Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-8

543 Az Országgyűlés 8. ülése 1964. január 31-én, pénteken 54é kedtem és nem is törekedhettem teljességre. Cé­lom az volt, hogy az egészségügyi dolgozók él ét­és munkakörülményeinek, a kórházi, csecsemő­otthoni, állami gyermekotthoni férőhelyhiány­nak sürgős rendezésére felhívjam a tisztelt Or­szággyűlés figyelmét. Az előterjesztett 1964. évi költségvetés al­kalmas arra, hogy jól szolgálja ezeket a célkitű­zéseket és maradéktalan, gazdaságos végrehajtá­sával újabb nagy lépést tehessünk előre. A költ­ségvetést a magam részéről elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Hornung Mátyás képviselőtársunk. DR. HORNUNG MÁTYÁS: Tisztelt Ország­gyűlés! A költségvetés állattenyésztésre fordított hányadához szólva a költségvetést reálisnak és ezen túlmenően ösztönzőnek tartom. De mivel a végrehajtás során az elmúlt években több hiá­nyosságot tapasztaltam, ez késztet felszólalásra. A második ötéves tervtörvény előírja, hogy a szarvasmarhalétszám megtartása mellett nö­. vélni kell a tehénállományt. Ezzel egy időben fo­kozni kell a vágómarha hústermelést és a tejter­melést. Az elmúlt tervidőszak alatt a vágómarha­termelésre előirányzott feladatot teljesítettük, de a szarvasmarha összlétszáma és ezen belül különösen a tehénlétszám csökkent, annak elle­nére, hogy az ország majd minden megyéjében — így Szabolcs megyében is — a szocialista nagyüzemek szarvasmarha- és tehénállománya számszerűleg nőtt. A létszámcsökkenés és különösen a tehénlét­szám csökkenése elsősorban a háztáji állomány­ban következett be. A tehénállománynak körül­belül 60 százaléka még ma is háztáji tulajdon­ban van, éppen ezért különösen elítélendőnek tartom azokat a szórványos megnyilatkozásokat, amelyek a háztáji gazdálkodás és ezen belül a háztáji állattenyésztés elsorvasztását tartják idő­szerűnek. Ez ellenkezik gazdasági érdekeinkkel. A szarvasmarhatenyésztés érdekében a kor­mány minden intézkedést megtett, évről évre javítja a tenyésztési feltételeket és fejleszti az állategészségügyet. Mindenki ismeri a 3004-es és az ezt kiegé­szítő rendeleteket. Különösen nàgy jelentőségű a 3004/6-os rendelet, amely igen nagy lehetősé­geket biztosít a mezőgazdaság minden vonalán és igen nagy kedvezményeket nyújt a termelő­szövetkezetek állattenyésztése terén is. Nem fe­ledkeztek meg a rendeletek a háztáji állomány­ról sem. Állategészségügyi vonalon hasonló a helyzet. Szabolcs megyében a múltban összesen 17 ha­tósági és 14 körzeti vagy magánállatorvos mű­ködött. Ezzel szemben ma csak hatósági vona­lon 89 állatorvos van ugyanazon a területen, s ebbe nincsenek beleszámítva az egyéb helyeken szolgálatot teljesítő állatorvosok. Az állategész­ségügyi szolgáltatás terén is jelentős segítséget nyújt a költségvetés a termelőszövetkezetek in­gyenes állategészségügyi ellátása és egyes, térí­tés nélkül adott oltóanyagok révén. Itt az Or­szággyűlés színe előtt jelentem ki, hogy Magyar­ország történetében nem volt még olyan időszak és olyan költségvetés, amely annyit áldozott vol­na az állattenyésztés és az állategészségügy fej­lesztésére, mint a Magyar Népköztársaság költ­ségvetése. Tisztelt Országgyűlés! A szarvasmarha-létszám alakulásában az el­múlt években előfordult betegségeknek lényeges szerepük nem volt. A felnőtt, állatok betegségei közül legnagyobb jelentőséggel a szarvasmarha gümőkór bír, gazdasági és közegészségügyi szem­pontból egyaránt. A költségvetés erről sem fe­ledkezett meg és igen nagy összegeket folyósít a gümőkór mentesítésére. Kártalanítást kapnak a mentesítést vállaló termelőszövetkezetek is. Csak ez utóbbinak költségeire az idei esztendő­ben több mint 3 millió forintot tervezett és kap Szabolcs megye. Tisztelt Országgyűlés! Az említett sokoldalú állami támogatás el­lenére szarvasmarha-tenyésztésünk több intézke­dést igényel, mivel a létszámcsökkenés oka első­sorban gazdasági természetű: a takarmányhiány főképp háztáji vonalon, a férőhely-hiány a szo­cialista üzemekben és a bizonyos szempontokból tervszerűtlen felvásárlás. Az említett tényezők közül a szarvasmarha gümőkórral és a felvásár­lással szeretnék még pár mondatban foglalkozni. 1962—1963 telén az egész megyében elvégez­tük a minden házra kiterjedő szűrővizsgálatokat és egyben osztályoztuk az állatokat tenyészérté­kük alapján is. Ha ennek az átfogó vizsgálatnak az eredményét összehasonlítjuk a korábban vég­zett részleges vizsgálatok eredményével, kitűnik, hogy az 1958-ban megkezdődött munka eredmé­nyeként a tuberkulin-pozitív egyedek száma kö­rülbelül 10 százalékkal csökkent. A megye az el­sők között áll a beteg állatok felkutatásában, ez­által sikerült a fertőzési források számát is Csök­kenteni. Ennek ellenére a megyében a szarvas­marhaállománynak több mint 10 százaléka fer­tőzött és hasonló a helyzet országos szinten is. Közegészségügyi, állategészségügyi és népgazda­sági érdekeink parancsolóan előírják, hogy a legközelebbi pár év alatt ezen a téren is lénye­ges eredményt érjünk el. Dánia, Hollandia, Svájc és még pár ország 10—12 év alatt elérte, hogy 1963-ban szarvasmarhaállományának 99 száza­léka mentes volt a gümőkóros fertőzöttségtől. Megközelítő eredményt hasonló időszak alatt mi is el tudunk érni, ha a gümőkórirtást össze­hangoljuk a felvásárlással. Szabolcs megyében 1963-ban több -mint 34 000 darab szarvasmarha került felvásárlásra az állatforgalmi vállalaton keresztül. A felvásá­rolt és levágásra került szarvasmarhák közül 73 százalék volt a negatív, gümőkórtól mentes állat és 54 százalék nő-ivarú. Azokba a nyugati államokba, ahová csak negatív egyedeket fogadnak be, megyénkből a felvásárolt negatív állatok körülbelül 12 száza­léka került, amely bőven fedezhető lett volna a felvásárlásra és levágásra került leszerződött bi­kákból is. Az említett adatokból egészen óvatos becslés alapján is nyilvánvaló, hogy egyrészt a felvásárlásra és levágásra került nő-ivarú szarvasmarhák körülbelül 30 százaléka tovább­tenyésztésre alkalmas egyed volt, másrészt, hogy ezeknek a levágásra került nő-ivarú, tenyésztésre alkalmas állatoknak nagyrésze gümőkórtól men­/

Next

/
Thumbnails
Contents