Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-4

281 Az Országgyűlés 4. ülése 1963, október 24-én, csütörtökön 282 fogja megművelni a háztája környékét, s ugyan­akkor számtalan dolgozó üdülési lehetőségét is biztosítani tudjuk. Amint a későbbiekben, az idegenforgalommal kapcsolatosan elmondottak­ból is látni fogjuk, ma állami szállodákkal, ál­lami üdülőkkel az üdülési igényt teljes mérték­ben levezetni, kielégíteni amúgy sem tudjuk, ezért úgy gondolom, minden vonatkozásban kí­vánatos, ha a dolgozók minél szélesebb rétege hozzájuthat egyéni vagy vállalati üdülő családi ház építéséhez. Az erre vonatkozó javaslatunkat részlete­sen is kidolgoztuk, rendelkezésre tudjuk bocsá­tani, kérnénk ebben az országos szervek állás­foglalását, s ennek alapján az intézkedés meg­tételét. Tisztelt Országgyűlés! A másik kérdés, amely bizonyos mértékben kapcsolódik az előbbi gondolatokhoz, a balatoni idegenforgalom kér­dése. Kapcsolódom a Sivó képviselő kollégám által elmondottakhoz, aki Somogy megye vo­natkozásában megvilágította a Balaton-part problémáját: a magam részéről a másik oldal, Veszprém megye szempontjából mondom el gondjainkat. Elöljáróban annyit, hogy a Balaton kérdése valójában nem szűkíthető le a két megye prob­lémájára, nem is lehet kizárólag a Balatoni In­tézőbizottság gondja, hanem országos feladat, ezért tartozik — úgy gondolom — e fórum elé is. Ma már elértük azt, hogy a hazai dolgozók megkedvelték és igénylik az üdülést, nagy számban keresik fel a Balaton-pártot az ország minden részéből. Ugyanakkor külföldi propa­gandánkkal elértük, hogy ma már számtalan külföldi keresi fel a Balatont. Ma egy kicsit — úgy látom — túllőttünk a célon. Ma már a Ba­laton túlzsúfoltsága nagymértékben jelentke­zik. A lehetőségeket nem tudtuk a kívánatos mértékben biztosítani a megfelelő üdültetéshez, az emberek kulturált elhelyezéséhez. Ezzel a kérdéssel őszintén és nyíltan szembe kell nézni. Vagy tudjuk biztosítani a gazdasági lehetőségeinkkel azokat az előfeltételeket, ame­lyek szükségesek, vagy kicsit fékeznünk kell a propagandánkat, elsősorban a külföldi idegen­forgalomra gondolok itt, mert helytelen az, hogy kihelyezzük azokat az ágyakat, amelyek még meg sincsenek, számításba vesszük azokat a szállodai szobákat, azokat a camping-elhelyezési lehetőségeket, amelyek még csak tervek for­májában állnak rendelkezésünkre. így adódik, hogy megérkezik a külföldi, nem tudjuk meg­felelően elhelyezni, és számtalan kellemetlen vi­tának vagyunk és voltunk már ez év nyarán is tanúi. A Balatoni Intézőbizottság igen sokat tett az utóbbi esztendőben. Kétségtelen, hogy igen nagy segítséget kap erkölcsi vonatkozásban. Kí­vánatos lenne —ha az ország gazdasági helyzete megengedi —, hogy gazdasági vonatkozásban is nagyobb támogatást kapjon. Nagyon sokat segít, hogy szeptemberben a kormány — amire Sivó kolléga is utalt — felmérte a Balatoni In­tézőbizottság programját, s elkészült a balatoni regionális terv, amely a további lehetőségek megvalósítását tervszerűvé tudja tenni. A Balaton-part strandolási, fürdési lehető­sége ma már kulturáltnak mondható. Hiányos­ság van azonban a következő három vonatko­zásban, s ezek felszámolása lenne a következő évek feladata. Elsősorban: kevés a szálláshely, nem tudjuk elhelyezni az oda érkező üdülőket, külföldi ven­dégeket. Miben keresendő a megoldás? Egy­szerű szállodákat kellene nagyobb számban épí­tenünk, mint amilyen az ez év nyarán elkészült tihanyi szálloda. Véleményünk szerint ez a szál­lodatípus jó és ilyen szállodákra lenne a továb­biakban még nagyobb számban szükség. Itt egy vendégszobai ágy 40 000 forint beruházással volt elérhető. Lényegesen kevesebb mint — a ren­delkezésünkre álló adatokból egy példát tudnék mondani — a kecskeméti Aranyhomok szálloda, ahol 150 000 forintba került egy ágy. Vélemé­nyünk szerint ez a szállodatípus lenne az, amely általánosítható lenne és gyorsan biztosítaná a megoldás lehetőségét. Nem akarok itt összeha­sonlítást tenni, mindössze számok tükrében kí­vánom megvilágítani a megoldás útját. Űgy gondolom, hogy ez a téliesített szállodatípus jó, mert egész télen és így egész éven át üzemel­tethető, tehát sokkal gyorsabban visszatérülő beruházás. Ez a szálloda 14—15 év alatt meg­térül. Itt van a campingek építésének lehetősége, amihez bátrabban hozzá kellene fogni, mert az a hat első osztályú camping, ami jelenleg a Ba­laton körül van, semmi esetre sem elegendő. A Belkereskedelmi Minisztérium jobb hozzáállása szükséges. A fizetővendég szolgálat kibővítése első­sorban magánvillák, magánüdülők és családi házak építésével lenne megvalósítható a jö­vőben. Nagyon meg kell gondolnunk, hogy a jövő­ben a szállodákat és üdülőket hova építsük. Vé­leményem szerint helytelen a Belkereskedelmi Minisztériumnak az a gyakorlata, hogy jelenleg a szállodákat elsősorban Siófokra zsúfolja. Nem Somogy megyével akarunk konkurrálni, de vé­leményünk szerint sokkal helyesebb, ha „szét­húzzuk" a balatoni üdültetést, és nem egy helyre zsúfoljuk. A Balatonhoz érkező üdülők nyugodtan és nem zajos körülmények között akarnak pihenni. Véleményünk szerint, ha a so­mogyi oldalt vesszük, akkor Boglár, Földvár, vagy a veszprémi oldalon Füred, Tihany vagy Keszthely sokkal alkalmasabb volna arra, hogy oda mielőbb szállodákat helyezzenek, építsenek. Különösen azt a kérdést kell itt felvetnem, hogy ahol már közművesített városok vannak — az említettek mind közművesített helységek — ott bátran hozzáfoghatunk a szálloda vagy campingépítés megvalósításához. Ez máról hol­napra igen gyorsan megszüntetné a jelenlegi túlzsúfoltságot és felszámolná az üdülés szűk keresztmetszetét. A második kérdés a szolgáltatások és a ke­reskedelem vonatkozásában fennálló hiányossá­gok témája. A Belkereskedelmi Minisztérium nem érzi eléggé magáénak a Balaton partját, ezt őszintén meg kell mondanom. Kevés a tej­ivó, a megfelelő üzlet, hiányoznak a kulturált kisvendéglők, kevés a benzinkút. Rossz a kiszol­1'4 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ

Next

/
Thumbnails
Contents