Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.
Ülésnapok - 1963-7
443 Az Országgyűlés 7. ülése 19 Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül szeretnék röviden a Gábor Áron Vasöntöde- és Gépgyár problémájával foglalkozni, amelyet mint saját munkahelyemet a legjobban ismerek. Az itt meglevő fogyatékosság szorosan kapcsolódik az öntödék általános hiányosságaihoz. A Gábor Áron Vasöntöde- és Gépgyár a KGST által megadott feladatok közül az élelmezésipari gépek gyártását kapta. A feladat megvan, de a megvalósításához szükséges feltételeket az illetékes szervek még nem biztosították. Ha eleget akarunk tenni vállalt kötelezettségünknek — s ez nemcsak magunkkal szemben kötelesség, hanem a baráti népekkel szemben is — komolyan fontolóra kell venni a lehetőségekhez mérten a korszerű termelést gátló hiányosságok felszámolását. Helyi probléma még — s ez is hozzá tartozik az élőbb említett KGST feladatok megoldásához — egy új forrószeles kúpolókemence felállítása öntödénkben. Ezt a kúpolóigényt gyártmányaink megváltozása tette szükségessé. Ezzel az új olvasztási eljárással a drága import-koksz 14—20 százalékát takaríthatjuk meg, tehát a befektetett összeg 1—2 éven belül megtérül. Tudomásom szerint az energia-racionalizálási hitel folyósítható, mégis felsőbb szerveink késleltetik a megvásárlását. A gyár előtt álló feladatok viszont feltétlenül szükségessé teszik mielőbbi üzemeltetését. Az ilyen és ehhez hasonló problémák nem egyedülállóak gépiparunkban, melyeknek megoldását az idő sürgeti, ha eleget akarurík tenni vállalt kötelezettségeinknek. Kérem az irányító szerveket, hogy mérlegeljék az itt elhangzottakat és tegyenek hathatós intézkedéseket a gépgyártás korszerűsítésére. ELNÖK: Kaszás Imre képviselőtársunkat illeti a szó. KASZÁS IMRE: Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés fokmérője az ország életének. Mérője azért, hiszen megmutatja, hogyan fejlődik az ország gazdasági élete, de úgy gondolom, ennél többet is mutat. Nevezetesen mutatja az ország politikai rendjének erősségét, a kormány, és párt politikájának irányvonalát is. Engedjék meg, hogy a költségvetést elsősorban ebből a szempontból nézzem. Az a költségvetés, amely az összes kiadások 6,8 százalékát fordítja védelmi kiadásokra, viszont kulturális, egészségügyi és szociális kiadásokra 28,8 százalékát, tükrözi azt, hogy szocialista költségvetés. A benne megnyilvánuló arányok azt tükrözik, hogy ebben az j országban valóban minden az emberért történik, az ember nevében, s egyúttal tükrözi azt is, hogy a belső és külső béke ügye hazánkban szilárd és biztos alapokon nyugszik. Még jobban kitűnik a költségvetésnek ez az aránya, a költségvetésnek ez a szelleme akkor, ha figyelembe vesszük azt, hogy a tanácsok költségvetésének 39,2 százalékát teszik ki a kulturális kiadások. Tisztelt elvtársak! A művelődésügyi tárca, amely speciálisan és döntően a kulturális forradalom költségeit tükrözi, szintén azt igazolja, í. január 30-án, csütörtökön 444 hogy az ország gazdasági élete egészségesen fejlődik. Ha lehetősége van az országnak arra, hogy a költségvetésben 10,4 százalékkal emelkedjék a kulturális költségvetés — egy év alatt kereken 891 millió forinttal — akkor ez azt mutatja, hogy a kultúra ügye a kormány politikájának központi kérdése, másrészről azt is mutatja, hogy az ország gazdasági élete olyan helyzetben van, hogy lehetőség és mód nyílik arra, hogy ezt biztosítsa. De a művelődésügyi tárca költségvetése abból a szempontból is jelentős — és engedjék meg, hogy erről egy pár szót ejtsek —•, hogy a költségvetés minden tétele végeredményben egy-egy törvény konkrét megvalósulásának a kifejezése. A művelődésügyi tárca költségvetése éppen ezért az iskolareform megvalósulásának jelenlegi stádiumát is tükrözi, örömmel olvastam a költségvetésben, hogy ebből 82 millió forint jut iskolafejlesztésre. Nagyon jól tudom, hogy ez korántsem elegendő. De van egy lényegesen jelentősebb probléma, nevezetesen az, hogy a megnövekedett igényekkel a szaktanár ellátottság sehogyan sem tart. lépést. E probléma évek óta visszatér és azt hiszem, ezen a téren döntően előre kell lépnünk, ha megpróbálunk valahogy felzárkózni a jelentkező igényekhez. Engedjék meg, hogy egy pár konkrét adatot mondjak: Tolna megye közismerten az ország egyik legkisebb megyéje, s ez a probléma nálunk úgy jelentkezik, hogy az általános iskolákból 231 szaktanár hiányzik. A képesítés nélküli nevelők száma 1961-től majdnem a háromszorosára növekedett. De még középiskolai tanár is 37 hiányzik, a megye 15 középiskolájában. Ez annál is inkább központi kérdés — és ezt nem súlyos problémaként vetem fel — mert ez szerintem inkább a meggyorsult fejlődés tünete. Onnan adódik, hogy három új középiskola kezdte meg működését megyénkben, de országosan is azt hiszem ez lényegesen több. Továbbá onnan adódik, hogy megnövekedett az igény a pedagógusokkal szemben. A szünetben az egyik tsz-beli képviselő mondotta nekem azt az adatot, hogy 1963-ban az ő tsz-ükben a — bátaszéki tsz-ről van szó — 59 000 forintot fordítottak a tagság tanulására. Kik tanítják őket? Nyilván pedagógusok. Rengeteg tanfolyam, TIT-előadás van, a felnőttoktatás létszáma 60 százalékkal emelkedett csupán a mi megyénkben, két év alatt. Kedves Elvtársak! Ez mind pedagógust igényel. Engedjék meg, hogy egy televízióadásra reflektáljak — éppen velem szemben ül Mesterházi elvtárs. Nagyon nagy örömmel hallottam, amikor Kelen Béla elvtárssal arról beszéltek — egy kicsit vitáztak is, számadatokkal —, hogy az ő választókerületükben, illetve ott, ahol dolgoznak, az általános iskolából a középiskolába menő tanulók aránya 80—90, illetve, ha jól emlékszem, 98 százalék az I. kerületben — nem emlékszem pontosan az adatra. Kétségtelen, hogy a jövő fejlődését ezek a számok mutatják. Amikor a törvényjavaslat azt mondja, hogy az 1964—65. tanévben az általános iskolát végzettek 48,4 százaléka tanulhat tovább, nem kell különösebb előrelátás ahhoz, hogy ezt a számadatot biztosan széjjelfeszíti a gyakorlati követelmény,