Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-4

279 Az Országgyűlés 4. ülése 1963. október 24-én, csütörtökön 280 ellenére is tervét a • népgazdaság által meghatározott mutatószámoknak megfelelően hozza. Lehetőség lenne az élelmiszeriparon belül a konzerv- és húsipar jelentős továbbfejlesztésére, amely igaz, egy felsőfokú élelmiszeripari technikum létesítését is feltételezi. A KGM keretében a Felvonógyár teljes telepítésére és a Forgácsoló Szerszámgépgyár megépítésére, valamint más, hasonló üzem telepítésére is gondolni kellene. Szükségesnek látszik továbbá az ÉM-hez tartozó üveggyár további fejlesztése, a síküveggyártásra való kiterjesztése is. A nehéziparban a földgáz- és olajbányászatban rejlő nagy lehetőségek külön vizsgálata szükséges az ipari bázis szempontjából. Békés megye munkásai és vezetői nemcsak kérni, de adni is szeretnének a népgazdaságnak. Igaz, hogy jelenlegi ipari eredményeinkkel nem túlságosan dicsekedhetünk, de ha az általam említett hiányosságok megszűnnek, vagy legalábbis jelentősen csökkennek, a megye ipari munkásai nevében ígérem, hogy a népgazdasági tervekből ránk háruló feladatoknak eleget fogunk tenni. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Dr. Bélák Sándor képviselőtársunk. DR. BELÁK SÁNDOR:- Tisztelt Országgyűlés! A Fock elvtárs által elmondott alapos beszámoló hangja és mondanivalója reális, helyzetfelmérő, kritikus és ugyanakkor előremutató volt. Ugyanilyen hangnemben szeretnék két vonatkozásban hozzákapcsolódni, nevezetesen a Balaton-felvidéki szőlő- és gyümölcstermelés kérdésében, valamint a balatoni idegenforgalmat akadályozó és ebben előttünk álló feladatok megoldásával kapcsolatban. A kérdéses területen kereken 16 000 kat. hold szőlő van,' amely nagy történelmi múltra és i termelési tapasztalatra tekinthet vissza. A szocialista átszervezés előtt ez túlnyomó részben kisüzemi művelésben állt. A szocialista átszervezés után a jelenlegi állapot az, hogy körülbelül ennek a területnek az egyharmada nagyüzemi termelés alatt áll, egyharmada háztájiban van, egyharmada pedig egyéni kezelésben. Ha az utolsó négy évben nézzük ennek a szőlőterületnek az állagát és a fejlődését, akkor több vonatkozásban hiányosságot kell, hogy megállapítsunk. A nagyüzemi szőlőtermelés kibontakozását akadályozza, hogy ez a kereken hatezer katasztrális hold nagyüzemi kezelésben álló szőlőterület túlságosan elaprózott kis parcellákból áll, s nem ritka az a termelőszövetkezet, amelynek 20 holdas szőlőterülete 30—40 kis parcellából tevődik össze, így pedig nagyüzemi, korszerű és gazdaságos szőlőművelést nem lehet folytatni. Az egyéni szőlőterületeknél azzal a problémával találjuk magunkat szemben, hogy a termelési bizonytalanság miatt, a sorozatos tagosítás, az állandó területmozgatás, a trágya és műtrágyahiány, valamint a szaporítóanyag szőlőoltványhiány következtében nagymérvű romlásnak indultak. Jelenleg — felmérésünk szerint — az egyéni szőlőterületből 1400 katasztrális hold az — amely négy évvel ezelőtt még termőterület volt —, most pedig leromlott, paraszt-nyelven csiharként álló terület, amely félcserjés, félerdős, elhagyott szőlőterületekből áll, s számtalan kis parcellára tagozódik. Ha a tájat járjuk, különösen a Szentgyörgyhegy, a Somló történelmi borvidékein, valamint a tapolcai járásban levő kali medencében elszomorító kép tárul elénk. Ezt tovább nézni és tétlenül szemlélni, azt hiszem helytelen lenne. A megoldás módját kell, hogy keressük. Mi a magunk részéről felmértük a teendőket, s a következőkben kívánnám röviden az országgyűlés elé tárni a javaslatainkat és kérni egyben elsősorban a földművelésügyi miniszter, valamint a pénzügyminiszter elvtársak segítségét és intézkedését. A megoldás az, hogy elsősorban ki kell jelölni azokat a területeket, amelyek végérvényesen alkalmasak nagyüzemi szőlőtermelésre. Látjuk, és ma már számtalan példa van előttünk arra, hogy a balatoni hegyvidéken is lehet nagyüzemi, gépesített szőlőművelést folytatni. Előttünk van a kővágóőrsi termelőszövetkezet példája, amely ebben az esztendőben 150 katasztrális hold szőlőterületen 33 mázsa átlagtermést ért el, s van olyan, 4—5 évvel ezelőtt telepíte'tt szőlőterülete, amelyen 92 mázsa szőlőt takarított be. Ha kijelöljük a nagyüzemi szőlőtermelésre alkalmas területeket, akkor megindulhat itt az összefüggő telepítés, amelyen már olyan sortávolságot és olyan telepítésmódot alkalmazhatunk, ahol összefüggő nagyüzemi táblák alakulnak ki és a gépesített művelés kibontakozhat. Az itt levő közbeékelődött egyéni területeket ki kell cserélni vagy megvásárolni. A többi területen, amely nagyüzemi szőlőtelepítésre nem alkalmas — ilyen mintegy 8—9 ezer katasztrális hold van — tudomásul kell vennünk, hogy egyszer s mindenkorra csak egyéni gazdálkodást folytathatunk, vagy szakcsoportokat fogunk ezeken a részeken alakítani, amely szakcsoportok ugyanúgy meg tudják oldani a hagyományos szőlőtermelő módon az eredményes gazdálkodás kibontakozását. További javaslatunk, hogy azokon a területeken pedig, amelyeken szőlőtermelés nem folytatható — belterületen vannak, vagy szétszabdalt köves részek, vagy a közvetlen tóparti részek — indítsuk meg az Országos Takarékpénztár közbejöttével a telekakciót. A dolgozók széles tömege igényli, hogy a Balaton-parton üdülőt, kis családi házat építhessen. Ehhez a lehetőséget biztosítani kell, s helytelen az a gyakorlat, ami ma kialakult, hogy olyan telekspekuláció van, amelynek következtében a dolgozók csak igen drágán, túl magas áron tudnak kis családi házakhoz, üdülőkhöz telket vásárolni. Ügy gondoljuk, hogy jelentős területek szabadíthatók fel és jelölhetők ki erre a célra, s a Balaton-parton ebben az esetben szép, látványos övezet alakulhat ki, ahol a nagyüzemi szőlőtáblák mellett a kis üdülők és családi házak sora is felépülhet. Ezzel egyszersmind két feladatot oldunk meg, mert ezeken a helyeken — amelyek túlnyomórészt köves, erősen domboldalas területek — az egyéni gazda, vagy a kis családi ház tulajdonosa meg fogja művelni, és mintaszerűen