Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-8

545 Az Országgyűlés 8. ülése 1964. január 31-én, pénteken 546 tes volt. Az állatforgalmi vállalatnak javasoltuk, hogy a tbc. pozitív egyedek közül az állatorvosok osztályozása alapján továbbtenyésztésre alkalmatlannak minősített improduktív szarvasmarhákat rendes vágási keretükön belül vásárolják fel, mivel ezeket tulajdonosaik is szívesen eladnák. Sajnos ezek jórészét nem vásárolták fel, ellenben a leszerződött és nagyrészt fiatal, már említett állatok kerültek vágóra, pedig a megye területén majdnem húszezer darab tbc pozitív szarvasmarha van, amelyekből megközelítően négyezer darab a tenyésztésre alkalmatlan, üres, improduktív állat. Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottakból érthető már, hogy miért kapcsoltam össze a szarvasmarha gümőkórt a felvásárlással és kiviláglik az is, hogy a Földművelésügyi Minisztérium és az Élelmezésügyi Minisztérium rendelete és szándéka ellenére nincs meg az összhang a szarvasmarhatenyésztés és a hústermelés érdekei között. Az eddig követett •módszer egészségtelen jeleket mutat, mert elsősorban a növendék üszőket vásárolták fel, köztük sok negatív állatot is, amelyek a tehénállomány utánpótlásául kellene hogy szolgáljanak. Ugyanakkor az öreg, csökkent termelőképességű és ráadásul még fertőzött állatok sok esetben visszamaradtak. Ezzel súlyos hiba történt a szarvasmarha mennyiségi és minőségi megjavításának terén is. Ez a módszer meghiúsítja továbbá az olcsóbb és eredményesebb gümőkórirtási munkákat is, pedig ez a munka felelősségteljes és nagy áldozatokat kíván embertől és az államtól egyaránt. Mindezekből következik, hogy a szarvasmarha gümőkór elleni küzdelmet nem lehet egyszerűen állategészségügyi akciónak tekinteni és csak összehangolt elvek alapján lehet ennek problémáit megoldani. Az állategészségügyi szakemberek is mindent megtesznek ennek a munkának a sikeréért. A felszabadulás óta több fertőző betegséget teljesen felszámoltak és többnek a megszüntetése rövid idő kérdése. Fel fogják èzt a betegségét is számolni. Tisztelt Országgyűlés! A szarvasmarha-létszám csökkenését és az elkövetkezendő évek fokozódó tejtermelését, hústermelési tervét párhuzamosan a szar vasmarhaállomány megkívánt tbc mentesítési tervével csak úgy tudjuk biztosítani, ha szem előtt tartjuk, hogy az állattartás csak akkor kifizetődő, ha az életfenntartó takarmányon felül a szükséges termelőtakarmányt is megkapja az állat. El kell érnünk, hogy az „átteleltetés" szót törölhessük szótárunkból a szarvasmarhatenyésztés vonalán. Ennek érdekében korszerű módszerekkel — és ahol arra szükség van, akár területnöveléssel is — fokoznunk kell a takarmánytermesztést. Javítani kell továbbá legelőink és rétjeink minőségét is. A mezőgazdaságnak a költségvetésben biztosított kereten belül nagyobb mennyiségben kell takarmányt előkészítő és feldolgozó gépeket juttatni. Ezekkel nagymértékben tudnánk emelni a takarmány kihasználását. Nagyobb Összegeket kell fordítani a célnak megfelelő istállók és járulékos épületek emelésére. Különösen nagyobb számban kell jó borjúnevelőket építtetnünk. A szerfás építkezésre szükség volt az átszervezés idején, de be kell látnunk, hogy ezek létezése egy szükséges rossz, amelynek „következményeit érezzük állategészségügyi és takarmányozási szempontból egyaránt. Biztosítanunk kell háztáji vonatkozásban is a takarmány-ellátottságot, és lehetőleg minden borjú felnevelését — ha szükséges, állami kedvezmények árán is — és levágásra csak kimondottan selejtminőségű üszőt szabad az állatforgalmi vállalat rendelkezésére bocsátani. Biztosítani kell továbbra is a gümőkórral fertőzött állomány fokozatos lecseréléséhez szükséges állami támogatás összegét. Végül elő kell segíteni az állategészségügyi szolgálat felügyeleti egységesítését, egyes területeken javítani a munkafeltételeket, különösen a lakásviszonyok és a s'/;akállatorvosok nagyobb mozgási lehetőségének ' biztosításával. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt év első ülésén egyik képviselőtársam feltette a kérdést: vajon figyelembe veszik-e az illetékesek javaslatainkat. Őrömmel tapasztaltam az azóta eltelt idő alatt, hogy ezek nagyrészét figyelembe vették már a mostani költségvetésben is. Éppen ezért a költségvetést elfogadom (Taps.) ELNÖK: Dr. Kovács Magdolna képviselőtársunkat illeti a szó. DR. KOVÁCS MAGDOLNA: Tisztelt Országgyűlés! Előttem már több képviselőtársam foglalkozott az előterjesztett költségvetés művelődésügyi előirányzataival. Nem szeretnék ismételni, hanem csatlakozom azoknak a képviselőtársaimnak a véleményéhez, akik megállapították: a költségvetés biztosítja, hogy törés nélkül haladjunk előre a kulturális felemelkedés és a békés építőmunka útján. A művelődésügyi kiadásokra szánt összegeknek felfelé ívelésével annak az alapelvnek a következetes alkalmazását látom, hogy a fejlett szocialista társadalom, a virágzó szocialista népgazdaság teljes kiépítéséhez a tömegek magasszintű általános és szakmai műveltsége szükséges. Mivel a megyénk, Szabolcs-Szatmár megye lakosságának zöme, mintegy 65 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik, én a költségvetés számoszlopai között elsősorban azt igyekeztem megállapítani, hogy a kis szabolcsi falvak termelőszövetkezeti parasztságának kulturális színvonalát hogyan fogják ezek az összegek emelni. Ugyanakkor, amikor megállapítom, hogy ez a költségvetés erre a kulturális emelkedésre a népgazdaság jelenlegi helyzetének megfelelő színvonalon a reális lehetőségeket megadja, s éppen ezért a költségvetés egészével egyetértek és azt elfogadom, ugyanakkor a tervek megvalósításához és a további tervekhez szeretnék néhány gondolatot fűzni. Köztudomású, hogy Szabolcs megye nagyon mélyről indult el a felszabadulás után a fejlődés útján és bár az azóta eltelt csaknem 20 év a szabolcsi falvak arculatát gyökeresen megváltoztatta, egyes művelődésügyi vonatkozású kérdésekben sajnos még nem sikerült teljesen felzárkóznunk az országos fejlettségi szinthez. Például nálunk a lakosság iskolázottsági foka.még mélyen alatta van az országosnak. Kevesebb az