Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-5

363 Az Országgyűlés 5. ülése 1963. október 25-én, pénteken 364 nappal később vetették volna el, jobb volna. Semmi baj és tragédia sem származik abból valakire, vagy valamelyik megyére nézve, ha nem holnap fejezi be, hanem 5 nappal később, de rendes munkát végezve fejezi be a vetést. Megmondom — bár talán nem illik ide — én örültem, hogy amikor az elvtársak bejelentették a vetés befejezését, akkor ezt az Országgyűlés tudomásul vette azzal — valahogy az arcokról az látszott —, hogy ez a kötelességetek, örülünk neki, hogy befejeztétek es menjünk tovább. Néhány esztendővel ezelőtt dörgő tapsvihar lett volna és senki sem kérdezte volna meg, hogy milyen a minőség. Annak külön örülök, hogy képviselőtársaim felhívták a kormány figyelmét arra: ha ebben az évben meg is oldjuk a vetés kérdését, a tavaszi növény ápolási munkákra legalább ilyen erővel kell felhívnunk a figyelmet. Ellenőriznünk, hogy ez megtörténjék, mint ahogy az őszi vetésnél ezzel törődünk. És még fontosabbnak tartom, hogy felhívták a figyelmünket arra — őszintén megmondom, én erről megfeledkeztem —- nem minden évben vannak az őszi munkákhoz olyan kedvező időjárási viszonyok, mint ebben az esztendőben. Tehát ha most el is tudtuk végezni, a jövőben sokkal hamarabb hozzá kell kezdeni dolgaink rendbehozásához, hogy a jövő ősszel, illetve a jövő nyáron is rendben, időben, jó minőségben tudjunk elvetni. Egy harmadik kérdés a népgazdaság arányos fejlesztésének kérdése. Nem kívánok itt közgazdasági fejtegetésekbe bocsátkozni. A felszólalásokban elsősorban egyrészről a mezőgazdaság, másrészről a népgazdaság más ágai közötti arányos fejlődés kérdéseiről volt szó. Ezt most aktuálissá tette — a felszólalásokból elsősorban ez tűnt ki — az idei, néhány zöldség- és gyümölcsféléből elért kitűnő termés. Illetve az, hogy nem bírtunk kereskedelemileg, f elvásárlásilag és raktár-szempontból mindenben eleget tenni a nagyobb termésnek, tehát elvinni és jó áron értékesíteni. Ez olyan jelenség, amire fel kellett figyelni, annál is inkább, mert nyomatékosan felhívták rá a figyelmünket. Tenni kell, hogy a jövőben ne, vagy legalábbis kisebb nagyságrendben forduljon elő ilyen jelenség. Az alapkérdés a népgazdaság fő ágazatainak egymáshoz való viszonya, aránya. Ezek. között elsősorban a mezőgazdaság egészének az aránya, a viszonya az iparhoz. A beszámolóban igyekeztünk érzékeltetni, hogy a kormány ebből a szempontból — a népgazdaság két fő ágának egymáshoz való aránya szempontjából — most a legfontosabb teendőt abban látja, hogy a mezőgazdaság gyorsabb és megalapozottabb fejlődését szorgalmazza. Gondolom, hogy ez a beszámolóból kitűnt, legalábbis erre mutatnak a felszólalások. Ezen kívül természetesen nagyon fontos, hogy a fő népgazdasági arányokon belüli arányok milyenek. Anélkül, hogy igényt tartanék arra, hogy tudományos, közgazdasági megalapozottsággal legyen mondva, amit mondok — egészen leegyszerűsítve azt mondanám: a legfontosabb a mezőgazdaságon belüli arányoknál — minden tudományos értekezés helyett, vagy mellett —, hogy a gabonaproblémát egyszer s mindenkorra megoldjuk. Az összes többi kérdést — úgy néz ki — kézben fogjuk tudni tartani. Ez az, amit évek óta nem tudtunk megoldani, ezt kell most kézbevenni és " megoldani. Hogy az iparban a belső arányoknál mi a feladatunk, arról a kormányjelentésben szóltam. Elsősorban a kiemelt iparágaknál végrehajtani azt, amit kongresszusunk és ötéves tervünk is feladatul tűzött ki. A népgazdasági arányokkal kapcsolatban felvetődött egy további fontos területnek, a vasút, a közlekedés területének a kérdése. Vajon nincs-e arról szó, hogy a népgazdaságunkban — ezt szem elől tévesztjük és aránytalanul fejlesztjük, illetve, magyarul megmondva, hogy lemaradt a vasút fejlesztése. A véleményem az: itt nincs arról szó, hogy a népgazdasági arányok megromlottak. Ezt természetesen lehet és kell is vizsgálni, hogy megnyugtatóan adjunk választ. Én nagyon egyszerű érvekkel tudom bizonyítani, hogy ilyesmiről nincs szó. Az első érv az — itt sem bocsátkozom részletekbe —, hogy az elmúlt év első 8 hónapjában a vasút vezetői minden értekezleten, minden kormányülésen, minden gazdasági bizottsági értekezleten, sőt a Központi Bizottság ülésén is, azt tették szóvá, hogy nincs szállítani valójuk. Nyolc hónapon keresztül ez volt a baj. ők kérdezték, nincs-e itt valami baj. Megnyugtattuk őket, hogy nincs baj, hanem eredményt értünk el, nincs olyan sok összevissza szállítás az országban. Sajnos, hozzá kell tennem — egyetértve Kossá elvtárssal és más felszólaló elvtársakkal —, hogy ez a régebbi bajunk kicsit újra visszajött és most megint túlsók összevissza szállítás van az országban, s a vasúti közlekedés nehézségeit ez is befolyásolja. A másik érv amellett, hogy nincs szó a népgazdasági arányok megbomlásáról, sajnos — a vasutasok, az emberek munkáját dicsérve is meg kell állapítanunk —: a vasút mutatószámai, amelyek tevékenységére jellemzőek, ebben az évben a téli hónapoktól eltekintve rosszabbak, mint a tavalyi, vagy a tavalyelőtti évben voltak. Mire vezethető ez vissza? Nem az arányok megbomlására, hanem arra, hogy a téli keserves időszak a vasútnál az általában katonásan, jól szervezett rendet megbontotta, ennek következtében a mutatók leromlottak. Mi a kormány részéről és a párt részéről is —• a vasutasok nehézségeit látva — most kevésbé beszéltünk arról, hogy „ezt hozzátok rendbe", hanem- inkább arról szóltunk, hogy „szállítsátok gyorsan ezt, szállítsátok gyorsan azt, mert különben a népgazdaságban ezen, vagy azon a területen baj lesz." Ezzel nem akarom azt mondani, hogy ezt a kérdést' nem kell megvizsgálni. Meg kell vizsgálni, de nehogy eltúlozzuk, mert sok milliárdos kárt okozhatunk az országnak, ha felmérés nélkül, a pillanatnyi nehézségektől megijedve, milliárdos összegeket ruháznánk be azokon felül, amiket eddig elhatároztunk. Néhány kritikai észrevétel hangzott el a felszólalásokban arról, hogy a kormány jelentésében nem volt szó az egészségügyről, a közoktatás, a művelődés kérdéséről. Néhány szó volt a kormány jelentésében, és természetesen az, hogy e kérdésekről részletesen nem volt szó, nem azt jelenti, mintha nem tudnánk, hogy ennek a két