Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-4

221 Az Országgyűlés 4. ülése 1963. október 24-én, csütörtökön ' 222 lutheránus, a methodista, a baptista egyházak, az ortodox egyház éppen úgy, mint a római ka­tolikus egyházhoz tartozó testvéreink, egyértel­műen vallják: istenhitükből folyik az embersze­retet parancsa. Felismerték, hogy az embersze­retet parancsa egyetlen nagy feladat megoldá­sára hív fel minden jóakaratú embert: ez a fel­adat a béke biztosítása. Templomainkban, min­den istentiszteleten a hivő emberek imádkoznak a béke győzelméért, a békeharcot vezető erőkért, áldást kérünk hazánk új társadalmi rendjére, mert tudjuk, hogy társadalmunk nemcsak a nép egésze számára jelent jótéteményt, hanem e társadalmi rend hozzájárul építő munkájával az emberiség haladásához. E mögött az áldást kérő imádság mögött olyan indulat és érzés van, ame­lyet bizonyára megért és értékel a nem vallásos ember is, szeretet és bizalom. Hazánk iránti sze­retet és vezetőink iránti bizalom. Ezt a szerete­tet és bizalmat pénzen nem lehet megvenni, ha­talommal, erőszakkal nem lehet kikényszeríteni, de ha ez a szeretet megvan, hozzájárulhat ahhoz a népünk történetében szinte egyedülálló folya­mathoz, amelynek tanúi és részesei vagyunk, hogy tudniillik emberséges, jóakaratú vezetés mellett hovatovább egy család közösségévé vá­lik népünk a jó, a szép, az emberhez méltó cé­lok szolgálatában. Tisztelt Országgyűlés! Nemcsak érzelmekről tudok és szeretnék beszámolni akkor, amikor egyházam állásfoglalásáról beszélek. A magyar protestantizmus egyházai a maguk helyén és erejükhöz képest igyekeztek tevőlegesen is részt venni a béke biztosításáért folytatott világmé­retű harcban, egyebek között a nemzetközi egy­házi élet fórumain nyílt erre alkalom. Ahogy a béke táborával szemben a politikai, a gazdasági, a katonai és a kulturális téren folytatott hideg­háború esélyei csökkentek, úgy szerették volna, vagy szeretnék sokan a hidegháborús. frontot az egyházi, a vallási élet területén kiszélesíteni. Egyházaink az emberszeretet istenére, a szentírás tanításaira emlékeztetve, hazájuk iránti szeretetről és hűségről bizonyságot téve igyekeztek minden tőlük telhetőt megtenni a kereszténységgel való ilyen visszaélés leleplezé­sére. A magyar protestantizmus fáradozásainak eredményeként is világmozgalomba tömörültek a béke ügyéért felelősséget érző egyházi embe­rek. Ez a mozgalom a Prágai Keresztyén Béke­konferencia, amely a következő, 1964. évben tartja majd a második keresztyén békevilág­gyűlést. A nemzetközi helyzet alakulása és a béke erőinek előretörése mellett ez a mozgalom is bizonyára hozzájárul ahhoz, hogy a nemzet­közi grémiumok egyre inkább központi kérdés­ként foglalkoznak a világ és az emberiség iránti felelősség kérdéseivel és állást foglalnak a békés egymás mellett élés gondolata mellett, szemben olyanokkal, akik az egyház életében a hideghá­borút képviselik és még egyáltalán nem tették le a fegyvert. A hivők képviselői az Egyházak Világtanácsának fórumain, a hitvallásos szerve­zetekben egyre pozitívabban lépnek fel a béke ügye mellett és ugyanilyen örvendetes fejlődés tanúi vagyunk a római katolikus egyház II. va­tikáni zsinatánál. Tisztelt Országgyűlés! Népünk egységes ál­lásfoglalásának a tényét szerettem volna hang­súlyozni az atomcsend-egyezményhez való csat­lakozásunk ratifikációja alkalmából. Ezzel egy­idejűleg azt a hallatlan arányú öntudatosító, felvilágosító, nevelő munkát szeretném érté­kelni, amellyel a béke erői az emberiség nagy­korúsodásáért, az erkölcsi tudat színvonalának az emeléséért fáradoznak. Hazánk népének poli­tikái érettségében, sőt az egyházak állásfogla­lásának alakulásában is nagymértékben ez a ne­velő munka tükröződik. Ennek az emberiség nagykorúsodását munkáló, felelős gondolkodásra késztető nevelő munkának a jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Az emberiségnek nemcsak a félelemtől hajtatva, a kényszerűség­től űzetve kell lakat alá zárnia fegyvereit. A ke­zében levő fegyvereket el kell dobni, az emberi értelem, tudás eredményeit átok helyett áldássá kell változtatni. Az emberiségnek meg kell ta­nulnia a békés egymás mellett élést, el kell jut­nia a megbékélésre. így alakulhat ki az általá­nos és teljes leszerelés, a fegyverektől mentes világ atmoszférája, az a világközvélemény, amelyet a legutóbbi moszkvai béke-világkong­resszus sürgetett. A béke tábora nagy jelentőségű sikert ért el a moszkvai atomcsend-egyezmény megköté­sével. Ez úgy volt lehetséges, hogy a béke tábo­rának'hatalmas gazdasági, politikai, katonai ere­jét a nagykorúsodó, erkölcsi tudatában növe­kedő emberiség közvéleménye támogatta és tá­mogatja. Az Egyesült Ajlamok szenátusának ra­tifikációs vitájában is jól megfigyelhettük már a közvélemény nyomásának érvényesülését. A politikusok egyre inkább számolni kényszerül­nek ezzel a hatalommal. Egy közelmúltban Nyu­gat-Németországban megjelent könyvből idé­zek (olvassa): „A francia atomenergetikai fő­megbízott, Perrin már de Gaulle első szaharai atomrobbantása előtt kijelentette, hogy ez a kí­sérlet az egész világon évenként legfeljebb ezer ember és így arányosan csak mintegy 15 francia életét, egészségét érinti. Vajon nem előre meg­fontolt gyilkosság-e ez?" — kérdi a szerző, s így folytatja: „Jó lenne, ha minden politikus leg­alább egyetlen leukémiában szenvedő, ismerete­sen kínos halálát végignézné. Hasonlóképpen — folytatja — véleményem szerint egy torzszülött és idióta gyermekek otthonában való kényszerű tartózkodás is hozzátartoznék egy modern poli­tikus kiképzéséhez. Aki mindezt végigszem­lélné, az talán másként gondolkodnék, mint az atomenergetikai főmegbízott" — mondja Ernst Hass. (Die Chance. München.) Gondolom, ilyen véleményen vannak az amerikai anyák is, akik az Egyesült Államok hi­vatalos egészségügyi szolgálatának jelentéséből kellett értesüljenek arról, hogy 1963 májusában már kétszer annyi Stroncium 90-et tartalmazott a tej, mint az előző esztendő májusában. Ügy gondolom, tisztelt Országgyűlés, senki sem vitathatja az emberiség felvilágosításában, erkölcsi érlelésében a béke táborának szere­pét. Amikor a beketábor, és különösen a Béke­Világtanács több mint másfél évtizedes agitáció­jára, tanító-nevelő munkájára hálásan gondo­lunk, jólesik tudni azt is, hogy Népköztársasá­12*

Next

/
Thumbnails
Contents