Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-4

273 Az Országgyűlés 4. ülése 1963. október 24-én, csütörtökön 274 sen kétes, míg az elsőre megvannak a gyakorlati tapasztalataink. A második kérdés a technikai felkészültség problémája. Egyetemi tanárok egy csoportja három esztendővel ezelőtt a Hazafias Népfront Országos Tanácsának felkérésére elkészítette Vas megye gépesítésének tervét. Ez a terv rendelkezésünkre áll. A tervezet Vas megyében viszonylag magasabb szintű gépesítést írt elő. Akkoriban mindenki attól félt ebben az országban, hogy ha ezt a tervezetet nyilvánosságra hozzuk, az összes megyék jelentkeznek majd ezzel a magasabb gépigénnyel. Gépellátásunk a keret adta lehetőségekhez alkalmazkodik, illetve aszerint alakul, ahogyan a fejlődés a gépek importját lehetővé tette. Az idén, amikor az aratás és a betakarítás problémáival küszködtünk, kiderült, hogy a gépesítési tervnek van igaza, mert nálunk a tenyészidő rövidebb, tehát rövidebb időtartamra kell összehozni azokat a munkafolyamatokat, amelyekre a betakarításnál szükség van, s ezért a gépek kisebb száma a betakarításnál hátrányosan jelentkezik: ebből kifolyólag néhány száz vagonnyi gabonakiesésünk volt. Ebben az országban általában az a felfogás, hogy a rétre kevesebb műtrágya kell, mint a szántóföldre. Ehhez igazodik a normatíva is. Ez vonatkozhatik az Alföldre, de nem miránk, ahol 900 mm csapadék van, s a műtrágya a réten kitűnően fizet. Ha ugyanis három mázsa műtrágyát adunk á rétre, akkor a szénaértékben kétszeres hozam következik, és óriási mértékben tudunk előrelépni a szarvasmarhaállomány takarmánybázisában. Ehhez azonban a műtrágyát nagyon nehezen tudjuk megszerezni. A harmadik kérdés a következő: a kormány ebben az esztendőben 27 millió forintot áldozott négy járás szarvasmarhaállományának gürnőkórmentesítésére, s amikor ebben a gümőkórmentesítésben félévi tapasztalatunk volt, rájöttünk, hogy le kell lassítani a tempót, mert a mezőgazdaság a kiselejtezésre került teheneket nem tudja üszővel pótolni. Azok az üszők ugyanis, amelyeket a tíz éve bevezetett mesterséges termékenyítés nyomán 3000—3500—4000 liter képességgel előállítunk, a kivágási keretterv teljesítése érdekében különböző vágóhidakon véreznek el, ahelyett, hogy a tenyésztésben tudnánk őket felhasználni. Az egész gümőkórmentesítési programot át kellett szerveznünk ahhoz, hogy azok a termelőszövetkezetek lépjenek be, amelyek az üszőt produkálni tudják. A negyedik a hozzáértés kérdése. Amikor mi a mezőgazdaságról beszéltünk, mindig a „gazdálkodás" szó került előtérbe. A gazdálkodás viszont nemcsak termelést jelent, hanem felvásárlást, vásárlást és értékesítést is. Ha ma azokat a gigászi erőfeszítéseket kifejtő termelőszövetkezeti elnököket nézzük, akik a mezőgazdaság Szkillái és Karibdiszei között argonautákhoz hasonló módon vezetik a termelőszövetkezetek hajóját, látjuk, hogy csak a termelés az ő feladatuk, viszont a beszerzés és az értékesítés másoknak a feladata, s ezekben a vonatkozásokban a szempontok nemcsak a mezőgazdaságot szolgálják. Gazdálkodásról tehát a termelőszövetkezetben nem lehet szó, legfeljebb termelésről van szó. A gazdálkodás másik két kérdése a mezőgazdaságon kívüli vállalatok, illetve más tárcák keretébe tartozik. Az ötödik az érdekeltség kérdése. Ezt is egy példával szeretném megvilágítani. Nálunk 22 olyan község van, amelyben a mezőgazdaság átszervezése nem történt meg azért, mert a falvak mezőgazdasági területe nem tudja biztosítani az emberek megélhetését, s mert ipari vonatkozásban nem fejlődtünk annyira, hogy a felszabaduló mezőgazdasági munkaerőt fel tudná az ipar szívni. Éppen ezért ezekben a községekben szakcsoportokat alakítottunk. Ezen a területen, az Örségben kiválóan fejlődik a málna. 600—700 hold málnást telepítettünk. Vannak olyan területek, ahol a korábbi 1500—2000—3000 kat. holdankénti hozam helyett 14 000—15 000 kat. holdankénti hozamot értünk el a második esztendőben a málnatelepítésből. Itt is jelentkeznek azonban a problémák. A MÉSZÖV óriási munkát fejtett ki e szövetkezetek életrehívásában a pártbizottságokkal, a tanácsokkal egyetemben, a Hazafias Népfront kidolgozta a málnatermelés technológiáját, s amikor arra kerül a sor, hogy ezt a málnát fel kellene dolgozni, nem lehet erre a területre telepíteni a feldolgozó üzemet, mert ezt más érdekek másképpen diktálják, holott a munkaerőfelszívás vonatkozásában is szükség volna arra, hogy ott egy üzem legyen. Ezenkívül a málnatermelésnél a termelési érték legnagyobb részét a munka teszi ki, és nem mindegy, hogy mi 11 forintos tálcás málnából fizetjük-e ki a dolgozók munkabérét, vagy 5,90, esetleg 6 forintos hordósmálnából. A hordósmálna és a tálcás málna előállítási költsége ugyanarról a tőkéről másképpen viszonylik az össz-termelési értékhez. Ugyanakkor azonban a termeivény meg van termelve, de a hiányos, nehézkes technikai berendezkedések és a szervezési nehézségek miatt ezeket a megtermelt javakat nem tudjuk az ott élő szegény nép javára megfelelően kihasználni. Valahogyan úgy vagyunk vele, mint ahogyan én fiatal koromban a nagymamámtól hallottam: (mutatja a kezén) ez elment vadászni, ez meglőtte, ez hazahozta, ez megsütötte — és most nem tudjuk, hogy ki eszi meg. (Derültség.) Mert a sok bába között elvész a gyermek, s ebben a vonatkozásban hiába próbálkozunk, a túlzott gazdasági szervezettség következtében tulajdonképpen az emberek érdekeltsége esik áldozatul. Az 5 kérdés összefoglalásával a következőkben fogalmazhatnám meg kérésemet és javaslatomat. A mezőgazdaság átszervezése folytán ma egészen más a mezőgazdasági helyzet Magyarországon, mint 10, vagy 5 esztendővel ezelőtt volt. A mezőgazdaságban a termelőszövetkezetek zöme felnőtt a feladatokhoz. A termelőszövetkezetekben megvan a felelősségérzet az ország érdekeivel szemben, s éppen ezért méltók arra, hogy a kormány és a párt bizalommal legyen irántuk, nemcsak a termelés, hanem a vásárlás, a beruházás és az értékesítés vonatkozásában is. És miután országos viszonylatban, tárcaszinten vagy országos vállalati szinten nem ér-