Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-5

307 Az Országgyűlés 5. ülése 1963. október 25-én, pénteken 308 dett területek jó minőségű palántával való ellátása. Őszintén meg kell mondanom, hogy a talajerő-visszapótlását illetően vannak még kihasználatlan tartalékok, a szervesanyagok kezelése, takarékosság és egyebek. A palántanevelés jelenlegi módszere azonban másfélszer annyi szervesanyagot köt le, mint amennyi az öntözéses zöldségtermeléshez talajerő-visszapótlásra szükséges. Ma ez még nem jelentkezik nagy problémaként, de a jövőben erre figyelmet kell fordítani, mert hiszen a talajerő-visszapótlásra nemcsak a zöldség esetében van szükség. Ezt a szükségletet biztosítani szervesanyagokban még akkor is szinte lehetetlen, ha a műtrágyaellátás tekintetében kedvező a helyzet. Keresni kell tehát valami más megoldást arra, hogy szervesanyagot szabadítsunk fel. Bizonyos intézkedések már történtek, a jövő évben elkezdődik a megyében két palántanevelő építése, amelyeket termálfűtéssel szerelnek fel. De a zöldségtermelés fejlesztése érdekében felvetődik annak a gondolata is, nem volna-e észszerű megfontolás tárgyává tenni, hogy ma a hajtatóházak helyett fontosabb volna a palántanevelők szorgalmazása, éppen azért, mert a jó palánta előfeltétele a nagy tömegű korai friss" zöldség előállításának. E kérdésnél én csupán az ésszerűségre szerettem volna utalni, ezt az illetékes szervek meggondolás tárgyává tehetik. Szóvá szeretném tenni azt is, hogy Csongrád- megye a zöldségtermelés tekintetében kedvező helyzetben van, hiszen ott a természeti adottságok jobbak, mint az ország más területein. Van a megyének olyan területe, ahol korai zöldségfélét nagy tömegben iaz országos átlagnál 8—10 nappal hamarabb állítanak elő. Ügy vélem, hogy ezt a megyei vezetésnek és talán más szerveknek is feltétlenül figyelembe kell venniük, hiszen ez egyaránt előnyös az export szempontjából és a népgazdaság számára is. A zöldségtermesztés munkaigényes: nehéz testi munkát igényel. A legnagyobb munkacsúcsok idején jelentős munkaerőt köt le. El lehet mondani, hogy a zöldségtermelés gépesítésében komoly eredményeket értünk el, s azokat a terméshozamokat, amelyekről szóltam, nem tudtuk volna elérni, ha a gépesítés nem érte volna el azt a fokot, amit elért. Ugyanakkor már a jelenlegi helyzet rámutat arra, hogy a betakarítás és az osztályozás ilyen tömegű termelésnél megoldatlan, s a jövőben még inkább megoldatlan lesz. A nagy munkacsúcsok idején a termelőszövetkezetek a betakarítást és a válogatást nehezen vagy egyáltalán nem tudják megoldani. Ügy vélem, ez sem csak a ma, hanem még inkább a jövő feladata. S a megoldás minden bizonnyal hosszabb időt vesz igénybe. Ezért szólnom kejl erről, mert olyan géptípusok kialakításáról van itt szó, amelyeket ma az ipar még egyáltalán nem gyárt, talán nem is ismer. És ha arra gondolok, amit tegnap,Hajdú megyei képviselőtársam mondott el felszólalásában, akkor fel kell készülnünk arra, hogy ez perspektívában nehezen fog előrehaladni. Tapasztalatok alapján kívánom elmondani, hogy a termeltető, illetve a felvásárló vállalatok között is van probléma, bizonyos összhang hiánya. Űgy látszik, jobb koordinációra, jobb összhangra van szükség. A termeltető, illetve a felvásárló vállalatok közti viták sokszor a termelőüzem, vagy éppen a népgazdaság kárára történnek. Biztos vagyok benne, hogy ebben a kérdésben minden termeltető és felvásárló szerv a maga igazát bizonyítja és mindegyik megtalálja az érveket a maga igazának bizonyítására. Mégis felvetem azt a gondolatot, hogy megfontolás tárgyává kellene tenni, szükséges-e jelenleg, hogy több vállalat termeltessen, illetve felvásároljon egyazon területen azonos zöldségféléket, vagy a követelményeknek megfelelően más módon, talán az egész termeltetés és felvásárlás egy vállalattal is megoldható lenne. Minden bizonnyal egy sor vitát zárnának ki így a termelőszövetkezetek és a népgazdaság számára egyaránt előnyösen. Az idei jó termés a zöldségféléknél nagyon sok problémát vetett fel a felvásárlás tekintetében. Az utóbbi években ennyi vita nem merült fel. Nem arról van itt szó, hogy nem vásárolták fel a zöldségfélét, mert ilyesmi nem fordult elő. De őszintén meg kell mondanom, egyet lehet érteni Hodek képviselőtársam felszólalásának azzal a részével, amelyben kifogásolta, hogy a felvásárló szervek az áru minősítésénél sokszor igazságtalanul sújtják a termelőszövetkezeteket, s ez áll a zöldségre is. Meg kell mondanom, hogy sokszor ennek az ellenkezője is előfordul és az sem szerencsés dolog. De ennek olyan kifinomult formái vannak, hogy rendkívül nehéz ezeket felismerni. A termelőszövetkezetek erősen kifogásolják a felvásárlási szervek munkáját, azt az árkialakítást, amelyet ebben az esztendőben alkalmaztak, esetenként a túl magas árrést, amellyel a felvásárló szervek dolgoztak. Felvetődik annak a gondolata is, hogy ez a felvásárlási szervezet lényegében még nem a nagyüzemi termelésre épült fel, helyes-e tehát ilyen formában annak a fenntartása, vagy a körülmények megváltozásának megfelelően alapos megfontolás után ezen is változtatni kell valamit. Természetesen nem jó az, ha mindig szervezünk. Ezen azonban el kellene gondolkodni. Egy dolog biztos. Hosszú az áru útja, amíg a fogyasztóhoz ér, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy minél több a közbeiktatott szerv, annál hosszabb ez az út, következésképpen az út lerövidítése úgy lehetséges, ha minél kevesebb a közbeiktatott szervek száma. A felvásárlás helyzetével kapcsolatban szeretném megemlíteni az úgynevezett vitaminpaprikát, amelynél az idei induló ár alacsonyabb volt, mint az elmúlt évi átlag. A fehérpaprika esetében olyan helyzet alakult ki, hogy ebben az esztendőben 120 mázsás termésnél a termelőszövetkezet kevesebb bevételhez jutott, mint az elmúlt évben 80 mázsás termés esetében. Egyetértek a kormány beszámolójának azzal a részével, amely az árakkal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a munkásosztály, a bérből és fizetésből élők bizonyos reálbér-emelkedéshez jutottak. Ehhez azonban hozzá kell tennem, hogy az idei sok felvásárlási vita, az árproblémák, s nem utolsósorban az így kialakult helyzet olyan körülményeket teremtett, hogy a termelőszövetkezetek jelentős része határozottan csökkenteni akarja a zöldségtermelő területeket. Ezzel nem lehet