Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-4

257 Az Országgyűlés 4. ülése 1963. október 24-én, csütörtökön 258 ném azt a gondolatot is, hogy a termésátlag állandó növelése mellett gondoskodni kell arról is, hogy amit megtermeltünk, azt becsüljük is meg. Rapai elvtárs már célzott erre a hozzászólásában. Megemlítette az év folyamán tönkremenő zöldséget és sok minden mást, s azt, hogy ezeket a terményeket esetleg nem a célnak megfelelően használtuk fel. Véleményem szerint ezt, mint közvetlen feladatot is fel kell most már vetnünk. Azért mondom ezt, hogy minden rendelkezésünkre álló lehetőséget vegyünk igénybe, mindenkinek az egyetértésével, s ne csak annak a közreműködésével, akinek problémája ez, s raktározzuk el, mentsük meg minőségileg is ezeket a megtermelt értékeket. A jövőre vonatkozóan pedig én is csatlakozom Rapai elvtárshoz: nagyon komoly és alapos elemzések alapján irányt kell vennünk — bár a beszámoló már említette és örömmel is vettem tudomásul — a különböző járulékos beruházásokra. Öriási értékeink mennek tönkre. Igaz, hogy terveinket ezekből a növényekből nagyjából teljesítjük, de hol van az, amit nem szerződtünk le, nem vásároltunk fel, hanem alászántottunk? Vagy hol van az, ami megromlott stb.? Meg kell itt mondani a tisztelt Országgyűlésnek, hogy amikor az exportról van szó és amikor a kormány és a gazdasági bizottság különlegesen és differenciáltan kezeli közbenső határozataival az ilyen problémákat, mégis csak lehetetlenség, hogy nálunk sok ezer vagon alma a földön hever. Pedig ez a termény ki van emelve. Ez értékcsökkentést jelent, pedig külön határozat szabja meg az ezzel kapcsolatos feladatokat. Úgy tudnám ezt jellemezni röviden, hogy megyénkből jelenleg állat és állati termékek kivételével mintegy 22 000 vagon olyan mezőgazdasági terményt kellene gyorsan elszállítanunk, amely már megsínyli és nem bírja ki a decemberi zord időjárást értékcsökkenés nélkül. Ez pedig azt jelenti, hogy naponta mintegy 500—600 vagont kellene biztosítanunk, hozzátéve, hogy itt nem közúti forgalomról van szó, hanem ez mind vagont igénylő termény. Sajnos, ha az eddigi ütemben megyünk tovább — 200—250 vagonnal —, akkor bizony januárra is átcsúszik a szállítás, ami szintén óriási károkat okoz majd a népgazdaságnak. Ezt azért vetem fel, mert amit megtermeltünk, azt becsüljük is meg és a célnak megfelelően használjuk fel. Ne álljon elő csökkenés úgy mennyiségileg, mint értékében. Nagyon egyetértek úgy a kormány, mint a gazdasági bizottság ide vonatkozó határozataival, de a különböző szervek részéről, amelyeknek ezt aprópénzre váltva a mindennapi életben konkrét intézkedések útján kellene hasznosítaniuk, nem tapasztalunk hasonló hozzáállást. Pedig rendkívül fontos, hogy mindenki egyformán, ezeknek a határozatoknak a szellemében járjon el. Még egy dolgot szeretnék bejelenteni a tisztelt Országgyűlésnek, azt, hogy megyénk, Szabolcs-Szatmár megye ebben az évben körülbelül mintegy 200—250 millió forinttal — az eddigi számítások alapján — fog többet felvásárolni, mint amennyit az elmúlt esztendőben. Ez körülbelül mintegy 15 százalékos növekedésnek felel meg az elmúlt évihez viszonyítva. Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács beszámolójában a feladatokat meghatározta — véleményem szerint —, helyesen határozta meg. A magam részéről én egyet tudok vele érteni. Most már az szükséges, hogy itt mi valamenynyien és odahaza is — habár ki merem jelenteni megyénk részéről, hogy megyénk dolgozói a párt és a kormány határozatainak végrehajtásáért lelkesen dolgoznak, becsülettel végzik munkájukat — ott legyünk ezeknek a feladatoknak a végrehajtása mögött. Ügy látom, ehhez más nem is szükséges, mert helyesen van meghatározva a feladat, mint az, hogy ugyanolyan szervezettséggel és ugyanolyan felelősségteljesen végezzük a további munkát, mint ahogy ez — véleményem szerint — most a kenyérgabona vetésénél a legjobban megnyilvánult. (Taps.) ELNÖK: Az ülést húsz percre felfüggesztem. (Szünet: 16.42—17.06) (Elnök: DR. BERESZTÓCZY MIKLÓS) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk. Dezse Béláné képviselőtársunkat illeti a szó. DEZSE BÉLÁNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Nagy érdeklődéssel vártam a népgazdaság helyzetéről szóló tájékoztatót és nagyon figyelmesen kerestem, hol találkozik a saját munkámból származó eredmény az országos eredményekkel és gondokkal. Nem volt nehéz választ kapnom, mert a tájékoztatóban jelentős helyet kapott a mezőgazdaság kérdése. Én, mint a szentlőrinci termelőszövetkezet sertésgondozója, most érzem csak igazán, milyen számottevő az a munka, amit végzek, és amelyből elsősorban nekem, mint tsz-tagnak van hasznom és az egész népgazdaságnak. A vitában saját munkám köréből a tapasztalatok elmondásával kívánok részt venni, tekintettel arra, hogy a népgazdaság helyzetének mezőgazdasági részét ismerem jobban. Nem szégyenlem elmondani, hogy az 1960-as tsz-szervezés során hosszú gondolkodás után lettem a tsz-nek tagja. Részt vettem egy Hazafias Népfront-ülésen, ahol azt kívánták a hallgatóktól, hogy mindenki szervezzen be egy tagot a tsz-be. Én saját magamat győztem meg. Nem volt mindegy, de láttam, hogy nem várhatjuk meg, hogy más kaparja ki a gesztenyét számunkra. Termelőszövetkezetünk 1961 februárjában egyesült a keresztespusztai tsz-szel. Az 1960-as zárszámadás adataiból kitűnt, hogy a keresztespusztai tsz 260, a szentlőrinci tsz 51 darab sertést tudott az állam számára értékesíteni. Komoly baj volt az állatállománnyal, de az emberekkel is. Nem volt a tagok között jelentkező a gondozásra, mondván, hogy nem akarnak kanászok lenni. A tsz-elnök külön kérésére három asszony — köztük én is — vállaltuk az akkor is és még most is nehéz munkát. Azért mondom, hogy még most is, mert körülményeink