Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-5

323 Az Országgyűlés 5, ülése 1963. október 25-én, pénteken 324 árut. Ügy gondolom, többet kellene tennünk a szabványosítási, készletezési és felárképzési kérdések rendezése terén. örömmel és egyben igen nagy érdeklődéssel hallgattam Fock Jenő elvtárs beszámolójának híradástechnikai vonatkozásait es reflektálva " a hallottakra rátérek a Villamossági-, Televízió- és Rádiókészülékek Gyárának egy-két országos, de talán még KGST vonatkozásokban is figyelmét érdemlő problémájára. Beszédem első részében rámutattam a VTRG termelésének merész ívelésű felfutására. A kereskedelmi szakemberek véleményét idézve örömmer számolhatunk be arról, hogy készülékeink jó minősége állandósult és a nyugati szerviz-statisztikák összehasonlító adatai szerint sem kell szégyenkeznünk. ^Néhány körülményt azonban jövőnket illetően már ma hangsúlyozottan figyelembe kell vennünk. A rádiókban világszerte nagy a telítettség. Hazánkban is a nyugat-európai szinttel azonos a rádiósűrűség, minden negyedik embernek, gyakorlatilag tehát minden családnak van rádiója. A lakosság nagy részénél sok a lecserélésre régen megérett, „őskonstrukciójú" készülék, mégis mint a nemrég lezárult, lényegében e készülékek megmozgatására irányuló belkereskedelmi rádiócsere-akció sovány eredménye mutatja, sokan konzervatív módon ragaszkodnak az elavult rádióhoz. A javarészt most fejlesztés alatt álló kisebbfajta zseb- és táskarádiók irányába tolódott kereslet, a 130 000 darabra rúgó belföldi raktárkészlet, a viszonylag ugyancsak számottevő raktáron tároló, eladásra váró export-rádió mennyiség miatt ez évben a VTRG-ben a rádiótermelés mennyisége a korábbiakhoz viszonyítva felére csökkent; A modern ultrarövidhullámú rádió-vevők kereslete viszont az URH-adás és besugárzás hiányosságai miatt még csekély. A televízió, mint a közszükségleti elektronika egyik legfiatalabb gyermeke, korántsem ilyen elterjedt. Magyarországon minden huszonötödik embernek, megközelítőleg tehát minden hatodik családnak van TV-je. A TV-nél — különösen a részletakció sikere miatt — a kisképcsöves készülékekben terven felüli belkereskedelmi igények is jelentkeznek. Sajnos a TV-export ugyanakkor gyakorlatilag nullára zsugorodott gyárunkban, mert eddigi KGST-beli partnereink mint vevőink ez évben TV-vásárlási szándékukat nagyobb mennyiségű rádiónak magyar piacon történő elhelyezésétől tették függővé. A magas hazai rádió-raktárkészletek miatt azonban még a TV-export leszűkülése, illetve megszűnése árán sem vált lehetővé az ilyen értelmű üzletkapcsolás. Felmerül a kérdés, mi várható tehát az elkövetkezendőkben e téren? Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság gazdasági trendszámításai és a jelenlegi tervelképzelések szerint mind rádióknál, mind pedig TV-készülékeknél lehetséges évi 250—300 000 készülék konstans szinten történő elhelyezése hazai és exportpiacokon, tízéves távlatban is. Kétségtelen azonban, hogy ennek a nagyszabású feladatnak megoldásához vezető egyetlen út — ahogy szakembereink nagyon jól látják — a konstrukciók további korszerűsítése, és gyors variálhatósága, a készülékek önköltségének modernebb technológia bevezetésével történő csökkentése. A vállalat ugyanakkor a profiljába tartozó, igen heterogén összetételű különböző rendeltetésű gyártmányokból álló választék színvonalas fejlesztési követelményeivel a szűkre szabott adottságok miatt csak a legnagyobb erőfeszítésekkel tudott eddig is megbirkózni. A tízezer fős gyárban mindössze 126 mérnök és 382 technikus dolgozik, akiknek körülbelül csak a fele a tényleges fejlesztői kapacitás. Ez is csak azóta, amióta a vállalat mindent elkövetett a fejlesztő erők összevonására. Sajnos azonban meg kell állapítanunk: nem minden mérnök alkalmas a konstruktőri munkakörre. Ha mindezzel egybevetjük a távlati feladatokat, a konstrukciós és árkérdéseken megforduló versenyképességet és fejlesztési adottságainkat, melyektől mindez függ —• az élet és a körülmények áltál nagyon is igazoltnak tartjuk Kádár elvtársnak a VIII. pártkongresszuson mondott szavait: „Sokkal bátrabban kell létrehozni egyes nagyüzemek mellett műszaki egyetemi esti tagozatot, vagy felsőfokú technikumot." Ennek szellemében cselekedtünk, amikor a vidéki iparfejlesztés egyik kulcskérdésének a szakemberpótlás gyors és rugalmas megoldását tekintve, a Műszaki Egyetemmel karöltve megindítottuk városunkban a villamosmérnöki kar gyengeáramú esti tagozatát, amelynek továbbfejlesztése szívügyünk marad a jövőben is. 'Szakembereink véleménye szerint az eddig végzett gazdasági számítások a hazai szükséglet vonatkozásában talán kissé derűlátóak, részben azért, mert a készülékek számításba vett ütemű cseréjére, ahogy ezt a tények mutatják, nem lehet számítani, másrészt számolni kell a szocialista táboron belül is bizonyos önellátási törekvésekkel. Itt kell a figyelmet felhívni arra az ideálisnak nem tekinthető állapotra, hogy a KGST-államok mindegyike erősen fejleszti rádió- és televízió-iparát és ugyanakkor nem érvényesül kellő hatékonysággal a munkamegosztás elve és a kialakult termelő kapacitásoknak az értékesítési lehetőségekkel történő szinkronizálása. Ügy vélem, hogy a KGST-n belül a szellemi és anyagi erők tervszerű koncentrálása, a piaci lehetőségek összehangolása a híradástechnika vonatkozásában is óriási erőtartalékot rejt magában. Áll ez mind a közös alkatrész és család elven alapuló készülékfejlesztésre, mind pedig a termelési kapacitásoknak az igényekkel történő egybevetésére, örülnénk, ha az optimistábbak nézőpontjának megfelelően intézkedések megtétele nélkül is biztosítva lenne hosszabb távlatban a híradástechnikai iparág jövője, de úgy gondoljuk, hogy a KGST-együttműködés hatásosságában rejlő lehetőségek feltárásával ennek ehernere is célszerű volna már ma foglalkozni. Tisztelt Országgyűlés! Egy forradalmian újszerű és szép élet kibontakozásával együtt jár a problémák tömkelege, megoldást sürgető feladatok nyüzsgő sokasága. Felszólalásom az eredmények taglalása mellett bőven foglalkozott az elgordítésre váró akadályok és gondok boncolgatásával. Legyen szabad befejezésül a prófétai előrelátású nagy költőt, Kölcseyt idéznem: „...a kaszthoz ragadt, lélekben magasból alánéző torz