Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-5

355 Az Országgyűlés 5. ülése 1963. október 25-én, pénteken 356 Az ifjúság munkára nevelésében az iskolareform első célkitűzése új színt, új lehetőséget hozott. Nem mondhatjuk el azt, hogy maradéktalanul végrehajtottuk már a törvénynek ezt a feladatát, hiszen ez időben sem lehetséges. De komoly munkával, sok vitával sikerült pozitív fordulatot elérni a szülők, a pedagógusok és a tanulóifjúság szemléletében, abban az irányban, hogy megkedveljék, megszeressék a fizikai alkotómunkát, megszeressék és becsüljék a munkásembert. Ez az ősz gyönyörű példáját adta annak, hogy ifjúságunk helyt tud állni. A Csongrád megyei fiatalok, általános iskolások, középiskolások és ipari tanulók ezen az őszön sokmillió forint értékű terményt takarítottak be. Csak tájékoztatásul egy számot hadd mondjak el, a legkisebbet. Makó város általános iskolásai kétmillió forint értékű fűszerpaprikát szedtek le. Nem mindegy ez a népgazdaságnak sem. De, ha hozzávesszük azt, hogy a fiatalok jelleme olyan vonásokkal gyarapodott, ami sokmillió forintnál is sokkal értékesebb, akkor meggyőződhetünk arról, hogy ezen a téren jó úton járunk. A munkára nevelésnek iskolai tantárgya az általános iskolában a gyakorlati foglalkozás. Hadd szóljak erről néhány szót. Mint tantárgynak, jelentős anyagi feltételei vannak. A megye adottságainak megfelelően a gyakorlati foglalkozások nagyobb része mezőgazdasági jellegű. Az iskolák egyrésze azonban nem rendelkezik ezekkel a szükséges feltételekkel. Nincs meg mindenütt a kellő nagyságú gyakorlóterünk. Hiányos, illetve nincs öntözőberendezésük, számos gyakorlókertben nincs semmiféle épület a szerszámok, termények tárolására. Az ipari gyakorlati foglalkozások 104 iskolában folynak. Ha a számokat nézzük, akkor kissé megnyugtató képet látunk: 104 iskolának 105 műhelyterme van. Az elosztás azonban nem ilyen megnyugtató. Vannak iskolák, ahol semmiféle helyiség nem áll rendelkezésre -a gyakorlati foglalkozásokra. Mintegy 50 műhelyteremre lenne Csongrád megyének szüksége. E tárgy tanításának felszereltsége mindössze 65 százalékos. A megoldás több millió forintot igényelne a népgazdaságtól. A tárgy oktatásához az előkészített anyagellátásra, a szerszámok javítására, szakmai továbbképzésre járásonként, városonként egy-egy központi tanműhelyt, kísérleti mintakertet kell létrehozni. A megye tíz kulcsszámot kapott erre a célra, szakmunkások beállítására. A probléma az, hogy 1140 forintért jó szakmunkást nem nagyon lehet kapni. Nincs megoldva e tárgy tanításának pedagógus-ellátottsága sem. Megyénkben 248-an tanítják ezt a tárgyat és mindössze 92 pedagógusnak van szakképzettsége. Problémát jelent, hogy e tárgy kötelező óraszáma jóval magasabb a többi szaktárgyak óraszámától és a pedagógusok nem szívesen vállalkoznak ennek tanítására. Nagy népszerűségnek örvend a szakközépiskolai hálózat. Kétszer-háromszor annyian jelentkeztek szakközépiskolai felvételre, mint ahányat az iskolák fel tudtak volna venni. A szakközépiskolák szervezésében azonban ismét problémák és nehézségek jelentkeznek. Nem ismeretesek az országos tervszámok a szakmunkás-igényre vonatkozóan. Nem ismeretes a megye iparfejlesztési terve és probléma, hogy nincsenek országos benépesítésű szakközépiskolai osztályok. így a gyermekek nem mindig a képességüknek és hajlamaiknak megfelelő típusra mehetnek. Korszerű műveltséget csak korszerű eszközökkel lehet elérni. Egyre sürgetőbben jelentkezik a tanyai általános iskolák körzetesítése. Ez a folyamat megindult. Ezt a kérdést azonban a gyermekek utaztatásával, bejáratásával nem lehet megnyugtatóan megoldani. Az elmúlt tél bizonyította, hogy ezek a gyermekek nagyon sokat fáztak, várakoztak, nem egyszer betegséget szereztek, ami a szülők körében érthető feszültséget okoz. Éppen ezért egyre sürgetőbben jelentkezik a hétközi otthonok, tanyai általános iskolai kollégiumok felállításának szükségessége. Ugyanehhez a kérdéshez tartozik a napközi otthonok fejlesztése. A nők munkába állásával egyre nagyobb az igény a gyermekek napközi otthonban történő elhelyezésére. Szeretném felhívni a művelődésügy figyelmét, hogy bár a napközi otthoni férőhelyek szaporodnak, ezeknek szaporításához bizonyos járulékos beruházások, hozzájárulások is szükségesek. Gondolok itt például a konyhák kapacitásának növelésére. Nagyon sokszor ugyanis komoly összeütközés van az egészségügy és a művelődésügy között. Érthető és helyes, hogy az egészségügy bizonyos létszám felett már nem engedélyezi, hogy a meglévő konyhákon többet főzzenek. Ez érthető, hiszen a gyermekek egészségének megóvása, az esetleges fertőzések megakadályozása legalább olyan komoly probléma és feladat, mint a jó oktató-nevelő munka. A napközi otthonos csoportok létrehozásával együtt gondoskodni kell tehát a konyhák felszereltségéről és bővítéséről is. Kedves Elvtársak! Ha oktatásügyünket nézzük és összehasonlítjuk nem az elmúlt rendszerrel, hanem csak néhány évre visszamenőleg is, látjuk, hogy óriási fejlődést értünk el. De, ha az igényekhez és a követelményekhez mérjük a meglévő helyzetet, azt látjuk, hogy igen sok a tennivaló, művelődésünknek még igen sok igénye jelentkezik és tudjuk, hogy országunknak nagyon sok gazdasági feladatot kell megoldania. A fejlődő szocialista mezőgazdaság, az ipar fejlesztése nem másodrendű feladat. De, mint a tanácskozások során is kitűnt, ha egy kicsit okosabban, jobban, jobb beosztással gazdálkodunk, akkor olyan erőforrásokat tudunk feltárni, amelyek megkönnyítik további munkánkat. Hadd említsek — már csak egészen röviden — egy problémát, amelyről nem nagyon volt szó. Érdemes lenne például nemcsak a művelődésügy, hanem az egész népgazdaság vonalán lemérni, • megnézni a beruházások és a felújítások arányát. Az a gyakorlati tapasztalatunk, hogy beruházásra nincs pénz, ugyanaz az összeg azonban felújításra rendelkezésre áll. Nagyon gyakran előfordul, nem egyedi eset, hogy régi elavult épületeket alakítunk át, próbálunk korszerűsíteni. Korszerű már sohasem lesz belőlük. Lényegesen kisebb kiadással hosszú évekig meg tudnók még az épület állagát menteni, óvni és ugyanakkor a felújításra fordított pénzből modern új épületet tudnánk építeni. De beszélhetnék még arról is — bár nem akarok ismételni —,