Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-6

• 397 Az Országgyűlés 6. ülése 1963. október 26-án, szombaton 398 vagy komplett kardánt. Ezek a hiányosságok vannak. Kérdezem a miniszter elvtársat, mit óhajt tenni ezeknek a hiányosságoknak, problémáknak megoldása érdekében. ELNÖK: Az interpellációra Losonczi Pál földmüvelésügyi miniszter elvtárs válaszol. LOSONCZI PÁL földművelésügyi miniszter: Tisztelt Országgyűlés ! A mezőgazdaságnak munkagépekkel és pótalkatrészekkel való ellátásával az elmúlt napok vitái során is nagyon sok képviselő foglalkozott. Szeretnék egy-két olyan dolgot megemlíteni ezzel kapcsolatban, hogy a problémát ismerjük, azonban a probléma megoldásának vannak akadályai is. Szeretnék a mezőgazdaságban dolgozók, hogy a mai naptól vagy a tegnapi naptól kezdve minden teljesen gépesítve legyen. A népgazdaság az ötéves terv előirányzatain túl plusz beruházást adott a mezőgazdaságnak, s ennek nagy részét gépesítésre fordítjuk. Csak gépekre az idén 3,2 milliárd forintot fordítunk. Felmerül a kérdés, milyen munkagépeket vásároljunk elsősorban, ha már az erőgépek adva vannak. Elsősorban azoknak a munkagépeknek a beszerzését tartottuk legfontosabbnak, amivel a talaj művelést, a talaj munkát végezzük, a kaszálás és az aratás nehéz munkája alól mentesítjük a parasztságot. Fock elvtárs .is említette beszámolójában, hogy az aratási munkák gépesítésében meghaladtuk az ötéves terv előirányzatának százalékát. Felmerülnek a műtrágyaszórók, trágyarakodók, trágyaszóró stb. gépek. Ezeket háttérbe szorítottuk azért, mert az adott keretből nem futja ezekre is. Szeretném mindjárt hozzátenni, hogy bizonyos munkákat ma bizonyos régi eszközökkel kell végezni, s nem lehet azt kívánni, hogy most az összes régi gépeket, berendezéseket kicseréljük és azokat ne használjuk. Nem engedhetjük ezt meg magunknak. A másik dolog a mezőgazdasági gépalkatrész-ellátás helyzete. Jelenleg a mezőgazdaság pótalkatrész állandó készlete több mint egymilliárd forint. Az idén 30 százalékkal nőtt a tavalyi forgalomhoz képest az előirányzott gépalkatrészek beszerzése és ez a mennyiség nagyjából megfelelne a szükséges évi fogyasztásnak, azonban van itt egy-két probléma. Az egyik az, hogy a mezőgazdasági gépeinknek nagyobb részét importból szerezzük be. Kívánatos, hogy az alkatrészt is ott gyártsák, ahonnan a gépet kapjuk. Egy-két esetben előfordul, hogy az alkatrészt nem tudjuk megkapni arra az időre, amikor kell és van, amikor egyáltalán nem is vállalják bizonyos alkatrészek legyártását, a kereskedelmi szervek nem tudják biztosítani. A másik a hazai alkatrészek kérdése. Tényleg a hazai munkagépekhez, hazai alkatrészeket biztosítani lehet és kell is. Azonban hazai alkatrészeknél nagyon sok a minőségi kifogás. Hodek elvtárs felszólalásában említette azt a bizonyos traktorhűtő kérdését. Itt felvetődött, hogy az ékszíjak rosszak, illetve hogy nincs. Az ékszíjaknál megtörténik, hogy párnapos használat után tönkremegy, s annál a bizonyos vízhűtőnél és egyéb ilyen, vízszivattyúknál is — amelyek roszszak — párnapos használat után el kell dobni. Nem hinném, hogy valaki vállalkozna arra, hogy meg tudná tervezni, hogy a normálisnál sokkal rosszabb minőségű alkatrész mikor fog tönkremenni, és hogy ennyivel többet biztosítsunk raktáron. Felmerül a kérdés, mit kívánunk tenni ezeknek a megoldása érdekében. Egyrészt nagyobb készleteket kell biztosítani, a külföldről előreláthatólag be nem szerezhető és a már kifutás alatt levő gépeink alkatrészellátását pedig olyan szervezetre kell bízni, ahol gyorsabban tudjuk fedezni saját szükségleteinket. A Kohóés Gépipari Minisztérium vállalataihoz a rendeléseket a tárgyévet megelőző esztendőben kell feladni, sokszor olyan időben, amikor még az a bizonyos munkagép sincs a birtokunkban. Ez volt a helyzet például az idén is, amikor év közben kaptunk beruházást. Az alkatrészeket már előre meg kellett volna rendelnünk arra a gépre, amelyről még azt sem tudtuk, hogy egyáltalán megkapjuk-e. Az ilyen gépek alkatrészellátására a Földművelésügyi Minisztériumhoz tartozó gépjavító tröszt vállalatait állítjuk rá. A tröszt nyolc vállalatával az 1961. évi 104 millió forintos alkatrészgyártás helyett az idén már 300 millió forint értékű alkatrészt gyárt. Fokozatosan kifuttatjuk egyéb irányú tevékenységét és ráállítjuk arra, hogy ezeket a problémákat saját gyártással is minél kisebbre szorítsuk le. Megemlítette az interpelláló képviselő elvtárs azt a bizonyos menesztő tárcsát, amelyért 7170 forinttal többet kell fizetni, mert nem azt adják, amit kérnek. Ez valószínűleg túlkapás lehetett. Kérem, adják meg pontosan, melyik vállalatunk adta ezt így. Vagy restelték, vagy nem volt külön ez az alkatrész és együtt adták oda, de mi az ilyen eljárást nem támogatjuk, hogy a gazdaság egy ilyen 18 forintos alkatrészszel egy több ezer forintos gépalkatrészt legyen kénytelen elvinni. Kérném válaszom tudomásulvételét. ELNÖK: Kérdem Czigler Elek képviselőtársunkat, hogy a választ tudomásul veszi-e? CZIGLER ELEK: Tisztelt Országgyűlés! A miniszter elvtárs éppen most mondotta el válaszában a menesztő tárcsával kapcsolatos hiányosságot. A menesztő tárcsa a Szuper-Zetorhoz tartozik, de ugyanakkor használják a D 4 K—70 traktorhoz, valamint a Csepel gépkocsihoz is. Ez országos szinten hiánycikk, már körülbelül március óta nem kapni. A másik kérdéssel kapcsolatban a miniszter elvtárs elmondotta, nincs módunk a munkagépek kiselejtezésére. Ezt nem is mondottam, de viszont a meglevő gépekhez biztosítani kellene az alkatrészt. Például az Orkán silózógépet a törökszentmiklósi gépgyár gyártja, de kellő mennyiségben alkatrészt pótolni nem tudunk, mert ez is hiánycikként mutatkozik. Én felvettem a kapcsolatot a gépgyárral, de onnan azt a választ kaptam, hogy ők csak új gyártmányokkal foglalkoznak, külön alkatrészekkel a jelen pillanatban nem, s az AGROKER nem tud biz-