Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-4

221 Az Országgyűlés 4. ülése 1963. október 24-én, csütörtökön ' 222 lutheránus, a methodista, a baptista egyházak, az ortodox egyház éppen úgy, mint a római katolikus egyházhoz tartozó testvéreink, egyértelműen vallják: istenhitükből folyik az emberszeretet parancsa. Felismerték, hogy az emberszeretet parancsa egyetlen nagy feladat megoldására hív fel minden jóakaratú embert: ez a feladat a béke biztosítása. Templomainkban, minden istentiszteleten a hivő emberek imádkoznak a béke győzelméért, a békeharcot vezető erőkért, áldást kérünk hazánk új társadalmi rendjére, mert tudjuk, hogy társadalmunk nemcsak a nép egésze számára jelent jótéteményt, hanem e társadalmi rend hozzájárul építő munkájával az emberiség haladásához. E mögött az áldást kérő imádság mögött olyan indulat és érzés van, amelyet bizonyára megért és értékel a nem vallásos ember is, szeretet és bizalom. Hazánk iránti szeretet és vezetőink iránti bizalom. Ezt a szeretetet és bizalmat pénzen nem lehet megvenni, hatalommal, erőszakkal nem lehet kikényszeríteni, de ha ez a szeretet megvan, hozzájárulhat ahhoz a népünk történetében szinte egyedülálló folyamathoz, amelynek tanúi és részesei vagyunk, hogy tudniillik emberséges, jóakaratú vezetés mellett hovatovább egy család közösségévé válik népünk a jó, a szép, az emberhez méltó célok szolgálatában. Tisztelt Országgyűlés! Nemcsak érzelmekről tudok és szeretnék beszámolni akkor, amikor egyházam állásfoglalásáról beszélek. A magyar protestantizmus egyházai a maguk helyén és erejükhöz képest igyekeztek tevőlegesen is részt venni a béke biztosításáért folytatott világméretű harcban, egyebek között a nemzetközi egyházi élet fórumain nyílt erre alkalom. Ahogy a béke táborával szemben a politikai, a gazdasági, a katonai és a kulturális téren folytatott hidegháború esélyei csökkentek, úgy szerették volna, vagy szeretnék sokan a hidegháborús. frontot az egyházi, a vallási élet területén kiszélesíteni. Egyházaink az emberszeretet istenére, a szentírás tanításaira emlékeztetve, hazájuk iránti szeretetről és hűségről bizonyságot téve igyekeztek minden tőlük telhetőt megtenni a kereszténységgel való ilyen visszaélés leleplezésére. A magyar protestantizmus fáradozásainak eredményeként is világmozgalomba tömörültek a béke ügyéért felelősséget érző egyházi emberek. Ez a mozgalom a Prágai Keresztyén Békekonferencia, amely a következő, 1964. évben tartja majd a második keresztyén békevilággyűlést. A nemzetközi helyzet alakulása és a béke erőinek előretörése mellett ez a mozgalom is bizonyára hozzájárul ahhoz, hogy a nemzetközi grémiumok egyre inkább központi kérdésként foglalkoznak a világ és az emberiség iránti felelősség kérdéseivel és állást foglalnak a békés egymás mellett élés gondolata mellett, szemben olyanokkal, akik az egyház életében a hidegháborút képviselik és még egyáltalán nem tették le a fegyvert. A hivők képviselői az Egyházak Világtanácsának fórumain, a hitvallásos szervezetekben egyre pozitívabban lépnek fel a béke ügye mellett és ugyanilyen örvendetes fejlődés tanúi vagyunk a római katolikus egyház II. vatikáni zsinatánál. Tisztelt Országgyűlés! Népünk egységes állásfoglalásának a tényét szerettem volna hangsúlyozni az atomcsend-egyezményhez való csatlakozásunk ratifikációja alkalmából. Ezzel egyidejűleg azt a hallatlan arányú öntudatosító, felvilágosító, nevelő munkát szeretném értékelni, amellyel a béke erői az emberiség nagykorúsodásáért, az erkölcsi tudat színvonalának az emeléséért fáradoznak. Hazánk népének politikái érettségében, sőt az egyházak állásfoglalásának alakulásában is nagymértékben ez a nevelő munka tükröződik. Ennek az emberiség nagykorúsodását munkáló, felelős gondolkodásra késztető nevelő munkának a jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Az emberiségnek nemcsak a félelemtől hajtatva, a kényszerűségtől űzetve kell lakat alá zárnia fegyvereit. A kezében levő fegyvereket el kell dobni, az emberi értelem, tudás eredményeit átok helyett áldássá kell változtatni. Az emberiségnek meg kell tanulnia a békés egymás mellett élést, el kell jutnia a megbékélésre. így alakulhat ki az általános és teljes leszerelés, a fegyverektől mentes világ atmoszférája, az a világközvélemény, amelyet a legutóbbi moszkvai béke-világkongresszus sürgetett. A béke tábora nagy jelentőségű sikert ért el a moszkvai atomcsend-egyezmény megkötésével. Ez úgy volt lehetséges, hogy a béke táborának'hatalmas gazdasági, politikai, katonai erejét a nagykorúsodó, erkölcsi tudatában növekedő emberiség közvéleménye támogatta és támogatja. Az Egyesült Ajlamok szenátusának ratifikációs vitájában is jól megfigyelhettük már a közvélemény nyomásának érvényesülését. A politikusok egyre inkább számolni kényszerülnek ezzel a hatalommal. Egy közelmúltban Nyugat-Németországban megjelent könyvből idézek (olvassa): „A francia atomenergetikai főmegbízott, Perrin már de Gaulle első szaharai atomrobbantása előtt kijelentette, hogy ez a kísérlet az egész világon évenként legfeljebb ezer ember és így arányosan csak mintegy 15 francia életét, egészségét érinti. Vajon nem előre megfontolt gyilkosság-e ez?" — kérdi a szerző, s így folytatja: „Jó lenne, ha minden politikus legalább egyetlen leukémiában szenvedő, ismeretesen kínos halálát végignézné. Hasonlóképpen — folytatja — véleményem szerint egy torzszülött és idióta gyermekek otthonában való kényszerű tartózkodás is hozzátartoznék egy modern politikus kiképzéséhez. Aki mindezt végigszemlélné, az talán másként gondolkodnék, mint az atomenergetikai főmegbízott" — mondja Ernst Hass. (Die Chance. München.) Gondolom, ilyen véleményen vannak az amerikai anyák is, akik az Egyesült Államok hivatalos egészségügyi szolgálatának jelentéséből kellett értesüljenek arról, hogy 1963 májusában már kétszer annyi Stroncium 90-et tartalmazott a tej, mint az előző esztendő májusában. Ügy gondolom, tisztelt Országgyűlés, senki sem vitathatja az emberiség felvilágosításában, erkölcsi érlelésében a béke táborának szerepét. Amikor a beketábor, és különösen a BékeVilágtanács több mint másfél évtizedes agitációjára, tanító-nevelő munkájára hálásan gondolunk, jólesik tudni azt is, hogy Népköztársasá12*