Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-7

* 441 Az Országgyűlés 7. ülése 1964. január 30-án, csütörtökön 442 A magánlakásokat is, főként amit OTP-hi­telre építenek, lehetőleg úgy kellene építeni, hogy a kétszoba összkomfort mellett, illetve azzal együtt legyen még egy szobakonyhás rész is, ahol a fiatal házasok egy ideig meglakhat­nak, s így nem jelentkeznének mindjárt lakás­igénylőként, ahogy ez jelenleg van. Ez minde­nekelőtt csak kő-vagy téglatöbbletet jelentene, amiből — úgy tudom — elegendő mennyiség áll az ország rendelkezésére.. Ilyen típusterveket kellene rendelkezésre bocsátani és ha szükséges, az ilyen lakásokhoz valamivel több OTP-hitelt kellene biztosítani, és természetesen csökkenteni a teleknagyságot, mert szerintem gazdaságosabb és minden szem­pontból hasznosabb is ez, mint a jelenlegi épít­kezési gyakorlat. Az általános kulturális fejlő­dés és a megnövekedett igények is ezt írják elő számunkra. Javasolom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy ezeket vegye figyelembe, és bízza meg az ille­tékes minisjztériumokat, ezek alapján tegyék meg a szükséges intézkedéseket, olyan ütemben, ahogy ezt a népgazdaság helyzete, lehetősége megengedi. Az évről évre növekvő összegű költ­ségvetésünk és beruházási tervünk — úgy lá­tom — lehetőséget ad erre, ezért azt jónak tar­tom és elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Az ülést 20 percre felfüggesztem. Szünet: 12,43—13,05. Elnök: POLYÁK JÁNOS ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácsko­zásunkat folytatjuk. Martin János képviselőtár­sunkat illeti a szó. MARTIN JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Költségvetésünk kapcsán gépgyártásunk fej­lesztésével összefüggésben szeretnék néhány gondolatot felvetni. Nem kétséges, hogy xiép­gazdaságunknak igen sok problémája vár sürgős megoldásra, mint a szocialista mezőgazdaság megerősítése, a lakásépítés, a közművesítés és így tovább, azonban ezek a problémák is szoro­san összefüggnek gépgyártásunk fejlesztésének problémáival. Iparunk, mezőgazdaságunk egyre korsze­rűbb gépek használatát igényli, ezek nélkül a to­vábbi fejlődés el sem képzelhető. Azonban ezek a • korszerű gépek nálunk sokszor olyan körül­mények között készülnek, hogy mind a gyártás színvonalát, mind az Önköltséget illetően gyak­ran alatta maradnak a nemzetközi színvonalnak. Megállapíthatjuk, hogy gépgyártásunk alap­területei, az öntödék nem korszerűek; egyes gyártmányok előállításához sok esetben a fizikai erő 90 százalékát kell latba vetni. További hiányosság, hogy ehhez a nehéz, fi­zikai munkához egyre kevesebb munkáskéz je­lentkezik. Ez a körülmény is arra kényszerít, hogy mielőbb felmérjük a gépesítés lehetősé­gét. Ezzel nemcsak mennyiségileg, hanem minő­ségileg is lényegesen előbbre lépnénk a gép­gyártásban. Hazánkban az öntödék egy része egyedi gyártásra van berendezve. E gyártmányok ön­költségének csökkentése fizikai erővel majd­nem lehetetlen. fi Jóllehet létrejött az országos öntödei nagy­vállalat, melynek célja a termelékenység maga­sabb szintre való emelése, de korszerű technika nélkül ez itt is nehézségekbe fog ütközni. Tör­tént ugyan már némi előrelépés a termelés jobb és magasabb színvonala érdekében — gondolok itt a cement-, vízüveg-formázásra, héj magkészí­tésre, precíziós öntésre stb. —, de ez új tech­nológiák bevezetését sok esetben a a formaké­szítéshez szükséges járulékos anyagok magas ára akadályozza. Például a cement, a vízüveg, a szénsav, a denaturáltszesz stb.. Javasolom, hogy az illetékes szervek az ön­tödék által vásárolt, előbb említett anyagok árát vizsgálják felül. Ha jobban megnéznénk öntödéink adottsá­gait, a gépesítésnek bizonyára több olyan lehe­tősége kínálkoznék; amely a jelenlegi körülmé­nyeink között is megoldható. Például lényegesen meggyorsítaná a termelést és jelentősen csök­kentené az önköltséget a nagyobb darabok for­mázásánál a külföldön használt Sanslinger­rendszerű homokszóró. Bevezetését érdemes lenne szorgalmazni. Az öntödék fejlesztésének másik módja le­hetne a tartós formázási rendszer bevezetése, al­kalmazása. így egyes esetekben egy formát többször le­hetne felhasználni öntésre. Ez is a termelékeny­séget növelné és az önköltséget csökkentené. Külföldi utazásaim alkalmával módom volt megfigyelni, hogy ezt a korszerű eljárást ered­ményesen alkalmazzák. Javaslom, hogy szakem­bereink foglalkozzanak ezzel a problémával. A korszerű gépgyártás elengedhetetlen fel­tétele a jólképzett szakmunkásgárda és a meg­felelő utánpótlás, öntő tanulónak elég sokan je­lentkeznek ugyan, de sokan lemorzsolódnak, könnyebb munkát keresnek. Ennek felszámolása komoly probléma. A nehéz öntödei szakmun­kától és segédmunkától való jelenlegi idegenke­dés leküzdését is nagymértékben elősegítené az öntödék mielőbbi gépesítése. A szaktudás foko­zására javaslom, hogy kormányunk tegye lehe­tővé a fiatal, arra érdemes szakmunkások ré­szére a szocialista táboron belül a szakmunkás­cserét. Természetesen ez nem csupán tanul­mányi kirándulást, hanem komoly tapasztalat­szerzést szolgálna. Itt hivatkozni kívánnék költségvetésünk tá­jékoztatójának 12. oldala utolsó bekezdésére, amely szó szerint így hangzik: „Az évről évre növekvő műszaki fejlesztési alap eszközeinek felhasználása ellenére sem tapasztalható azon­ban az ipari termékek széles körében a műszaki színvonal számottevő emelkedése. A tapasztala­tok azt mutatják, hogy a fejlesztési célkitűzések megvalósítását a pénzügyi alapok hiánya álta­lában nem korlátozza. A műszaki fejlesztési te­vékenység — elsősorban a szakember-szükség­let biztosítására tett intézkedések eredményeként — javuló tendenciát mutat. A rendelkezésre álló szellemi kapacitás összpontosítottabb, haté­konyabb felhasználásához azonban további in­tézkedések szükségesek,"

Next

/
Thumbnails
Contents