Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-4

275 Az Országgyűlés 4. ülése 1963 vényesülhetnek Szabolcs megye és Vas megye egymástól 600 km-re jelentkező igényei, mi­után ezek a távolságok a központi szemlélet folytán a termelés lefékezését eredményezik, az a javaslatom, a kormány tegye megfontolás tárgyává, hogy a mezőgazdasági vezetés decent­ralizálásában nagyobb bizalommal és nagyobb lehetőségek nyújtásával támaszkodjék a megyei tanácsokra, illetve a mezőgazdasági egységekre. Tudom, nem megy ez egyik napról a má­sikra, de ha nem gondolkozunk azon, hogy ku­koricát ott termeljünk, ahol a kukorica díszlik, málnát ott termeljünk, ahol a málna díszlik, és szarvasmarhát ott tenyésszünk, ahol a leg­magasabb tej hozamot lehet tőlük kihozni, ak­kor a mezőgazdaság szakosításából nagyon ne­hezen lesz valami. De a szakosítást úgy nem le­het megoldani, hogy a termelőszövetkezetek egymás között áruikat — aszerint, hogy mire van szükségük — ki ne cserélhessék, csak egy országos szerven keresztül. Ez olyan óriási fék, amivel a mezőgazdaság megbirkózni nem tud, s éppen ezért a centrális vezetésről amilyen gyor­san lehet, legalább a megyei szintű mezőgazda­sági vezetésre kell áttérni. Egyébként a kormány beszámolóját reális­nak, a jövőbe mutatónak tartom, és a magunk részéről maximális munkával fogunk hozzá csat­lakozni. (Taps.) ELNÖK: Fekécs Margit képviselőtársunké a szó. FEKÉCS MARGIT: Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács beszámolója után örömmel állapíthatjuk meg, hogy népgazdaságunk hely­zete szilárd, az eddigi eredmények fejlődést mu­tatnak, még ha egyes területeken nem is értük el a kitűzött célt. Megyénk, Békés megye, mezőgazdasági jel­legű, azonban arculata pártunk helyes iparosí­tási politikája következtében évről évre válto­zik. Éppen ezért néhány megyei tapasztalatot szeretnék az ipar területéről elmondani. Pozitív tényként kell megállapítanom, hogy a foglalkoztatottság 1962-ben a szocialista ipar­ban 10,9 százalékkal, az építőiparban 26,2 szá­zalékkal volt nagyobb nálunk, mint 1960-ban. A megye szocialista ipara ebben az évben 22 500 munkavállalót foglalkoztat. A foglalkoztatott­ság növekedését elsősorban néhány új létesít­mény üzembe helyezése eredményezte, mint például a Békéscsabai Konzervgyár, a Békés­csabai Hűtőház és Mirelité Üzemek, de hozzá­járult a gáz- és olaj lelőhelyek mind nagyobb mértékű feltárása is. Az említett tényezők nemcsak a foglalkozta­tottságra vannak hatással, hanem megváltoztat­ták a megyében a termékek összetételét is. Ko­rábban a tégla- és cserépipar, a textilipar, a hús-, malom-, cukor- és baromfiipar termelése volt jellemző. A legutóbbi tényeket figyelembe véve jelentősen nőtt az élelmiszeriparban a fő­zelék, konzerv és savanyúság, a mélyhűtött fő­zelék, zöldség és gyümölcs, a kőolaj bányászat­ban a -kőolaj és a földgáz termelése. A kőolaj­bányászat növekvő termelését mutatja, hogy ebben az évben a megye fél évi kőolajtermelése október 24-én, csütörtökön 276 az országos termelésnek már 8,3 százaléka volt. Az Orosházi Üveggyár, amely a közeljövőben megkezdi termelését, már erre az energiahordo­zóra épül, és fontolóra kellene venniük a kor­mányszerveknek — erre való figyelemmel — újabb ipari profilok Békés megyébe való tele­pítését. A fentiek mellett továbbra is jelentős ter­melés van egyes hagyományos cikkekből, mi-it például az égetett tégla, a cukor, a vágott ba­romfi és a tojás, amelyek az országos termelés­nek is számottevő részét adják. 1963 első hat hó­napjában az országos termelésnek téglából 10,6 százalékát, vágott baromfiból 17,1 százalékát, feldolgozott tojásból 14,2 százalékát- megyénk szocialista ipara termelte. A kedvező tények mellett néhány negatív tendencia is érvényesül az iparban. Elsősorban a munka termelékenyégét érinteném. 1961-ben a Központi Bizottság határozatának megfele­lően az állami iparban a termelésnövelés for­rása döntő többségében a termelékenység volt. 1962-ben viszont a termelékenység nem érte el az 1961. évi szintet. A szocialista iparban 2,4 százalékkal, az állami iparban 3,5 százalékkal volt kevesebb. Ugyancsak negatív tendencia tapasztalható az ? utóbbi években a tervek teljesítése, illetve a tervszerűség kérdéseiben is. Az állami iparvál­lalatok termékenkénti termelési és értékesítési tervüktől sok esetben jelentősen eltérnek. Egyes termékekből a népgazdaság igényénél többet, másokból kevesebbet termelnek. Ez egyrészt gá­tolja a vállalatok közötti kooperáció biztosítá­sát, a népgazdasági szükségletek kielégítését, másrészt felesleges készletek kialakulásához ve­zet. Megyénk területén ez elsősorban a Férfi Fehérneműgyárban tapasztalható, ahol több mil­lió forint értékű készlet-normafelettiség fekszik nyersanyagban, ugyanakkor gondot okoz a ke­reskedelmi szerződések teljesítése készáruban. Mindkét jelenség káros, végső soron a nemzeti jövedelem, valamint a dolgozók életszínvonalá­nak alakulására. A termelési tervektől való elmaradás mel­lett esetenként vállalataink exportkötelezettsé­güknek sem tesznek eleget. Az iparvezetés bizo­nyos tervszerűtlenségére mutat, hogy az utóbbi időben, különösen a negyedévek utolsó hónap­jában nagyon megnövekedtek a túlórák. Pél­dául 1962-ben 75 százalékkal több túlórát hasz­náltak fel az állami ipar munkásai, mint 1961-ben. Nincs minden rendben a lakosság részére végzett javítás-szolgáltatás terén sem. A Gazda­sági Bizottság határozata alapján elkészült me­gyénk lakossága javítási-szolgáltatási igényé­nek kielégítésére vonatkozó második ötéves he­lyiiparpolitikair terve. Az iparpolitikai terv el­készítése óta mintegy két és fél évi tapasztalat alapján elmondhatjuk, hogy a javító-szolgáltató tevékenység növekszik, ezáltal javult a lakos­ság szolgáltató igényének kielégítése, de még mindig nem kielégítő, részben mert egyes javí­tási-szolgáltatási munkálatok javítási ideje hosz­szú, másrészt a mindennapos élethez szükséges, helyszíni munkát igénylő tevékenység nincs kellően megszervezve. Ezen kívül a vállalási

Next

/
Thumbnails
Contents