Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-4

263 Az Országgyűlés 4. ülése 1963. október 24-én, csütörtökön 264 nak az átfutási ideje, és meggyőződésem, hogy ez mind különféle, az elmúlt idők alatt kialakult bürokratikus, sokszor az értelmetlen és felesleges rendelkezések miatt van így. Az ipari bürokrácia egyébként ma sok ésszerűtlen, felesleges tevékenységet követel meg a gyártó művektől, s a különféle ipari szervektől. Olyan felesleges tevékenységeket, amelyek igen komoly szellemi kapacitást kötnek le. A műszaki fejlesztés adminisztrálása például ma egy középnagyságú vállalatnál olyan energiát köt le, mint egy több százezer forint megtakarítást eredményező műszaki szervezési intézkedés. És ez az adminisztráció egyre változik, évről évre új elvekkel bővül, új szempontok szerint alakul, szinte önálló életet él, úgy hogy meg sem lehet tanulni jól, s ebből kifolyólag meg sem lehet jól csinálni. A különféle szerveknek készülő sokféle és sűrűn ismétlődő adatfelvételek, kimutatások elkészítése a szellemi kapacitást olyan nagymértékben leköti sok esetben, hogy magának az érdemi munkának az elvégzésére nem marad idő. Fock elvtárs beszámolójában említette azt, hogy a tárcák általában lemaradásaikat, a hosszú átfutási időket, technológiai hiányosságaikat igyekeznek azzal magyarázni, hogy kevés a műszaki. Kétségkívül kevés a műszaki a népgazdaságban. Azt hiszem azonban ezt nem lehet a műszakiak abszolút számával mérni ma, éppen ezek miatt a tevékenységek miatt, mert relatíve rendkívül sok felesleges munkát végeztetnek el a műszakiakkal. Ez a helyzet a gyártóműveknél lassan oda vezet, hogy ahelyett, hogy csinálnánk, írjuk a történelmet előre, pedig megfordítva szokták csinálni. Engedjék meg, hogy erre szintén egy élő példát hozzak fel. Ezelőtt három évvel, 1960— 1961-ben, rendkívül nagyszámú műszaki, az egész ország gépiparának technológusai, hónapokon keresztül hatalmas energia befektetésével elkészítették a gépipar ötéves technológiai fejlesztési tervét. Ezt a tervet legjobb tudomásom szerint három éve senki elő nem vette, és látható módon a népgazdaság és egyetlen gyártó vállalat sem profitált belőle semmit. Ez oda vezetett, hogy technológus gárdánk előtt ez a munka az abszolút felesleges munka szimbólumává vált, és ez nagyon figyelmeztető tény, mert arra figyelmeztet minket, hogy nem szabad a szakembereknek a tervek komolyságába vetett hitét ilyen felesleges munkavégzéssel kockára tenni, s megrendíteni, mert ennek egyenes következménye az, hogy intézményessé tesszük és szentesítjük a körültekintés nélküli, felelőtlen, irreális tervezést és műszaki munkát. Világszínvonalon álló gyártmányt, világszínvonalon álló ipari terméket világszínvonalon álló technológiával lehet csak létrehozni. Ezért nem engedhetjük meg magunknak az ilyen munkát, s nem elégedhetünk meg azzal a tempóval, ami egyes, ténylegesen világszínvonalon álló és nagy hatékonyságú technológiáknak az iparban való elterjedésére ma jellemző. Ezelőtt tíz évvel, ha a műszaki egyetemen a konstrukciós iskolai" feladatainkat korszerűen akartuk megoldani, akkor sűrűn alkalmaztunk gömbgrafitosán Öntött vasból készült gépalkatrészeket. S ez a világon ma már igen komoly mértékben elterjedt technológia a magyar iparban még jóformán ismeretlen. Konstruktőrjeink merészen alkalmazzák a hegesztett szerkezeteket. Ugyanakkor, amikor az iparban ez a technológiai ág már nagy vokiment képvisel, az iparunkra, a hegesztés-technológiánkra még mindig a kézi, kistermelékenységű, rossz minőséget biztosító ívhegesztés a jellemző, holott tudjuk, hogy ma már ezen a területen csak az automatizált, korszerű hegesztőberendezésekkel lehet jó minőségű gyártmányokat előállítani gazdaságosan. De ezen túlmenően rendkívül sok technológiai ág nehéz elterjedéséről adhatnánk még számot. Az új gyártmányok bevezetésének nehézkes hosszú átfutási ideje, a korszerű technológiák nehézkes elterjedése, a mennyiségi és a minőségi szemlélet közötti ellentétek egyik fő oka, hogy a vállalati érdek és a népgazdasági érdek sok esetben nem találkozik, s ennek a szükséges összhangnak a megteremtését egyes közgazdasági kategóriáink igen komolyan gátolják. Ennek kapcsán beszélhetnénk árrendszerünk fogyatékosságairól, tervmetodikánk egyes fogyatékosságairól és a gazdasági élet egyes területeinek koordinációs hiányosságairól, hiszen a probléma sokrétű és széles körű. Véleményünk szerint azonban ezek a gátló tényezők nem megváltoztathatatlan objektív okok következményei, éppen ezért az új keresése és az útkeresés közben ma már nemcsak a műszaki és a fizikai dolgozóinkra, hanem — úgy gondolom — elsősorban és egyre sürgetőbben az iparszervezőinkre és főleg a közgazdászainkra hárul az a feladat, hogy a széles körű vitáik gyakorlati következtetései alapján ezeket a gátló tényezőket minél hamarabb megszüntessék. Az a meggyőződésünk, hogy helyes gazdaságpolitikai irányvonalunk helyes módszerekkel párosulva népgazdaságunkat még nagyobb eredmények elérésére fogja képessé tenni. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Udvardi Károlyné képviselőtársunk. DR. UDVARDI KÁROLYNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásomat az MSZMP VIII. kongresszusának megállapításával szeretném kezdeni, amely kimondja, hogy „befejeztük" a szocializmus alapjainak lerakását és a magyar nép a szocializmus teljes felépítésének korszakába lépett. Ez a megállapítás természetesen óriási feladatot jelent az egész nép számára. Most már nemcsak arról van szó, hogy távlatokban beszélhetünk arról, milyen lesz a szocializmus teljes felépítése, hanem már most olyan magasra kell emelni a vezetés színvonalát — a dolgozók bevonásával —, hogy építve a szocializmust, nap mint nap érezni lehessen ennek eredményeit. Ez egyébként a dolgozókkal való beszélgetés kapcsán mint követelmény az egész nép részéről felvetődik. Mindenkinek ma már megvan a távlati terve, elképzelése, hogy mit akar venni, hogy könnyebb, szebb legyen az élete. Ez nagyszerű dolog. A mérlegnek azonban két oldala van: Követel és Tartozik oldala.