Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-5

359 Az Országgyűlés 5. ülése 1963. október 25-én, pénteken 360 ság vezetőjét bírálat érte azért, mert kocsit kért. Igaz, egyet kell érteni azzal, hogy a kocsik ácsorgását nem szabad eltűrni. Azonban legyen szabad elmondani, hogy a miskolci igazgatóság területén a naponta befutó kocsimennyiség, amely kirakásra vár, átlagosan 2500 darab, ugyanakkor a szállító felek által igényelt üres kocsik száma mintegy 3000. Tehát ha minden kocsit azonnal kirak a miskolci igazgatóság, akkor is naponta 500 darab kocsi hiánya van, amit a legjobb akarat és a legszervezettebb munka mellett sem tud előteremteni. Éppen ezért szükséges az, hogy esetleg más igazgatóság területéről valamivel több kocsi-kiegyenlítést kapjunk. A kocsihiánnyal kapcsolatban meg kell még ' említeni, hogy igen helytelen az áz arány, amely jelenleg fennáll. Ebben az évben tudomásom szerint a MÁV 124 új kocsit kapott, de eddig 1184 kocsit kiselejteztek, s ebben az évben további ezer vár kiselejtezésre. Természetesen ilyen körülmények között a vasút a felkínált áruk elszállítását nem tudja elvégezni. Egy-két szóval szeretnék foglalkozni a vasúti munkaerőhelyzet kérdésével is. Engedjék meg, hogy megmondjam itt, hogy a vasút objektív üzemeltetéséből fakadóan nem képes felvenni a versenyt az üzemekkel a feltételek biztosítása tekintetében. Mert a vasút lényegében az időjárás hatásának a legnagyobb mértékben ki van téve, és emiatt vasutas dolgozóink eléggé vándorolnak. A borsodi medencében mindenhol sokkal kedvezőbb munkafeltételeket és körülményeket találnak, hiszen az üzemek sorra épülnek, ahol el tudnak helyezkedni. Ez az oka annak, hogy egyre kevesebb fiatal választja életpályául a vasutas hivatást. Tehát feltétlenül gondolkodni kell azon, hogyan és miként lehetne megszüntetni ezt az elvándorlást, hogy a vasút a fennálló munkaerő-hiányt valamiképpen felszámolja. Feltétlenül szükséges szólni arról, hogy a rakodás gépesítését mi elsőrendű feladatnak tartjuk, s jó lenne, ha a kormány is szem előtt tartaná ezt a kérdést. Ha azt akarjuk, hogy a vagonok gyorsabban legyenek kirakva, illetve berakva, hogy ne ácsorogjanak annyit a kocsik, akkor feltétlenül fontos ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert csak így tudunk gyorsabban és nagyobbat lépni előre. Befejezésül: a Minisztertanács beszámolójából örömmel értesültem arról, hogy a vasutas dolgozók bérezését a jövő évben a kormány megoldja. Ez igen nagy megnyugtatás a vasutas dolgozóknak, akiknek nevében ígérhetem, hogy a következő téli forgalom idején a legteljesebb mértékben igyekszünk megoldani a vasútra váró feladatokat. (Taps.) \ ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (16.58.) (Szünet 16.58—17.31;) (Elnök: VASS ISTVÁNNÉ.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Minthogy a Minisztertanács beszámolójához több felszólaló nem jelentkezett, a vitát bezárom. Fock Jenő elvtárs,- a Minisztertanács elnökhelyettese kíván szólni. FOCK JENŐ, a Minisztertanács elnökhelyettese: Tiszteit Országgyűlés, Képviselőtársaim! A kétnapos vita, a sok felszólalás után úgy gondolom, egyetért velem a tisztelt Országgyűlés, egyetértenek képviselőtársaim, hogy külön-külön minden felszólaló elvtársnak nem kívánok választ adni. Ügy értelmezem a felszólalásokból, hogy a felszólaló elvtársak és a tisztelt Országgyűlés egyetért a kormány jelentésével. A felelősségteljes felszólalásokból látszik, hogy a képviselőtársak értik és osztják a kormány gondjait. Az életből, a közvetlen tapasztalatokból vett példák, amelyek elmondásával hiányosságainkat aláhúzták, sok segítséget adnak mindennapi munkánk jobb elvégzéséhez. A felszólalásokkal kapcsolatban hadd mondjam meg, a szünetben a hallgatóság soraiból felhívták a figyelmemet egy érdekes jelenségre, amelyet mindannyian ismerünk, de néha megfeledkezünk róla. Olyan furcsa most a mi világunk, mert akárhol összejövünk, beszélünk egymással az ország gond járói-bajáról, annyi bajt, gondot tudunk elmondani, mint soha máskor ennek előtte. Ugyanakkor külföldön annyi jót soha nem mondtak rólunk, mint mostanában. Megkérdezték tőlem, miért van ez így. Erre úgy válaszoltam, hogy mennyivel jobb ez így, ahogy ma van, mint régebben volt. Akkor minden jót és szépet mondtunk, a hiányosságainkról hallgattunk. A hiányosságokat a külföldi újságokból és rádióból tudta meg dolgozó népünk, és sajnos sok esetben a külföldi rádió adásainak annakidején igaza volt. Jobb és egészségesebb jelenség, ami most van, s ez összefügg szorosan pártunk politikájával, szorosan összefügg azzal, hogy másként politizálunk, s az ország sorsát, egy nép sorsát, irányítását vinni másképp, mint a néppel őszintén beszélve, nem lehet. Emlékeztetnék arra, hogy a beszédemben is

T bár igyekeztem aláhúzni, hogy népgazdaságunk egészségesen fejlődik, hogy a népgazdaság egészében rendben van, az ötéves terv teljesítése lényegében rendben folyik, magam is nagyon sok hiányosságról szóltam a kormány nevében. A mi mindennapos munkánkat .érintő megjegyzésekészrevételek nagyrésze nem igényel természetesen kormányszintű intézkedést, de feltétlenül igényli azt, hogy a minden szinten dolgozó gazdasági vezető embereink," elvtársaink nagyon megszívleljék, amit az Országgyűlés kétnapos tanácskozásán hallottak. Vegyék figyelembe ezeket az észrevételeket és a mindennapi munkájukban igyekezzenek ezeket megszívlelni, s javítani azokon. Reméljük — és ezt elő is fogjuk segíteni —, hogy ez így történik meg. A felszólalásokban elhangzott kérdések másik csoportja az elavultnak minősülő előírásaink, rendelkezéseink megváltoztatását szorgalmazza, nagy többségében joggal — a konkrét esetekre gondolva — nagy többségében joggal Az árakról, anyagi ösztönzési módszereinkről, gazdasági mechanizmusunkról és sok más kérdésről hangzottak el jogos kifogások. Nem kívánok ezekre részletesen válaszolni, inkább emlékeztetek a kormány beszámolójának arra a részére, amikor arról szóltam, hogy a jövő év első felében a kormány elé kerül — körülbelül egy éves előkészítő