Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-5

309 Az Országgyűlés 5. ülése 1963. október 25-én, pénteken 310 egyetérteni, mégis úgy gondolom, hogy erre a problémára figyelmet kell fordítani. Ez nem engedhető meg akkor sem, ha ebben az esztendőben problémák voltak. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy az illetékes szervek fordítsanak gondot mind a termeltetők, mind a felvásárlás vonatkozásában a negatív jelenségek kiküszöbölésére. Végezetül egyetértésemet szeretném kifejezni Rapai, Fekszi, valamint más képviselőtársaim által elmondottakkal a mezőgazdasági termékek vonatkozásában. Ezt a gondolatot én úgy is felvetném, hogy ennek nemcsak gazdasági hátránya van, hanem morálisan is hatott a termelőszövetkezeti tagokra. Ugyanakkor azonban, amikor a negatív oldal erősebb, én bizonyos pozitív oldalt is látok benne. Ez pedig az, hogy amíg néhány évvel ezelőtt a termelőszövetkezetekben ilyen problémákat felülről kellett bírálni, ma ez kissé megfordult, s azt hiszem, nem rossz az, ha alulról sürgetik a probléma kedvező megoldását. A kormány beszámolóját elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Sipos Péter képviselőtársunké a szó. SIPOS PÉTER: Tisztelt Országgyűlés! Mint Zala megyei képviselő, a magam részéről teljes egészében egyetértek az Országgyűlésen elhangzott központi beszámolókkal, valamint a képviselőtársaim által eddig elmondottakkal. Országszerte mindnyájan látjuk azt a rohamos fejlődést, amely az utóbbi években végbement az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. Pártunk és kormányunk irányításával mind nagyobb lépéseket teszünk a szocializmus megkezdett útján. Magam, mint tsz-elnök, szeretném röviden tájékoztatni az Országgyűlést a zalai falvak kis termelőszövetkezeteinek helyzetéről, hogy miként tesznek eleget államunknak, a dolgozó népnek a munka e frontján. A termelőszövetkezetek megalakulása óta eltelt négy esztendő igazolta, hogy parasztságunk mind jobban megérti a szövetkezeti gazdálkodás előnyét, fontosságát. Évről évre fokozatos fejlődést mutatnak az eredmények, bár nem lehetünk teljesen elégedettek, hogy megtettünk mindent annak érdekében, hogy a szocialista mezőgazdaság fejlődése nagyobb iramú legyen. Több helyen a rossz munkaszervezés, a kevés nagyüzemi tapasztalat, a kedvezőtlen közgazdasági adottságok ennek okozói. Megyénkben 80 százalékban 1000 katasztrális holdon aluli termelőszövetkezetek vannak. De nagyon sok van olyan is, amely 500 katasztrális holdon aluli területen gazdálkodik. Mondanom sem kell, hogy az ilyen kis gazdaságokban kielégítő nagyüzemi gazdálkodást folytatni nem lehet, még a megfelelő agrotechnikai és zootechnikai eljárások alkalmazása mellett sem. Hogy ez így van, annak bizonyításául megemlítem tapasztalataimat, amelyeket számos zalai termelőszövetkezetben szereztem. Sok termelőszövetkezetben tartottam fogadóórát. Betekintettem egy 600 katasztrális holdas termelőszövetkezet termelési tervébe. Ennek a gazdaságnak 348 katasztrális hold szántóterülete van. Az 1964. évi hiteltörlesztés, valamint az évet terhelő üzemviteli költségek összege 700 000 forint. Ezzel szemben à gazdaság bevétele 653 000 forint, vagyis a mérleghiány 47 000 forint. Ez csak kiragadott példa. A fenti tényt nagyban befolyásolta a beruházási hitel visszafizetése, ami több termelőszövetkezetnél 6—7 forinttal csökkenti az egy munkaegység értékét. Szerintem e termelőszövetkezeteknél a hitele- ' ket oly mértékben kellene csökkenteni, hogy azt a gazdaság reálisan elbírja. A másik megoldás az lenne, hogy e kis termelőszövetkezeteket a szomszédságukban levő nagyobb, de jobban működő, kedvezőbb közgazdasági feltételekkel rendelkező szövetkezetekkel kellene egyesíteni. Az összevonás megvalósításával meg lehetne oldani a gazdaság teljes gépesítését, ami már elbírná a gépek irányításához és javításához szükséges szakembert. A gépesítés megvalósítása nagyban hozzájárulna a termelőszövetkezetek munkaerőhiányának megoldásához. Sajnos, el kell mondanom azt is, hogy a zalai termelőszövetkezeteknél a tagság életkora 55 év. A termelőszövetkezetek munkaerő pótlása csak kis mértékben biztosított, mert a fiatalság igyekszik a közeli városokban elhelyezkedni. Az ipar 800—1200 forintos keresetet biztosít számukra, amit havonta megkapnak, viszont a termelőszövetkezet az előbb elmondott nehézségek következtében nem tud rendszeresen előleget fizetni. Tisztelt Országgyűlés! Külön meg kell említenem a megyénkben általánosként uralkodó zártkerti rendszer helyzetének rendezését, valamint a szórványgyümölcsösök sorsának végleges eldöntését. Községünkre, de úgyszólván egész megyénkre jellemző az a körülmény, hogy az egyéni parasztgazdaságok jelentős belterületekkel és többnyire hozzá tartozó, igen jelentős •nagyságú zártkerti ingatlanokkal rendelkeztek. A földrendezés ezeket az ingatlanrészeket nem érintette. Azok ma is rendezetlen állapotban, a korábbi állapot szerint fennállanak. A belsőségekben ma már túlnyomórészt gyenge vagy rossz állapotban levő és hiányos gyümölcsösök, a zárt keretben kisebb-nagyobb parcellákból álló gyümölcsösök, direkttermő szőlők vannak, amelyek egy része már kipusztulófélben van, pótolva, újratelepítve nem lett, és így gyenge főhozamú kaszálóterületekké alakult.' Megoldására javasolom, hogy a zárt kerteket, ahol erre az adottságok megfelelőek, újra kell telepíteni nagyüzemi feltételekkel, önkéntes földcserével kellene a táblákat erre a célra kialakítani és a telepítési költségekre hosszú lejáratú hitelt kellene folyósítani a termelőszövetkezeteknek. Termőre fordulás ' után ismét a tsz-tagoknak kellene kiadni, oly mértékben, ahogy azt a termelőszövetkezetek be kívánják számítani a háztáji területbe. Ha ezt nem tesszük, pár éven belül a zalai dombok szőlői teljesen kipusztulnak, mert a tagok különkülön szőlőt nem telepítenek. Ezzel egy időben szeretnék még szólni az ez évben megjelent borforgalmi adórendeletről is. A szőlő- és bortermelő gazdák több alkalommal felvetették képviselő fogadóóráimon azt, hogy ' nem látják méltányosnak, hogy a rendelet nem tesz különbséget tájegységenként, illetve borszőlőfajtánként, hanem országosan egyformán