Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-4

261 Az Országgyűlés 4. ülése 1963. október 24-én, csütörtökön 262 Örvendetes, hogy gazdasági szervező munkánk olyan ésszerű, hatékony módszerekkel bővül, mint például a termelőerők koncentrálása, az ipar átszervezése. Ugyanakkor kétségtelen, hogy -gazdasági mechanizmusunkban előfordulnak olyan gátló tényezők, amelyek tevékenységeink hatékonyságát csökkentik és a népgazdaság fejlődését lassítják. Abban a szerencsés és megtisztelő helyzetben vagyok, hogy mint a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Hajdú-Bihar megyei bizottságának titkára, mintegy 3000 műszaki szakember véleményét, álláspontját, tapasztalatát ismerem egyes gazdasági mechanizmusaink fogyatékosságaival kapcsolatos kérdésben. Engedjék meg, hogy ennek alapján néhány kérdéssel részletesebben foglalkozzam, és tekintettel arra, hogy munkaterületem a gépipar, példáimat erről a területről vegyem. Évek óta tudjuk, s ezért tudatosan felszínen tartottuk az ésszerű profilrendezés szükségességét, aminek gazdasági előnyei rendkívül nagyok. Ennek eredményeként folyik ma már igen örvendetes mértékben a szakosítás KGST-szinten, és ennek érdekében látott napvilágot az elmúlt időben a Kohó- és Gépipari Minisztérium területén a vállalatok közötti profilmegosztás, a profilírozást tartalmazó miniszteri rendelet is. Ugyanakkor népgazdasági szinten, tehát a középső lépcsőt kihagyva nem folyik megfelelő profilrendezés és olyan furcsa helyzet alakult ki az idők folyamán, hogy ma az ország gépgyártó iparát a Kohó- és Gépipari Minisztériumon, mint szakirányító tárcán kívül több tárca irányítja. Mert hiszen a Kohó- és Gépipari Minisztériumon kívül foglalkozik gépgyártással a Földművelésügyi Minisztérium, az Építésügyi Minisztérium, az Élelmiszeripari Minisztérium, a Könnyűipari Minisztérium, sőt még a Belkereskedelmi Minisztérium is, s ezek a tevékenységek sok esetben nem is kis mértékűek, nem beszélve a tanácsi ipar és a szövetkezeti ipar igen komoly volument képviselő tevékenységéről. Űgy gondolom, amellett, hogy ez a tény a szaktárcák tevékenységi körét károsan szélesíti, megnehezíti ésszerű beruházási politikánkat, a céltudatos gyártmányfejlesztést, s fölöslegesen felaprózza a termelőerőket, így az ország gépgyártó iparának hatékonyságát csökkentve végső soron meglassítja a népgazdaság fejlődését is. Egyébként számtalan külföldi példa bizonyítja, hogy a mi gépiparunknál nagyobb nagyságrendű gépipar irányítását is meg tudja oldani egy tárca eredményesen. Annál is inkább indokolt és szükségszerű, hogy ezen a területen ezt a problémát megnyugtatóan rendezzük, mert ez egyik alapja annak az élet által kötelezően ránk rótt feladatnak, hogy gyártmányainkat, ipari termékeinket világszínvonalra emeljük. A világszínvonal elérése azonban más alapvető feltételek megteremtését is szükségessé teszi. Ennek érdekében módszereinkben és kialakult gyakorlatainkban sokféle változtatásra van szükség. Fock elvtárs beszámolójában csak alá tudom húzni és ki tudom hangsúlyozni azt a tényt, hogy egy-egy új gyártmány bevezetésére nálunk az iparban évek kellenek. Sokszor évek múlnak el, amíg egy-egy konstrukció végigbukdácsol a különféle minősítő, véleményező, bíráló szervek legtöbbször bürokratikus útvesztőjén. S mire a gyártó mű megbirkózva a kapacitás-kooperáció és egyéb nehézségekkel, végre kihozza az új gyártmányt, kiderül, hogy az piacképtelen, mert a belföldi igények is végeredményben már túlhaladták. Engedjék meg, hogy tisztelt képviselőtársaimmal érzékeltessem ezt az átfutási időt, például a mezőgépipar vonatkozásában. Amíg egy új konstrukció életképessé válik, s megérik a gyártásra. Az igényeket általában az egyik szerv, például a Földművelésügyi Minisztérium felveti, mert az élet követeli meg. Ez az igény az ágazat gyártmányfejlesztési tanácsülésén kerül felvetésre, s amennyiben az jóváhagyja, belekerül a következő évi tervbe. Miután belekerült a tervbe, a felvető szerv terv-cél javaslatot készít. Egy meglehetősen széles bizottság ezt a terv-céljavaslatot elbírálja, jóváhagyja, s ebben képviselve van az igénylő szerv, a gyártó szerv, a fejlesztő szerv, a külkereskedelem, a belkereskedelem, tehát meglehetősen széles bizottság foglalkozik vele. Miután a terv-céljavaslat jóvá van hagyva, a fejlesztő szerv elkészíti a tervcélt, ugyanez a bizottság megtárgyalja ezt, és amennyiben jóváhagyja, a fejlesztési szerv elkészíti a műszaki tervet. Ugyanez a bizottság megvitatja, jóváhagyja, kiegészíti. Miután ez megvan, a fejlesztési, illetve a tervező szerv elkezdi tervezni a kísérleti gép dokumentációját. Ez a gép nagyságrendjétől, bonyolultsági fokától függően két, három, négy hónap. Miután a kísérleti dokumentáció elkészült, a gyártó mű beszerzi az anyagot, legyártja a kísérleti gépet, s visszaadja a fejlesztő intézetnek, amely elkezd kísérletezni vele. A kísérletek alapján módosítja a terveket, elkészíti a prototípus-dokumentációt, a prototípusdokumentáció alapján a gyár ismét legyártja a prototípust, visszaadja ismét a fejlesztési szervnek, az megint megnézi, hogy a prototípus most már hogyan viselkedik, és ha úgy ítéli meg, hogy saját presztízsét nem veszélyezteti, akkor összehívja az úgynevezett prototípus-bizottságot, amely hívatva van eldönteni, hogy a gép megfelel-e első fokon. Ha a prototípus-bizottság különféle módosításokkal jóváhagyja a gépet, akkor a fejlesztő szerv elkészíti a nullszéria-dokumentációt, ezt ismét odaadja a gyárnak, a gyár elkészít öt- vagy tízdarabos null-szériát és ezt a null-szériát rendelkezésre bocsátja most már a kísérletező intézetnek, például a mi esetünkben a Gépkísérleti Intézetnek, amely megint kísérletezik a géppel és hónapok elmúltával vagy azt mondja rá, hogy a magyar mezőgazdaság számára alkalmas, vagy azt, hogy a magyar mezőgazdaság részére alkalmatlan. Most, hogy ha azt mondja, hogy alkalmas, akkor ismét a fejlesztési intézet veszi kezébe a dolgot, és a Gépkísérleti Intézet véleménye alapján elkészíti a sorozatdokumentációt, megint átadja a gyárnak, a gyár beszerzi az anyagot, felszerszámozza a megrendelés mértékének megfelelő optimális szempontokat figyelembe véve a szériát, és elkezdi gyártani. Azt hiszem a tisztelt képviselőtársaknak ez a példa, amelyet itt elmondtam, elég jól érzékelteti azt, hçgy végeredményben a gyakorlatban milyen hosszú egy új gyártmány-