Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-2

41 Az Országgyűlés 2. ülése 1963. március 25-én, hétfőn 42 Pártunk politikája, a tömegek bizalma elő­segíti e feladatok megoldását. E bizalom növeli a vezetők felelősségét minden szinten és növeli a követelményeket a vezetők munkájával szem­ben. A színvonal emelése fejlődésünk gyorsítá­sának objektív követelményévé vált. A két világ­rendszer közötti gazdasági versenyben csak úgy törhetünk előre, ha a fejlett tőkés országok ma­gas színvonalú üzemvezetésével szemben mind hatékonyabban aknázzuk ki nemzetközi viszony­latban és az országon belül is a tervszerű gaz­dálkodás adta lehetőségeket és a vállalatoknál folyó munkában is mind jobban erősítjük az újat, a korszerűt, a gazdaságosat. Ma itt húzódik a front vonala. Hisszük, hogy az 1963. évi népgazdasági terv és a költségvetés végrehajtásával újabb lépést teszünk előre második ötéves tervünk valóra váltásában, a VIII. kongresszus által népünk elé tűzött feladatok megoldásában. Kérem az országgyűlést, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány 1963. évi állami költ­ségvetésről szóló törvényjavaslatát fogadja el. (Nagy taps.) ELNÖK: Dr. Erdei Ferenc képviselőtársun­kat, a terv- és költségvetési bizottság előadóját illeti a szó. ERDEI FERENC: Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Népköztársaság 1963. évi költ­ségvetéséről benyújtott törvényjavaslatot az or­szággyűlés több szakbizottsága, majd a terv- és költségvetési bizottság megtárgyalta, és beható megvitatás után a tisztelt Országgyűlésnek elfo­gadásra ajánlja. A költségvetési javaslattal hét bizottság fog­lalkozott és a bizottsági vitákban 44 képviselő­társunk vett részt. A bizottsági megvitatás ered­ménye abban összegezhető, hogy mind a költ­ségvetési előirányzatokat, mind a költségvetés alapjául szolgáló népgazdasági terveket, mind azokat a gazdaságpolitikai törekvéseket, ame­lyeket a költségvetés végrehajtására vonatko­zóan a pénzügyminiszter elvtárs kifejtett, ille­tőleg az indokolás tartalmaz — a bizottságok egy­értelműen helyeslik. A bizottságok nem kívántak számszerű módosítást az előterjesztett javasla­ton, s ilyet a terv- és költségvetési bizottság sem javasol. Viszont felvetődött a bizottsági tárgyaláso­kon számos olyan fontos és időszerű gazdaság­politikai kérdés, amelyek összefüggenek a költ­ségvetéssel, illetőleg befolyásolják annak végre­hajtását. Ezekről a következőkben tájékoztatom röviden a tisztelt Országgyűlést. Számos kérdés hangzott el a bizottságokban arról, hogy egyes újabb körülmények hogyan befolyásolják a költségvetést, mint például a vízkárok, vagy a vállalati mérlegek és a ter­melőszövetkezeti zárszámadások pontosabb is­merete. Mind a pénzügyminiszter elvtárs a terv és költségvetési bizottságban, mind a szakmi­niszterek, illetőleg helyetteseik az egyes bizott­ságokban meggyőzően indokolták, hogy e körül­mények miatt, bár ezekben jelentkeznek bizo­nyos nem is egészen jelentéktelen változások, nem lenne helyes változtatni a költségvetési előirányzaton. Egyrészt azért nem, mert a mó­dosulások részben kiegyenlítik egymást, részben pedig olyanok, hogy a költségvetés végrehajtása során operatív intézkedésekkel megoldhatók. Altalános figyelem irányult a bizottságok­ban arra, hogy a tervezett igen jelentős terme­lésnövelés a mezőgazdaságban — az indokolás szövegében 14 százalék, most Timár elvtárs ex­pozéjában 12—14 százalék — reálisnak tekint­hető-e, mert ez nagymértékben befolyásolja a többi népgazdasági tervek és a költségvetés tel­jesítését is. A mezőgazdasági bizottság vitájában a föld­művelésügyi miniszter elvtárs és a bizottsági ta­gok egységes véleményeképpen az a megítélés alakult ki, hogy ezt döntően két tényező befolyá­solja, s ezek alapján elérhetőnek tekinthető a terv teljesülése. Egyik a gyenge termelőszövet­kezetek szervezeti és gazdasági megerősítése. Erre a költségvetés is igen jelentékeny összege­ket irányoz elő, de a mezőgazdasági irányító szerveknek is ez központi törekvését képezi, ahogy erről Losonczi elvtárs a bizottságot rész­letesen tájékoztatta is. És ez a tényező, a gyenge termelőszövetkezetek növekedése, magában véve igen jelentékeny faktora annak, hogy a terme­lés tervezett növekedése elérhető legyen. A másik tényező természetesen az időjárás. Közepesen kedvező időjárás már elegendő lenne a terv teljesítéséhez, miután főleg a növényter­melésben kell emelkedniök a hozamoknak. És ez természetesen biztosra nem vehető, de a való­színűsége megvan. A bizottságban sok olyan fontos feladatot vetettek fel és példáztak a felszólalók, amelyekre a költségvetés végrehajtása során különleges fi­gyelmet kell fordítani, hogy a tervezett ered­mény elérhető legyen. Ezekről szólott részlete­sen Timár Mátyás elvtárs is. A bizottságok tár­gyalásain különösen a következőket vetették fel: a beruházások koncentrálása, a műszaki fejlesz­tés különféle feltételeinek javítása, az anyagi érdekeltség olyan irányú fejlesztése, hogy az elősegítse a kitűzött tervek megvalósulását, a különféle fejlesztési intézkedések szorosabb össz­hangba hozatala stb. Ezekkel kapcsolatban azt a megállapítást tehették a bizottságok, hogy a minisztériumok és az OT vezetői e problémákat reálisan látják, és minden felvetett ilyen természetű kérdésben folyamatban levő tervezésről, intézkedések elő­készítéséről, vagy megtett intézkedésekről szá­moltak be a miniszterek, illetőleg helyetteseik. Felvetettek a bizottsági tagok számos olyan nagy jelentőségű kérdést, amelyek nemcsak az ez évi terveket és a költségvetést érintik, hanem népgazdaságunk további fejlődésére vonatkoz­nak, mint például a fejlesztési tervek szorosabb központi és területi összehangolása, a beruházá­sok komplex megvalósításának a gyorsabbá té­tele, az anyagi Ösztönzők rendszerének tovább­fejlesztése, a tudományos kutatási eredmények gyakorlati megvalósításának a szervezettebbé tétele, egyes árkérdések összehangolt megoldása stb. Mindezek olyan kérdések, amelyekkel szak­emberek, közgazdasági, üzemgazdasági és mű­szaki specialisták és az illetékes irányító szervek

Next

/
Thumbnails
Contents