Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-5

357 Az Országgyűlés 5. ülése 1963. október 25-én, pénteken 358 hogy a mezőgazdasági termények jobb megőrzésével, az iparban jobb munkafegyelemmel több jutna a művelődésügynek. Kétségtelen az is, és ezzel szeretném, bef ejezni, hogy a művelődésügy nem olyan produktív vállalkozás, mint akár az ipar, a mezőgazdaság, amely rövid idő alatt meghozná a ráfordított pénzt. Mégis, megéri az áldozatot és kell érte áldozatot hozni, mert jó feltételek biztosítása nélkül nem tudjuk megoldani az ifjúság nevelését és ezeknek a feltételeknek hiánya gátló tényezőként jelentkezik. Ha pedig jól oldjuk meg az ifjúság nevelését, akkor az egész népgazdaság nyer vele. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Besze Mihály képviselőtársunk. BESZE MIHÁLY: Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy csatlakozzam az előbb felszólalt elvtárshoz, azzal a különbséggel, hogy én viszont egyáltalán nem bocsátkozom ismétlésbe. Ugyanis elmondták a képviselőtársak a tegnapi és a mai napon mindazt a problémát, gondot és feladatot, amely előttünk, a jövő építése előtt áll. Ezért felszólalásomtól elállók. (Taps.) ELNÖK: Végül Fabók János képviselőtársunkat illeti a szó. FABÓK JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mint utolsó felszólaló, én sem fogok ismételni, tekintettel arra, hogy az országgyűlésben egyedül vagyok vasutas képviselő és a vasútról mint ilyenről, közvetlenül senki sem. beszélt. (Derültség.) Engedjék meg, hogy azért egy kérdést felvessek. Egy pillanat. Nem a miniszter elvtársra gondoltam, hanem úgy értettem, hogy közvetlenül a vasút dolgozóiról (Élénk derültség és taps.). Kedves Elvtársak! Az ipar fejlődése olyan rohamos megyénkben, hogy igen nehéz a vasút fejlődésével követni. Mindent megteszünk, hogy a vasút lehetőségeihez képest lépést tartson az ipar fejlődésével és ennek eredménye, hogy villamosítottuk a hatvan—miskolci vonalat, átépítettük a füzesabonyi állomást, a miskolci Tiszai pályaudvart. Jelenleg a kazincbarcikai és nyékládházi állomásokat építjük át. Azonban mégis úgy néz ki, hogy a vasúti szállítások a miskolci igazgatóság területén két dologban akadoznak és nem tudjuk megfelelően ellátni feladatunkat. Ezzel kapcsolatban egy-két dolgot szeretnék elmondani. . • Hatvan és Miskolc között villamosítottuk a vonalat és annak az lett az eredménye, hogy a tehervonat szállításunk 30 kilométerről felemelkedett 50 kilométeres átlagra, s ez úgy néz ki, mintha jó volna és lényegében meggyorsítaná a teheráruforgalmunkat. De mi ennek a következménye? A miniszter elvtárs említette, hogy a vasúti kocsiparkunk igen elavult. A felemelt sebességet ez a kocsipark nem bírja és ennek megfelelően úgynevezett szűrő állomásokat kellett létesíteni, ahol a hőn futott és egyéb más, a sebesség következtében balesetveszélyes sérülést szenvedett kocsikat ki kell sorolni. S mi történik? Kijön a miskolci rendező pályaudvarról egy tehervonat, Mezőkeresztesen van egy szűrőállomás, megáll a vonat, végignézik, s ha szerencséje van,' nincs hőn futott kocsi, de ez ritka dolog. Általában megvan, akkor kisoroznak egy-két hőn futott kocsit és 20—30 perc múlva mehet / tovább. Közben a következő vonatok szintén megállnának Mezőkeresztesen, de nincs hol, s így az előtte való állomáson állnak meg és ott ácsorognak. Tehát amit megnyertünk a réven, elveszítettük a vámon. Ezen ok miatt nem lehetséges a vonatok gyorsabb közlekedtetése. Egy másik kérdéssel is foglalkozni kívánok. Ügy látjuk, hogy a fejlődés egy lépéssel mindig hátrább van a vasút területén, mint az ipar területén. A következőkkel támasztom ezt alá. Miskolc rendező pályaudvart az ötvenes évek elején átépítettük, korszerűsítettük. Igen örültünk neki akkor, hiszen a miskolci rendező pályaudvar volt lényegében magyarországi viszonylatban a legkorszerűbb rendező pályaudvarok egyike, s most, 10 év múltán meg kell állapítanunk, hogy a miskolci rerídező pályaudvar átépítése korántsem hozta meg azt az eredményt, amire. annakidején a szakemberek számítottak. Bár most elmondhatjuk azt, hogy a rendező pályaudvar korszerű, kapacitása az egyre nagyobb, és egyre sűrűbben jelentkező csúcsok idején bizony eléggé szűk és munkája emiatt igen sokszor akadozik. Már most igen sürgős szükség volna arra, hogy a rendező pályaudvart a Gömöri pályaudvarral, és a miskolci Tiszai pályaudvarral kapcsolatos összeköttetést vagy 50 milliós beruházási hitelből átalakítsák. De a fejlődésnek ilyen üteme mellett két-három év múlva feltétlenül sor fog kerülni arra, hogy a rendező pályaudvar egyéb bővítése is napirendre kerül. Rá kívánok mutatni, hogy az előrelátás körül is van némi javítanivaló. Az Ózdi Kohászati Üzemek rekonstrukciója 1965-ben befejeződik és ezzel ennek a térségnek a szállítási igénye körülbelül 100 százalékkal megnövekszik. Ugyanakkor az Ózd körüli szénbányák termelését, amelyet jelenleg Ózd fogyaszt el túlnyomórészben, — mivel a földgázvezeték megépítésével ez a szén is felszabadul — szintén el kell onnan szállítani, ha pedig mindehhez hozzászámítjuk a Sajókeresztúron megépítendő ércdúsító forgalomnövelő hatását, szállítási igényét, akkor látni kell, hogy ebben a térségben a vasúti szállítás érdekében feltétlenül tenni kell valamit. Tudomásom szerint a KGMTI kapott megbízatást egy komplex vasútfejlesztési terv elkészítésére. Ez a terv is azonban állítólag csak 1965-ben lesz meg. De mikor valósul meg, mikor épül meg? Nyilvánvalóan akkor, amikor már az új, rekonstruált kohó megnövekedett szállítási igényeit kell majd a vasútnak kielégítenie, s mi éppen abban az időszakban fogjuk a vágányainkat felbontani, abban az időszakban fogjuk Ózd állomás, Ózd külső, Sajóvárkony, Center és a többi állomás vágányainak átépítését folytatni, ami nyilvánvalóan zavarni fogja a rekonstruált üzem működését Ebből következtetésként azt akarom levonni, hogy feltétlenül szükséges legalább 30 éves távlat a vasút fejlesztésénél, s egy komplex vizsgálattal meg kellene állapítani, milyen feladatok is várnak arra a vasútra a jövőben. A miniszter elvtárs említette hozzászólásában, hogy kevés a kocsi, s a miskolci igazgató17*