Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.
Ülésnapok - 1963-5
353 Az Országgyűlés 5. ülése 1963. október 25-én, pénteken 354 a gondolatokat, amelyek a beszélgetés során legtöbbször megismétlődtek, és mintegy kívánság formájában jelentkeztek bérezési rendszerünkkel kapcsolatban. Ezek a következők: Egységesíteni kell bérezési rendszerünket úgy, hogy a különböző iparágak között a zavarólag ható béraránytalanságok megszűnjenek. Bérezési rendszerünkben nagyobb szerepet kell kapniuk az intenzitást növelő tényezőknek. Azonos termelési egységen belül célszerű olyan bérezési rendszer kialakítása, amely a dolgozók minden rétegét azonos cél érdekében mozgósítja az üzemen belül. Ezzel egyidejűleg meg kellene szüntetni az üzemeken belül ma még fennálló több irányú és egymástól független bérezési rendszert. Az ösztönzésre egyébként kiválóan alkalmas nyereségrészesedési rendszert olyan formába kell önteni, hogy az egész éven át ösztönzőleg hasson az üzemek valamennyi dolgozójára. Végül, de nem utolsósorban külön ki kell emelnem a szinte egyöntetűen megnyilvánuló kívánságot, hogy jusson érvényre a bérben az azonos munkahelyen eltöltött szolgálati idő. Ez jogos kívánságnak látszik, mert ezzel is meg tudjuk becsülni az egy helyben eltöltött munkát és a hosszú évek alatt megszerzett nagy tapasztalatot. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Bihary Lajos képviselőtársunk. BIHARY LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! A képviselőtársak felszólalásaiból az állapítható meg, hogy az országot milyen kérdések foglalkoztatják, nagyon sok hasonló felszólalás volt. Hogy mi x foglalkoztatja az országot a legjobban? A beruházási kérdések, mezőgazdasági értékesítési kérdések. Ezek közül is a konyhakerti termeivényeknek az eladása, nevezetesen én erre készültem. Erről a témáról azonban már hat képviselőtársam, és maga a miniszter is szólott. Mit csinál ilyenkor a felszólaló képviselő? Egy nagy lelki harcot vív önmagában (derültség), hogy elmondjam-e azt a sok mindent, amit kijegyzeteltem, vagy pedig győzzem-e le önmagamat és ne mondjam el. (Zaj, mozgás.) Én legyőztem magamat... (nagy taps) és nem akarok ismétlésbe bocsátkozni. Legfeljebb egy-két kérdéssel akarok foglalkozni (élénk derültség), mert ezekkel a kérdésekkel foglalkozni kell, mert rendkívül szomorú és nyugtalanító és a vidéki képviselőknek az útjai során gyakran felmerül. Mert hogyha elmegy az ember a Tiszagyöngye Tsz-be Tiszajenőn, ahol 800 mázsa paprikát és 900 mázsa paradicsomot takarmány óztak fel, ott nem valami jó hangulatot talál, vagy pedig egy másik tsz a sok közül, ahol 150 kat. hold paradicsomtáblán 100 vagon paradicsom maradt leszedetlenül és szántották alá; ezért az a tsz-paraszt azt érzi, amikor ezt az óriási paradicsommennyiséget alászántották, akkor neki egy munkaegységből 3—4 forintot is alászántottak. Azt hiszem ezekkel a kérdésekkel foglalkozni kell. Csongrád megyei képviselőtársam az egyik megoldási lehetőséget megemlítette — ez lesz az egyetlen ismétlés, de szeretném ezt jobban kifejteni — ez pedig az volt, hogy a felvásárló és értékesítő szerveket össze kell vonni, ezt meg kell oldani, mert jelenleg felvásárol ,a MÉK, jelenleg felvásárol a konzervgyár. A konzervgyár a primőrárukat nem vásárolja fel, illetve 8 százalék haszonnal, mert jó üzleti érzéke van, átadja a MÉK-nek és a MÉK hozza azután forgalomba. Természetesen az árak ilyenformán már önmaguktól emelkednek. És az is nyugtalanító, kedves Elvtársak a tsz-tagoknál és a termelőszövetkezeteknél, hogy a termelési terveket túlteljesítették és nézze meg akárki a Nemzeti Banknak a számadásaiban, hogy a bevételi terveket csak 60 százalék körül teljesítették. Hát ez a dolog nem tartható fenn, ezen nekünk és a kormánynak segíteni kell. Egyik képviselőtársunk, Nagy József elvtárs meg is említett egy nagyon figyelemreméltó dolgot, amire a magyar mezőgazdaságnak az értékesítés terén fel kell készülnie. Az öntözés és a műtrágyahasználat összpontosított alkalmazását. Én magam is mezőgazdasággal foglalkozom, oktatási intézménynek vagyok a vezetője, a Surjáni Állami Gazdaság a tangazdaságom, s megpróbáltuk, ugyan hogyan is hatna a műtrágya, hogyha azt úgy összpontosítva alkalmaznánk. Negyvenhat kat. holdon alkalmaztunk egyszerre 200 mázsa istállótrágyát és 20 mázsa — némely helyen 25 mázsa — műtrágyát. Hát ezt azelőtt nem is mertük volna megcsinálni. Megöntöztük, még pedig 200 milliméter vizet kapott ez a gyümölcsös. Az eredmény a következő: egy holdra átszámítva 343 mázsa termés; a bevétel egy holdon 223 000 forint; az egy holdra eső kiadás 23 000 forint; egy holdon a tiszta nyereség 200 000 forint. Elvtársak, ez azért előre mutat, mert lesznek a mezőgazdaságban ugrásszerű eredmények, hogy ha mi összpontosítva tudjuk az anyagi és egyéb eszközöket alkalmazni. Mi lesz itt a probléma megint? Nehogy úgy járjunk, mint a'zöldséggel, hogy akkor a gyümölcsöt nem fogjuk tudni értékesíteni. Mert most azért fájó dolog, hogy a Középtiszai Állami Gazdaság nagy tömegben etet a tenyészettel káposztát, mert a MÉK-től kapja 15 filléres áron. Ugyanez a káposzta itt 1,80 forint. Talán jobb lett volna ideadni 60 fillérért a budapesti dolgozóknak ugyanezt a káposztát. Ezekkel a kérdésekkel, mondom, foglalkozni kell és elnézést kérek, hogy a témámat részletesebben nem fejtettem ki. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Halmágyi Ivánné képviselőtársunk. HALMÁGYI IVÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Amikor a kétnapos tanácskozás során arról beszélünk, hogy országunkban leraktuk a szocializmus alapjait, azonban ezzel egyidőben, egycsapásra nem szüntettük meg a bürokráciát, a maradiságot, a nemtörődömséget, a kényelmet, akkor világossá válik az, hogy bár a kormány beszámolójában szó sem esett a művelődésügyről, ezt a kérdést azonban nem választhatjuk el országunk gazdasági helyzetétől. Engedjék meg, hogy bár előrehaladott az idő, a kissé fáradtan figyelő képviselőtársak előtt az ifjúság munkára nevelésének Csongrád megyei tapasztalatairól hadd szóljak néhány szót. 17 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ
