elnök, hogy ők úgy döntöttek, hogy nem vezetik be az anyagi érdekeltséget, mert a tagok jól dolgoznak munkaegységre is. Erre felállt egy fejkendős nénike* s azt mondta: rendben van, de emlékeztetem az elvtársakat, hogy tavaly egy messzi táblán volt a burgonya, s 11 óráig vártuk, míg kijött a kocsi, hogy ne legyen baja a burgonyának, vigyáztunk rá. Ha nem lesz anyagi érdekeltség, akkor jövőre mi már naplementekor ott hagyjuk. És a közgyűlés egyből megváltoztatta az elnöknek a véleményét, megszavazta továbbra is az anyagi érdekeltséget. ítéletem szerint, az, ami eddig fejlődés volt a termelőszövetkezetünkben, ennek is köszönhető, hogy a tagokkal ki tudott egyezni a vezetés, s a tagok megtalálták a számításukat. De van a fejlődésünknek egy másik része is, amit egy-két szóval még érinteni kívánok. Sokat beszéltek már előttem az Országgyűlésben az állattenyésztésről. Ezen belül — a kérdés fontosságára tekintettel — egy-két gondolattal csupán a szarvasmarhatenyésztésről kívánok szólni. A szarvasmarhatenyésztésnek — az elŐÍ> tem felszólalók is nagyon helyesen érintették — meg kell teremteni a takarmány alap ját, hogy ne csak a létszámot tartsák fenn, hanem a termelőképesség maximális kihasználhatóságára is légyen lehetőség. \