Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-4

217 Az Országgyűlés 4. ülése 1963. október 24-én, csütörtökön 218 tása érdekében. Ha ilyen nagy számban készülünk fel magas vagy középmagas házak építésére, úgy vélem, ezzel a kérdéssel már most, 1963 őszén foglalkoznunk kell, mert esetleg akadályozhatja a terv végrehajtását. Nyilvánvaló az is elvtársak, hogy az építőipar részére gyártott szerelvényeket már most meg kell nézni, hogy ki tudjuk elégíteni az igényeket. Ha az építőipar által gyártott lakások minőségét vizsgáljuk, kiderül, hogy legtöbbször a panasz most már a szerelvényekkel kapcsolatban merül fel. Itt szeretném felvetni, hogy nagy nehézséget jelent az úgynevezett műanyagok felhasználása, különösen a kilincsek, a zárak fogóinak terén. Én úgy vélem, hogy egy kis műszaki igazítással vagy esetleg pár fillér többletráfordítással ezeket a zárakat úgy meg lehetne csinálni, hogy ne maradjanak feltétlenül a lakók kezében, napokon belül, ha ezt használják. Most összeházasítjuk ezt a műanyagot vassal és miután a műanyag ezt nem bírja, elrepedeznek ezek a kilincsek. Ezekről a dolgokról már most kell gondoskodni. Rendkívül sok a panasz a műanyagpadlókkal kapcsolatban: zsugorodnak, összetörnek, repedeznek. Ezekkel a problémákkal, véleményem szerint, nagyon komoly mértékben kell foglalkozni. Ugyancsak biztosítani kell azokat a profilokat, például az alumínium-profilt, amelyeket a tervezők már ez idén nagy kedvvel terveztek be, sajnos azonban ezeknek a kielégítése nem mindig történik meg, és emiatt Budapesten, tudomásom szerint, most nem is egy, hanem elég nagyszámú középület munkái állnak. Ugyancsak foglalkozni kell komoly mértékben a hő- és hangszigetelési problémákkal, tehát a kutatóinknak és a gyakorlati szakembereknek már most igen komoly együttműködést kell lebonyolítaniuk annak érdekében, hogy az ötéves terv műszaki-fejlesztési és kivitelezési problémáit összhangba hozzuk és ezt alkalmazni tudják. Véleményem szerint nagy súlyt kellene helyezni arra, hogy a műszaki igényeket és lehetőségeket összhangba hozzuk. Nagyon sok szó esett már az elmúlt időben is arról, miért nincs egy olyan katalógus, amelynek birtokában a tervezők tudnák, melyek azok az anyagok, amelyeket be lehet tervezni, amelyeket időben be tudunk szerezni, vagy amelyek biztosíthatók. Most is sok esetben arra hivatkoznak: nem tudták, hogy ezt az anyagot meg lehet kapni, a típustervekbe például be van tervezve változatlanul a bánfödém, holott annak gyártása nem megy. Nem szeretnék arra hivatkozni, hogy a dunaújvárosi kórház építésének elhúzódásában nagy szerepet játszott, hogy a tervező hosszú ideig azon vitatkozott, hogy az ablakokra alkalmazott armatúrákat milyen formában, s hol szerezzék be. Komoly feladatot jelent a szakipar gépesítésének kérdése is, és ha a gépesítés kérdését tárgyaljuk, akkor ezt a problémát semmiképpen sem tudjuk elhanyagolni. . összefoglalva: a budapesti dolgozók nagyon nagy figyelemmel kísérik ezeknek a lakásoknak az építését és az a véleményük, hogy megfelelő erőfeszítéssel talán még a második ötéves terv teljesítését is javítani lehet, de ha most mindent megteszünk, akkor a harmadik «ötéves terv megfelelőműszaki előkészítést feltétlenül biztosítani tudjuk. Van-e arra lehetőség, hogy mi ezt a nagy feladatot, amely előttünk áll, sikerrel tudjuk megoldani? Hiszen gyakorlatilag arról van szó, hogy a második ötéves tervben épített lakásszámot Budapesten a harmadik ötéves tervhez viszonyítva a tanácsi beruházás vonalán meg kell duplázni, még egyszer annyit kell építeni. Véleményem szerint ennek minden lehetősége megvan. A magyar építőipar gyárépítési vonalon világviszonylatban is igen előkelő helyet foglal el. Ezt bizonyítja, hogy a mi építőiparunk rendelkezik megfelelő számú és képzettségű mérnökkel, technikussal, építőipari szakmunkással. Most a lakásépítőkön a sor, hogy bebizonyítsák, hogy ezt a színvonalat, amelyet a gyárépítők kiharcoltak, nemzetközi viszonylatban is, a lakásépítők is utol tudják érni és megfelelő műszaki felkészültséggel dolgozó népünk egyik legsúlyosabb problémáját, a lakásépítést a következő években az építőipar sikerrel tudja megoldani. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Nagy Lajos képviselőtársunk. NAGY LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! Megyénk szövetkezeti parasztsága, ezen belül a szakszövetkezeti parasztság, szorgalmasan dolgozik azon, hogy a Fock elvtárs beszámolójában elhangzottaknak megfelelően sikerrel teljesítsük a mezőgazdasági termelés növelésével kapcsolatos terveinket. örömmel számolhatok be az Országgyűlésnek arról, hogy Bács-Kiskun megye, és választókerületem is, befejezte az őszi gabonavetéseket. A jó időben elvégzett vetés, a jobb munka máris megmutatkozik abban, hogy lényegesen jobbak az őszi vetéseink, mint a korábbi évek hasonló időszakában voltak. Az én választókerületem, a kiskőrösi járás, homoki terület, énnek megfelelően fő termelési ága a szőlő- és gyümölcstermelés. Járásunk összes mezőgazdasági termelési értékének közel 80 százaléka ebből adódik, tehát a szőlő- és gyümölcstermelés parasztságunk fő jövedelmi forrása ezen a vidéken. Ezért a szőlő- és gyümölcstermelés néhány fontosabb kérdésével kívánok foglalkozni felszólalásomban. A kedvezőtlen időjárás ellenére viszonylag jó termésünk van. Ha nem jön közbe az őszi esőzés, akkor mintegy 20 százalékkal lett volna több a termés. Be a körülményeket figyelembe véve ezzel is elégedettek vagyunk. A mi szakszövetkezetünkben, a soltszentimrei Ezerjó szőlő- és gyümölcstermelő szakszövetkezetben 1961-ben katasztrális holdanként 29 mázsás, 1962-ben 14 mázsás, 1963-ban 45 mázsás átlagtermést értünk el. Előreláthatólag ebből a közös alapot mintegy 4 millió forinttal növeljük. Az összeg nagyobb részét az új ültetvényekre fordítjuk, valamint gépet, berendezéseket kívánunk vásárolni. Az öröm mellett jelentős gondjaink is vannak a szőlő-gyümölcstermelésben. Ugyanis sem a szakszövetkezetek, sem az állami pincegazdaságok nincsenek jelenleg kellőképpen felkészülve az ilyen nagy termések feldolgozására és 12 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ