Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-4

265 Az Országgyűlés 4. ülése 1963. október 24-én, csütörtökön 266 Az emberek távlati terve, elképzelése csak úgy valósulhat meg, ha a két oldal egyensúlyban van, illetve a bevételi oldalon többnek kell lenni, -mint a követel oldalon, mert ellenkező esetben az egyensúly felborul, kívánságokat, követeléseket nem tudunk kielégíteni. Vannak azonban ma olyanok is, akik csak a Követel oldalt szeretik emlegetni, a Tartozik érdekében azonban elhanyagolják a tennivalókat. Erről mint szemléletről, mint akadályozó tényezőről majd szeretnék beszélni. Vállalatunk — az Országos Gumiipari Vállalat — kollektívájának nagy része teljesen egyetért abban, hogy haladjunk gyorsabban előre. Vannak azonban olyan kérdéseik dolgozóinknak, hogy miért mennek nálujjk is elég lassan az ügyek. Miért húzódik el rétestésztaként az új berendezések felállítása, miért nehéz a felelőst esetenként megtalálni? Miért nem csinálunk nagyobb rendet, hogy a szerintük is kívánatos világszínvonalat minél hamarabb elérjük. A dolgozókkal beszélgetve, most már nemcsak a saját gépeiknél, vagy a munkakörüknél mutatkozó hiányosságokra hívják fel a figyelmet, hanem a vállalat egészét, illetve a népgazdaságot érintő problémákról is sürgetően nyilatkoznak. A becsületes emberek tehát követelik, hogy teremtsünk minden vonalon rendet. A rendcsinálást akadályozó néhány problémáról kívánok szólni. Vállalatunk — most az összevonás után az Országos Gumiipari Vállalat — egyrészt azért jött létre, hogy az eddiginél jobban elégítse ki úgy a belföldi, mint az exportigényeket, természetesen a gyár rekonstrukciójának befejezése után, másrészt, hogy gumiipari gyártmányaink is versenyképesek legyenek a világpiacon. Gyárunk ennek elérése érdekében a második ötéves terv időszakában körülbelül egymilliárd forintot kap. Ezt a beruházást a gyár kollektívájának nagy része államunk megbecsüléseként veszi. A gumiiparban a nehéz fizikai munka jelentős arányú a termelési folyamatban. Ez a rekonstrukció eredményeként nagymértékben csökkenni fog. Beruházási és műszaki fejlesztési programjaink határidőre történő végrehajtásánál — a népgazdaság hatalmas anyagi áldozatai ellenére is — komoly nehézségeink vannak. Amint a tisztelt képviselőelvtársak előtt ismeretes, a korszerű gépi berendezések beszerzése két úton történhet: vagy devizakeretünk terhére hozatunk be megfelelő gépeket külföldről, vagy itthoni tervezőintézeteinkkel terveztetünk és hazai gépgyártásunkkal gyártatunk le gépeket. A népgazdaság érdeke természetes az lenne, hogy mi magunk tervezzünk és készítsünk gépeket. Ez a gyakorlatban azonban nem ilyen egyszerű. Vállalatunk illetékes szerveinek a beruházási program megszületésétől, az éves műszinttervek elfogadásától kezdve komoly nehézségeket, és sajnos sok esetben egyenesen megoldhatatlan problémát okoz a tervezési munkák elhelyezése tervezőintézeteinkben. Ez abból fakad, hogy nehezen tudjuk rábírni tervezőintézeteinket, hogy a gumiipar részére is tartsanak fenn megfelelő kapacitást. Ha mégis sikerül munkáinkat elhelyezni, a tervszolgáltatási határidők lehetetlenül távoliak, amiről Fock elvtárs és még több képviselő elvtárs is beszélt. Műszaki fejlesztést két-hároméves tervszolgáltatási határidővel megoldani nem lehet. Ha egy gépi berendezés terveinek és kivitelezésének átfutási ideje négy év, ez gyakorlatilag magában rejti azt a veszélyt is, hogy a gép, amely ma korszerű, modern, négy év múlva idejét múlt, elavult lesz. Ilyen alapon a világszínvonal elérése komoly akadályokba ütközik. Legtöbb problémánk a Géptervező és Műszaki Irodával van. Az 1962 szeptemberében megrendelt gépi berendezés kiviteli terveinek elkészítését 1965-re vállalják el. Ezzel az irodával kötött tervezési szerződéseink mintegy 80 százalékát kénytelenek vagyunk véleményeltéréssel aláírni. Véleményeltéréseinkben minden esetben a határidőt és az aránytalanul magas tervezési díjat kifogásoltuk. A beruházások gazdaságosságát figyelembe véve a másik igen komoly probléma az anyagi befektetés kérdése. Nem engedhető meg, hogy egy gép tervezési költsége a kivitelezési költséget megközelítse vagy meghaladja. Néhány példát hozok fel az eddig elmondottak igazolására. Sz gedi gyáregységünk részére hevedef-fedlapozó és oldalgumizó berendezést kívánunk terveztetni. Tervezési igényünket már 1962 harmadik negyedévében feladtuk, ennek ellenére az előbb említett iroda 1965-re igazolta vissza. A gép becsült kiviteli költségei körülbelül 500 000 forintot tesznek ki. A tervezők a gépet 1 000 000 forinton felüli összegért tervezik. A szegedi üzem megindításához feltétlenül szükséges egyik kalanderünk tervein módosításokat eszközölni. A kalanderen a hengerméret változik, és egyéb kisebb módosításról van szó. Az említett iroda ezt a minimális munkát 1964. július 31-re igazolta vissza, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Jászberényi Aprítógépgyár nem tudja a kalandert 1964. december 31-re elkészíteni, tehát az üzem megindítása komoly akadályba ütközik. A módosítás költsége annak ellenére, hogy minimális munkát igényel, 206 500 forint. 1962. október 25-én megbíztuk ezt az irodát a pneuvulkanizáló üzemünkben található 50 collos Bag-O-Matic rendszerű vulkanizáló gép öszszeállítási és műhelyrajzainak elkészítésével. A tervszolgáltatási határidőként ^1963. december 31-et jelöltünk meg.. Az iroda 1964. december 31-re igazolta viszsza a tervszolgáltatást. Tervezési díjként 776 000 forintot jelölt meg. Ez az összeg rendkívül magas, ha figyelembe vesszük, hogy egy meglevő gép felvételezéséről van szó. 1962. november 9-én megrendeltük szintén ennél az irodánál 10 m-es ékszíj vulkanizáló géphez szíj feszítő és továbbító berendezés kiviteli terveinek elkészítését. Ezt 1964. szeptember 20-ra igazolták vissza -147 000 forint díjért — ezzel szemben a berendezés elkészítése mindössze körülbelül 50 000 forintba kerül. Ügy gondolom, ez a néhány példa meggyőzi önöket arról, hogy sem az ilyen határidők, sem az ilyen méregdrága tervezési költségek nem