Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-5

317 Az Országgyűlés 5. ülése 1963. október 25-én, pénteken 318 eredményeinkről, abból az elvből kiindulva, hogy eredményeink beszélnek önmagukért, míg hibáinkról beszélni kell. (Taps.) ELNÖK: Sebestyén Gyula képviselőtársunkat illeti a szó. SEBESTYÉN GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék beszámolni azokról az eredményekről, amelyeket termelőszövetkezeteink elértek. A kormány által előírt 14 százalékos termelési egységet mintegy 20 százalékra növeltük. A tavalyi 27 mázsás holdankénti szőlőtermés átlaga — 150 katasztrális holdat véve figyelembe — 33 mázsára emelkedett. További célkitűzéseink ebben a vonatkozásban az, hogy az átlag mennyiséget mintegy 42 mázsára növeljük, s így elérjük a 30 hektoliteres átlagtermést. így akarjuk elérni azt, hogy a termelőszövetkezeti tagságnak beígért életszínvonal-emelkedést, az évi mintegy 24 000 forintos átlagjövedelmet biztosítsuk. Sok szép eredményt ért el az utóbbi években a mezőgazdaság, de higgyék el, hogy még sok tennivaló áll előttünk. Mindenekelőtt akaraterő szükséges a feladatok jó elvégzéséhez, s hogy ez meg is lesz, ahhez biztosíték dolgozóink lelkes odaadása, aminek a nyár folyamán is számtalanszor tanújelét adták. Mindent megtettünk annak érdekében, hogy a párt VIII. kongresszusán elfogadott programnak eleget téve tovább szilárdítsuk a szocialista útra tért mezőgazdaságot. Igaz, van egy-két gátló körülmény, amely súlyosan akadályozza az egész szocialista építést. Egyes rendelkezések például súlyosan sértik a termelőszövetkezeti tagság igazságérzetét, s az ilyen esetekben rendszerint a népgazdasági érdekek is kockán forognak. Ha ezeket a hibákat kiküszöböljük, mondhatnánk, hogy Vosztoksebességgel haladhatnánk előre. Gondolok itt elsősorban a kereskedelemre, á kiszolgálásra. Mi úgy véljük, minden előnyös számunkra, és hatalmas léptekkel tudnánk előre menni, ha a rendelkezésre álló munkaeszközöket mind a termelés szolgálatába állítjuk. Mert nem szerencsés dolog kivonni a termelésből. Azt az előterjesztést kívánom tenni a kereskedelmi szerveknek, hogy a közeljövőben ezek ne ismétlődjenek meg, mert csak összességében, összefogva tudunk jó munkát végezni, ha nem gátoljuk egymás jó irányú tevékenységét. Huszonhárom-huszonnégy forintba kerül egy csapágy. Arról beszélünk, hogy az önköltséget csökkentsük, s 600—700 kilométert járunk az országban, hogy meg tudjuk szerezni és előfordul, hogy azért nem szolgálnak ki bennünket, mert éppen leltár van. Véleményem szerint —én is voltam kereskedelmi szerződésben a SZÖVOSZ-szal — halálos bűnt nem követnének el, ha kiszolgálnának. Az AGROKER-nél meg azt mondták, nincs kibontva az a dolog. Máshová mentünk, ott meg azt mondták, nem ebbe a megyébe valók vagyunk. A végén a tangazdaságba mentünk és ott segítettek ki bennünket. Véleményem szerint nem szerencsés dolog az ilyenforma elutasítás. Egy másik dolog, amikor 1962. december 30án megtudtuk, hogy egy csomó gépkocsi áll rendelkezésre, feljöttünk Pestre. Utasítottak, hogy menjünk a Bajcsy Zsilinszky útra. Ott volt két személyzet, akik arra voltak hivatva, hogy megfelelő információval lássanak el bennünket. Azt mondták először, hogy 10 órakor menjünk, azután, hogy 11-kor, majd később, hogy 2 órakor, két órakor pedig azt mondták, hogy ma már nem is tudják elintézni. Egy napunk ment el ezzel. Ahelyett, hogy odafordultak volna az illetékesekhez, hogy két kocsit hozzanak be, ezt nem tették meg, Ezek a régi rendszernek hűséges képviselői, akiknek mi jó munkafeltételeket teremtettünk, kenyeret biztosítottunk, hogy kereshessenek. Többet vártunk tőlük, s nem pedig ilyen elutasítást, lenézik az embereket, ami nem segíti elő a szocialista egység kibontakozását, inkább hátráltatja. A VIII. kongresszus felvetette, hogy minden ember ott dolgozzon, ahol maximálisan hasznát lehet venni, semmi esetre sem ott, ahol nem felel meg. Ügy gondolom, a szocializmus felépítése nem egyéni, nem öncél, mindannyiunk egységes akarata szükséges, hogy előbbre tudjunk menni. A másik, elvtársak, hogy egy-két vállalatnál, higgyék el, nem veszik figyelembe azokat a mozgásokat, amelyek vannak. A szocializmus építésében a mozgást figyelembe kell venni, a kormányrendeleteket, a miniszteri rendeleteket nem szabad figyelmen kívül hagyni, mert azok az egész szocialista társadalom felépítését szolgálják. Ha ezeket figyelembe vesszük, aszerint dolgozunk, határozottan előbbre tudunk lépni a szocializmus ügyének szolgálatában. Egyes vállalatoknál feszültségek állnak fenn, ami nehézségeket okoz. A felvásárlóknak és a kereskedelemnek szoros kapcsolatban kell lenni. Az igaz, hogy ízléses kirakatok vannak és még se tudjuk értékesíteni, amit a mezőgazdaság ad. 1962-ben kormányunk 600 millió forintot adott, s majdnem duplájára emelkedett a termelékenység. Az árú terítéssel nem tudtunk megbirkózni olyan arányban, mint ahogy a termelékenység növekedett, mert nem készültünk erre fel, gondolom, a belkereskedelem szempontjából, hogy megfelelően teríthessünk. Szeretném azt is felvetni, hogy a VIII. pártkongresszus határozatait minden jószándéku ember meg akarja valósítani, igaz, hogy ezt az anyagi érdekeltség nem mindig segíti elő. Minden anyagi érdekeltség jó, minden premizálási rendszer jó, de nyilvánvalóan semmi sem jó, ha ezt a célt nem szolgálja. Itt gondolok arra, hogy nem tartom indokoltnak a nagy árrendezést. Van egy csomó adat, amit nem akarok elmondani, csak egy-két gondolatot szeretnék felvetni. Tavaly, a káposzta ára 1,32 Ft volt, az idén mindössze 74 fillér. Ez annyit jelent, hogy maidnem 50 százalékos az esés. Egyetértek 10—15%os csökkenéssel. Azt látom elvtársak, hogy egyes vállalatoknál vannak mezőgazdasági szakemberek, akik nem a termeléssel, hanem csupán adatgyűjtő feladatokkal foglalkoznak. Véleményem szerint luxus, hogy szakemberek adatgyűjtéssel és nem közvetlenül a termeléssel foglalkozzanak. összességében a kormány beszámolójában foglaltakkal a magunk részéről egyetértünk.