Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-5

345 Az Országgyűlés 5. ülése 1963. október 25-én, pénteken 346 hogy vagont is feleslegesen leköt, amellett, hogy nem készült el a beruházás. Javaslom itt is: nagyon sürgősen meg kell vizsgálni, hogy szükséges-e egyes beruházások előkészítési szakaszában a sok szervnek, bizottságnak és zsűrizésnek a munkája. Nagyon pozitív eredményeket hozott a Gazdasági Bizottság legutóbb a beruházási kódex módosítását illetően. Egyes vállalátok ma már nemcsak programszinten, hanem a generáltervezés szintjén is tervezhetnek. Ez megkönnyíti a tervezőintézetek munkáját, de tovább kell lépni ezen a területen, ha nem akarjuk, hogy fejlődésünk ütemét gátolják ezek a problémák. Végül még egy probléma, amellyel foglalkozni kívánok; ez pedig a helyi kezdeményezések segítése, felkarolása. Mi ismertük azt, hogy az országban 10 négy ven ezres tojóüzem elkészítésére van szükség. Ismerjük tojásellátásunk problémáit is. A megye szakembereivel vállaltuk, hogy ebből a tíz darabból két negyvenezres tojóüzemet elkészítünk; elkészítjük ennek a programját és terveit is. Az illetékes szervek, a Földművelésügyi Minisztérium vezetői, a pártközpont mezőgazdasági osztályának vezetői is buzdítottak, hogy fogjunk hozzá, készítsük el a programot és a tervet. Elkészítettük a megye szakembereivel, s a páncélszekrényemben csaknem két hónapja ott fekszik: hivatkoznak arra, hogy a Gazdasági Bizottság még nem döntött. Nem tudom, hogy a Gazdasági Bizottság elé tartozik-e két negyvenezres tojóüzem létrehozása, de az" biztos: a két hónap azt jelenti, hogy két hónappal később fog elkészülni ez a tojóüzem, két hónappal később tudjuk piacra vinni azt a 40 000—50 000 darab tojást, amit ez a tojógyár naponta termelt volna. Befejezésül: a magam részéről egyetértek a kormány beszámolójával, azt reálisnak elfogadom és a feladatokat is megvalósíthatóknak tartom. (Taps.) ELNÖK: Bali Zoltán képviselőtársunkat illeti a szó. BALI ZOLTÁN: Tisztelt Elvtársak! Tisztelt Országgyűlés! A Fock elvtárs által elmondott kormánybeszámolóval a magam részéről is egyetértek, s ezen kívül — mint a többi hozzászóló elvtárs — röviden szeretnék foglalkozni a mezőgazdaság néhány olyan problémájával, amelyek megyénket érintik. A mezőgazdasággal azért foglalkozunk ilyen sokat, mert hiszen lényegében erkölcsi kötelességünknek tartjuk, hogy az ötéves tervben reánk háruló feladatokat mi is végrehajtsuk, s ebben szeretnénk olyan segítséget kapni, amely valóban lehetővé teszi e feladatok elvégzését. Szeretném itt főhatóságaink figyelmét felhívni arra, hogy az őszi betakarítási munkáknál a munkagépellátottságunk gyenge — erről beszéltünk —, de van egy nagyszerű gépünk ebben az országban — köszönve a szovjet elvtársaknak — az SZK 3-as és az SZK 4-es kombájn, amelyek lényegében júniustól kezdve november végéig használhatók. Ezekhez a gépekhez nem kérünk most már mást, mint azt, hogy kapjuk meg azokat a kukoricaadaptereket is, amelyekkel a kukoricát megfelelő módon be tudjuk takarítani, s őszi mélyszántások elvégzésével azután megfelelő módon tudjuk befejezni ez évi munkánkat és a jövő évi munkánkat is. A másik ilyen kérésünk megyénk részéről az volna — tekintve, hogy nagymértékben erősen kötött talajjal rendelkezik megyénk, s a domborzati viszonyaink is eléggé kedvezőtlenek — hogy több lánctalpas traktorra volna szükség. A helyzet az, mind többet beszélünk arról, hogy 40—45 centiméteres mélyszántásokkal készítsük elő a talajt a következő'évi kapásokra, de ehhez nem rendelkezünk megfelelő vonóerővel. El kell ismerni azt, s bizonyítani tudjuk, hogy ott, ahol el tudtuk végezni ezt a munkát, eredményeink növekedtek, jobbak, s ez azt bizonyítja, hogy ez a kérdés komoly formában figyelemre méltó. Ezért mondottarm hogy megyénk ellátottsága ezen a területen nem kielégítő, s szeretnénk, ha ezt megvizsgálnák elvtársaink és segítenének ebben a munkában. A másik ilyen nagy őszi problémánk az Őszi betakarításra váró terményeink tárolása és szállítása. Mi a nyári időszak alatt mintegy 15 000—20 000 vagon terményt mozgatunk meg, mintegy 80—85 százalékos gépesítéssel. Az őszi időszakban a melléktermékek hozzávételével mintegy százezer vagont kell megmozgatnunk. Ennek a százezer vagonnak a mozgatásához nincs megfelelő szállítóeszközünk, vagyis nincs megfelelő számú pótkocsink a traktorok után. Megyénk ebben az évben 410 traktort ka'pott, s ehhez csak 170 pótkocsit: az arány túlzottan rossz. Azt kérjük az elvtársaktól, hogy ezeket a gépeket, vagy jobban mondva szállítóeszközöket minél előbb, hathatósan bocsássák a rendelkezésünkre, mert az a nagy tömegű belső szállítás, ami ránk vár, szükségessé teszi, hogy megoldjuk ezt a kérdést, hogy a megtermelt terményeinket meg tudjuk óvni az időjárás viszontagságaitól. Van egy másik olyan problémánk is, amelylyel szeretnék foglalkozni — amelyet Losonczi elvtárs egyébként érintett, hogy a megoldás folyamatban van. Sok elvtárs elmondta ezt a problémát, ez pedig — ismét hangsúlyozom, azért mondom el, mert nálunk is probléma, s úgy érezzük, hogy jobb szervezéssel és elosztással meg lehetne oldani — az alkatrész-ellátás. Elvtársak! Akárhova megyünk, bizonyítják, hogy alkatrész van, csak sajnos az alkatrész nem az, amire szükség van, nem ott van, ahol arra szükség van. Erre hajsza kezdődik elvtársak, hogy azután Baranyában, vagy Budapesten, vagy Vasban kapjuk meg azokat az alkatrészeket, amelyekre szükségünk van. Nemcsak .a telefonszámláink bizonyítják a termelőszövetkezetekb<en, bogy milyen hatalmas apparátus kellene ahhoz, hogy időben megkaphassunk egyegy alkatrészt. A véleményem az, hogy támaszkodjunk ebben a tekintetben gépállomásainkra. Tudjuk, hogy egy gépállomás területén milyen fajta és mennyi gép van, próbáljuk az alkatrészeket megfelelően odaszállítani, ott csoportosítani, hogy azután a termelőszövetkezeteink közel legyenek az alkatrészekhez, s gyorsabban ki tudják használni az álló gépeiket is. Van még egy kérésünk, amelynek tolmácsolására a termelőszövetkezeti tagok kértek meg.