Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-8

647 Az Országgyűlés 8. ülése 1964. január 31-én, pénteken 548 érettségizettek, egyetemet végzettek és nagyobb azok százalékos aránya, akik csak az általános iskola négy alsó osztályáig jutottak el. Ezeknek zöme a mezőgazdaságban dolgozó ember, akik­hez két oktatási forma áll legközelebb. A dolgo­zók általános iskolájában szerezhetik meg az alapműveltséget, a mezőgazdasági szakmunkás­képző tanfolyamokon pedig szakismereteiket gyarapíthatják, illetve korszerűsíthetik. Mindkét oktatási formába évről évre többen kapcsolód­nak be a termelőszövetkezeti tagság köréből, s ma már olyan szövetkezeti községeink vannak, mint a 2300 lakosú Döge, ahol minden házra jut egy-egy felnőtt továbbtanuló, és csak a dol­gozók általános iskolájának 130 rendszeresen órát látogató tanulója van. De amikor most, a költségvetéssel kapcsolat­ban arról vitatkozunk, hogyan lehet a rendel­kezésünkre álló pénzösszegeket a legjobban fel­használnunk, és amikor természetszerűen a ta­karékosság kérdése is felmerül, arra gondolok, hogy az oktatásra a művelődésre szánt össze­gekkel akkor gazdálkodunk jól, takarékosan, ha felhasználásuk nyomán eredmények születnek. Persze ezeket az eredményeket nem lehet úgy le­mérni, mint a termelésben, de konkrétan a fel­nőttoktatással kapcsolatban arra gondolok, hogy ha azok a felnőttek, akik élni akarnak a mi szo­cialista államunk nyújtotta tanulási lehetőség­gel és jelentkeztek ezekbe az iskolákba, tanfo­lyamokra, el is sajátítják az átadott tananyagot és sikeresen le is vizsgáznak, akkor jó munkát végeztünk. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a je­lentkezettek tekintélyes része munka közben le­morzsolódik, így megyénkben a dolgozók általá­nos iskoláiban az elmúlt iskolai évben a részve­vők 31,2 százaléka hagyta abba év közben a mun­kát. A mezőgazdasági szakmunkásképző tanfo­lyamokon szintén igen nagy volt a lemorzsolódás. A lemorzsolódások arra vallanak, hogy nem­csak személyes, családi, munkahelyi problémák szerepelnek az okok között, hanem a felnőttok­tatás mai rendszerében is hiba van. Különösen a mezőgazdaságban dolgozók képzése szempontjá­ból nem felel meg mai formájában társadalmunk kívánságainak, hanem szervezeti felépítése, mód­szerei, tematikája egyaránt felülvizsgálatra szo­rul. Tudom, hogy ezek a kérdések jelenleg vizs­gálat tárgyai és a sikeres megoldás elméleti meg­alapozásán munkálkodott az első országos fel­nőttoktatási konferencia, az egységes új felnőtt­oktatási terv fölött pedig a közeljövőben indul meg országosan a vita. Szabolcs termelőszövet­kezeti tagjai igénylik és várják azt az átfogó ren­delkezést, amely a mezőgazdaságban dolgozó felnőttek általános és szakképzését rugalmasabb formák között mind a népgazdaság, mind a dol­gozók érdekeinek maximális figyelembe vételé­vel megoldja. A szakmunkásképzés létszámproblémáit Or­tutay Gyula képviselőtársunk megyénk vonat­kozásában is részletesen elemezte. Ezért még két kérdést szeretnék felvetni. Az egyik az, hogy megyénkben a szakmunkásképzés sikerét nagy­ban veszélyezteti, hogy nincsen kellő számú szakember-előadónk. A szakember-hiányt szin­tén sokan és sokféle vonatkozásban fejtegették már a T. Országgyűlés előtt. Én most azt szeret­ném hangsúlyozni, hogy a mezőgazdaság felnőtt dolgozóinak szakmai tudását fejlesztő tanfolya­mokat, iskolákat kétszeresen sújtja ez a szak­ember-hiány, hiszen a leendő jó szakmunkásokat csak jó szakemberek képesek kinevelni és külö­nösen a sokéves tapasztalattal bíró felnőttek ok­tatásában lenne szükség olyan előadógárdára, amelynek egyrészt magas szintű az elméleti tu­dása, másrészt kipróbált termelési tapasztalatai is vannak. Probléma a szakmunkásképzésben az is, hogy a szakmunkás-bizonyítványt szerzett dol­gozók a bér szempontjából nem jutnak a terme­lőszövetkezetben előnyösebb helyzetbe. Nem­csak azért tartom ezt fontosnak, mert ezzel ér­dekeltté tesszük a dolgozókat a továbbképzés­ben, hanem ezzel egyben anyagiakban is kifeje­zésre jutna a nagyobb szakmai tudás megbe­csülése. Tisztelt Országgyűlés! A falvak kulturális arculatát, a falvak lakosságának általános és szakmai műveltségét, termelőszövetkezeteink termelési kultúráját a jövőre vonatkoztatva álta­lános iskoláink kell hogy megalapozzák. Az ered­ményesen dolgozó általános iskola a biztosítéka annak, hogy majd jó mezőgazdasági szakembe­rei lesznek a falunak. A jövőnket építjük ezek­ben az iskolákban. Az itt kialakult készségek te­szik képessé az ifjakat a későbbi magasabb ta­nulmányokra. Az utóbbi évek rohamos fejlődése következtében országosan is kiteljesedett, meg­erősödött ez az iskola-típus. Szabolcs megyében is örvendetesen javult a tartalmi munka, nőttek a tanulmányi eredmények. Csak az évről évre növekedő tanulólétszám elhelyezése okoz prob­lémát. Szabolcs lakosság szempontjából nagy­ságrendben az ország második megyéje, 588 000 lakossal, népszaporulat szempontjából pedig az első helyen vagyunk az országban. Az elmúlt év­ben 417 általános iskolánkban 111 000 tanulónk volt, 16 000-rel több, mint öt évvel korábban. Tantermeink száma azonban nem nőtt a tanuló­létszámmal arányosan, s ennek következtében most az egy osztályteremre jutó tanulólétszám 55,4 fő, szemben az országos 47,3-mal, s ezzel az átlaggal a megyék között az utolsó helyen va­gyunk. Ahhoz, hogy 1965-re az országos szintet elér­jük. 398 új tanteremre lenne szükségünk. De a meglevő tantermeink között is sok, mintegy 300 a szükségtanterem. Még van olyan községünk, mint Nyírtelek, ahol kizárólag szükségtanter­münk van és például a most indult tyukodi és kállósemjéni tanyai kollégiumok melletti iskolák is tanterem-gondokkal küzdenek. Eddig általános iskoláink helyzetét nagyban megnehezítette az, hogy a felsőtagozaton csak az órák 42 százalékának ellátását tudtuk szakos nevelőkkel biztosítani. Még pillanatnyilag is ez a helyzet, de a Művelődésügyi Minisztérium ha­tékony intézkedései, főleg a nyíregyházi pedagó­giai főiskola létrehozása következtében ez a problémánk már a megoldás útján van. Ezzel együtt azonban részben új problémák születnek, részben új lehetőségek nyílnak. Hiszen az új fel­sőtagozatos nevelők fokozatos munkába állítása révén felszabaduló nevelőknek az alsó tagozatba való visszahelyezésével osztályokat lehetne bon-

Next

/
Thumbnails
Contents