Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.
Ülésnapok - 1963-4
259 Az Országgyűlés 4. ülése 19\ nem kedvezők. Még nem jutottunk el a sertéstelep gépesítéséhez, minden egyes etetésnél 1000—1500 liter vizet kell a kerekes kútból felhúznunk és 50 méterre elhordanunk. Nincs előkészítőnk es sorolhatnám még nehézségeinket, de egy mondatban talán úgy fogalmazhatnám meg a leghelyesebben, hogy-a járás legprimitívebb körülményei között nagyon szép eredményeket értünk el. Az elhanyagolt állatállomány rendbehozása komoly és becsületes munkát igényelt. Egy év alatt a 13 százalékos elhullást 3 százalékra csökkentettük. Az egy kocára jutó választási malacok számát 13,2-re növeltük, és ez a szám 1962ben már 14-re növekedett. 1961-ben 760 darab, 1962-ben 960 darab hízott sertést értékesítettünk az állam számára. Ott tártunk, hogy nyolchónapos korban 110 kilogramm súlyban tudjuk leadni sertéseinket. Igaz, hogy az anyagi ösztönző is segített a jó munkához, a jó eredmények eléréséhez. 1961-ben hathónapos korban 80 kilogramm súly után darabonként 20 forint prémiumot kaptunk. 1962-ben nyolchónapos korban 110 kilogramm súly után kaptuk a 20. forint prémiumot. 1963-ban is a nyolchónapos kor és a 110 kilogramm a célkitűzés, de az idén a tagság már nem szavazott meg számunkra prémiumot, mondván, hogy úgyis sokat keresnek az állattenyésztők. Nem panaszkodunk, valóban jól keresünk. Az elmúlt évben 27 ezer forintot kerestem, 740 munkaegységem volt. Prémium nélkül is becsületesen dolgozunk, s nekem már szólás-mondásommá vált, hogy a sertéstelepről szeretnék nyugdíjba menni. (Derültség.) Szeretném bejelenteni a tisztelt Országgyűlésnek, hogy az idei évre betervezett 900 darab hízósertés állam felé történő értékesítése biztosítva van. A szabadpiacra betervezett süldőeladásnál 100 darab helyett 200 darab kerül értékesítésre. Ismerve a népgazdaság húsproblémáit, az elmúlt évi országos tsz-asszony találkozáson vállaltuk, hogy a sertéstelepünkön levő romos épületben, amit egyébként öltözőnek is használtunk, ezer darab csirkét pluszmunkában felnevelünk. E számot 8500-ra növeltük. Nem számított, hogy még novemberben is a körtefa és a csillagos égbolt alatt kellett öltözködnünk. Sokszor vágyódtunk arra, hogy láthassuk más tsz-ek munkáját, sertésállományát. Kíváncsiak voltunk. Az idei évig nem jutottunk el sehová. Kérésünkre az volt a válasz: mit akarnak látni? Modern férőhelyeket láthatnak, de szebb állatókat nem. Ezzel nyugtattak meg bennünket. Most képviselői munkám során alkalmam volt jó néhány tsz-t meglátogatni. Valóban vannak modern férőhelyek, vannak szép állatok is, de olyan szépeket, mint a mieink, keveset lehet látni. (Derültség.) Volt alkalmam nagyon szép kutricák mellett vitatkozni sertésgondozóval. Amikor megmondtam véleményemet helytelen munkájáról, az volt a válasza : ha az elvtársnőnek kellene naponta ötször-hatszor a kutricákat mászni, nem kritizálna. Meghívtam ezt a jóembert, nézze meg, Î. október 24-én, csütörtökön 260 milyen körülmények között dolgozom, de eddig még nem látogatott meg. Látogatásaim során mindinkább megerősít az, hogy az állatgondozáshoz is, mint a gyermekneveléshez, szív kell és szeretet. Ezt pedig tetézni kell szakmai képzéssel, az új módszerek elsajátításával, tanulással: Az kell, hogy a tsz-tagság egyre inkább érezze az „enyém" fogalma helyett a „miénk" fogalmát, azt, hogy a mi munkánk, a mi érdekünk az egész népgazdaságé is. A sertésgondozás mellett más kérdésekre is felfigyeltem. Bár erről előttem már két képviselőtársam szólt, mégis szeretném elmondani, hogy sok bosszúságot okozott és sok helyen igen élesen vetődött fel a megtermelt zöldségféleség szállításának és felvásárlásának kérdése. Nem jó dolog, amikor a tsz-tag látja, hogy a sok fáradságos munkája árán megtermelt, emberi fogyasztásra alkalmas zöldségfélét az állatokkal kell feletetni, vagy trágyának felhasználni. Konkrétan a gerdei tsz látogatása alkalmával tapasztaltam, amikor a tsz-tagok ezzel álltak elém: nézze, képviselő elvtársriő, ezt a gyönyörű uborkahalmazt miért termeltük? Nem kell az államnak még 20 fillérért sem. El kell ásnunk. Ennyit ér a munkánk? Ugyanakkor a mohácsi földművesszövetkezeti tartósító üzem megtekintésénél azt tapasztaltam, hogy elavult módszerekké], eléggé primitív körülmények között dolgozzák fel, illetve tartósítják a zöldárut. Ha ennek az üzemnek fejlesztésére korábban gondoltak volna az országos szervek, akkor nem. kellett volna megyénkben olyan sok uborkát és paprikát megsemmisíteni. Ezt a hiányosságot országos szinten kell felszámolni. Kereskedelmi szerveinknek is jobban látniuk kell, hogy ez rossz hangulatot teremt. Nem szabad megengedni, hogy ilyesmi még egyszer előforduljon. A tsz-tagság bizalmát, jó hangulatát nem . szabad megingatni, hanem erősíteni kell, mert nagyon döntő, hogy a munkásosztály mellett milyen szövetséges áll, hogyan segíti az ország helyzetének, a kenyér és a hús problémájának megoldását. Befejezésül kérem, ne vegyék szerénytelenségnek az általam elmondottakat. Űgy érzem, munkánk kis része benne szerepel azokban az eredményekben, amelyekről a tájékoztatóban hallottunk. A felvetett gondokban osztozni kívánunk, és igyekezni fogunk még jobb munkával a meglevő nehézségeket felszámolni. (Taps.) ELNÖK: Csedreki László képviselőtársunké a szó. CSEDREKI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Gazdaságpolitikai irányvonalunk helyességét és eredményességét olyan tények bizonyítják, melyek nem szorulnak bizonyításra. Ezek az eredmények nem veszítenek sem nagyságukból, sem jelentőségükből, ha a számbavétel és a kritikai elemzés során megállapítjuk, hogy gazdasági életünk számos területén nem lehetünk elégedettek eredményeinkkel, tekintettel arra, hogy a befektetett energia nagyobb produktummal járhatna.