Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-4

241 Az Országgyűlés 4. ülése 1963. október 24-én, csütörtökön 242 időm és erőm arra, hogy az emberek között legyek. Azt hiszem, akkor is jogos volt a bírálat és ma is jogos, mert nem helyes dolog az, hogy fetisizáljuk a számokat és keveset forgunk az emberek között, nem törődünk eléggé az em­berek gondjaival, bajaival, kritikai megjegyzé­seivel és észrevételeivel. Valójában ezt a kettőt együtt kell nekünk gyakorolnunk. Az én véle­ményem, szerint a jó vezetői munkához feltét­lenül hozzátartozik, hogy magasabb szintre emeljük a közgazdasági elemző munkát, ugyan­akkor egy pillanatra se feledkezzünk meg arról, hogy az emberek gondjait, bajait ismerve,, a ve­zetést magasabb szintre tudjuk emelni. Kedves Elvtársak! A gazdasági helyzetről adott értékelést nagyon tárgyilagosnak, reális­nak tartom, s Baranya megyében mindent meg­teszünk azért, hogy az 1963-os terveket végre­hajtsuk és az 1964-es tervet jó. minőségben elő­készítsük. (Taps.) ELNÖK: Dr. Sivó József képviselőtársun­kat illeti a szó. , DR. SIVÓ JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Meghallgatva a Minisztertanács elnökhelyette­sének beszámolóját, megerősödött bennünk az a meggyőződés, hogy csak vak, vagy rosszindu­latú egyén lehet az, aki nem látja a nagy ered­ményeket. Azonban egyet kell érteni Fock elv­társ megállapításával és Rapai elvtárs vélemé­nyével, akik úgy gondolták, hogy nem helyes, ha csupán az eredményeket hangoztatjuk, ha­nem feltétlenül elemző módon utána kell nézni azoknak a problémáknak, amelyek a munkában nehézséget okoznak. Mindenképpen előre viszi munkánkat az, ha ezeket a problémákat ki tud­juk szűrni. Ügy gondolom tehát, hogy az elemző munka elősegíti a kormány munkáját. Ezekről a kérdésekről szeretnék tisztelt Országgyűlés néhányat kiemelni, mégpedig néhány olyat, amely részben országos, részben Somogy megyei kérdés is. Hozzám, mint orvoshoz elsősorban az egész­ségügyi kérdés áll természetszerűleg a legköze­lebb. Ezzel kapcsolatban Fock elvtárs beszá­molójára vonatkoztatva szeretném megemlíteni, hogy azzal kapcsolatban nem támadt hiányér­zésem, hogy az egészségügyről nem beszélt, mert hiszen a gazdasági munkáról számolt be, s az egészségügy csak elveszi egy részét annak, amit a gazdasági munka megteremt. Azonban a két­ségtelenül alacsony bérezésü egészségügyi dol­gozóink nevében meg kell mondanom, azt hiá­nyolom, hogy azok között legalábbis, akiknek a bérkorrekciójára vonatkozólag akár negatív, akár pozitív irányban említést tett, ezek az ala­csony bérezésü egészségügyi dolgozók nem sze­repeltek. Tehát az Orvosegészségügyi Dolgozók Szakszervezete nevében is kérem, hogy az ala­csony bérezésü egészségügyi dolgozók bérkor­rekciójával, mihelyt az anyagi alap meglesz, foglalkozzon a kormány, illetve a gazdasági bizottság. Az egészségügyre vonatkozólag meg kell mondani továbbá azt, hogy itt igen komoly előrehaladást fog jelenteni az a rendelet, amely a termelőszövetkezetek egészségügyi normatí­váit hivatott megállapítani. Kétségtelen, hogy ez a rendelet a mezőgazdaságban dolgozó egész lakosság egészségügyének, életszínvonalának előbbreviteléhez fog hozzájárulni. Éppen ezért nagyon várjuk ennek a rendeletnek a megje­lenését, és kérjük az Egészségügyi Minisztériu­mot, hogy ezt a most már folyamatban levő munkát végre mielőbb fejezze be, hogy ezek a közegészségügyi normatívák napvilágot láthas­sanak. Az egészségügy kérdéséről különben az or­szággyűlés márciusi ülésszakán több képviselő­társam általánosságban meg néhány részletében is megemlékezett már. Akkor megállapították azt — a már általában is elfogadott — tényt, hogy az egészségügy fejlődése az óriási előre­haladás ellenére is lemaradt a népgazdaság egyéb ágazatainak fejlődésétől. Ez nem új do­log, de meg kell ismételni. Ennek a tempónak a lemaradása még inkább megmutatkozik — sajnos —• megyénkben, ahonnan nem akarok különleges statisztikai adatokat közölni, nem óhajtom tisztelt képviselőtársaimat számada­tokkal untatni, de mint tényt, meg kell mon­danom azt például, hogy megyénk az általános gyógyintézeti fekvőbeteg ágyak ellátottsága szempontjából az országos átlagnak mindössze I-étharmad részét'éri el. Ezt a hiányzó egyhar­madot világos, hogy a megye lakossága erősen negatívan és hátrányosan értékeli. Tisztelt Országgyűlés! Ez annál inkább na­gyon hátrányos Somogy megyében, mert nálunk a lakosság között az országban a legmagasabb az a korcsoport, az idősebbek korcsoportja, akik leg­gyakrabban szorulnak kórházi, gyógyintézeti el­látásra. Ugyanis megyénk lakosságát, ha korcso­portbeli összetétel szerint vizsgáljuk, kiderül, hogy amíg 1949-ben az ország lakosságának 11,6 százaléka volt 60 év feletti, Somogy megyében 13,8 százalék volt ezen a koron túl. 1960-ra, a népszámlálás idejére érte el az ország lakossága ezt a részarányt, hatvan éves volt 13,8 százalék, Somogy megye megint előre rukkolt, 1960-ra 15,6 százaléka a lakosságnak hatvan év feletti volt. A húszéves tervtanulmány készítése kapcsán, amihez reális számításokat, s népmozgalmi szá­mításokat is végeztünk, kiderült, hogy 1980-ra Somogy megyében a lakosságnak már megköze­lítőleg húsz százaléka lesz hatvan éves vagy azon felüli. Ez az úgynevezett elöregedési tendencia több rétű okból fakad, amelyeket itt nem óhajtok boncolgatni, de mint tényt meg kell állapítanom, mert kétségtelenül a tennivalókat ehhez kell szabni. Meg kell azonban mondanom, világos, hogy ez az úgynevezett „megtisztelő" első hely számunkra nem nagyon örvendetes, mert sok vo­natkozásban komoly gondokat okoz az egészség­ügyi dolgozóknak. Somogy megyében mindössze a kaposvári megyei kórház és egy járási, a mar­cali kórház áll rendelkezésre. A jelenleg bonyo­lódó második ötéves terv időszakában elkezdődik két járási kórház építése, azonban ezek csupán a harmadik ötéves tervben kezdenek üzemelni. Elvtársak! Kétségtelen, hogy hatalmas, vitat­hatatlanul dicséretreméltó erőfeszítése népgazda­ságunknak e két járási kórház — a siófoki és a nagyatádi — építésének elkezdése, de amikor ezt

Next

/
Thumbnails
Contents