Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-4

215 Az Országgyűlés 4. ülése 1963. október 24-én, csütörtökön 216 dig az amúgy is szűk keresztmetszetű szakipar foglalkoztatása ütközik akadályokba. A nyár folyamán az építőipar kétségtelenül nagy erőfeszítéseket tett, hogy teljesítse a lakásépítési programot. A vasárnapi munka bevezetése, a túlórázás kétségtelenül hozott eredményeket, de legyen szabad megjegyeznem, hogy véleményünk szerint az amúgy is jelentkező kisebb-nagyobb anyaghiány, a szállítás problémái az építőiparban felvetik a kérdést: helyes volt-e a vasárnapi munkát is bevezetni. A mi tapasztalatunk az, hogy ez lazította az építőiparban amúgy sem túlságosan erős munkafegyelmet. Én a tanácsi építőipar tekintetében tudom elmondani, hogy ellenőriztük a szerdai „fizetési nap'

? utáni helyzetet, s azt tapasztaltuk, hogy a munkásszállásokon 50^60 ember az éjféli órák után tért vissza a szállásra. Másrészt nem mindig az a munka került elvégzésre, amely a szervezés szempontjából a legfontosabb volt, hanem az, ami esetleg termelékenyebb. Azt hiszem, nem lenne helyes, ha csak azt látnók, hogy idei problémáinkat kizárólag a nagy tél okozta és nem látnók, hogy évek óta jelentkezik az a felszínre kívánkozó probléma, hogy feltétlenül emelni kell az építőipar technikai színvonalát. ' Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban néhány számot közöljek. A második ötéves tervben a panel-építkezés módszerével Budapesten a lakásoknak mintegy 3,5 százaléka készült, a hagyományosnál fejlettebbnek mondható nagyblokk-rendszerrel viszont 49 százalék. Éppen a mostani hajrá bizonyítja be, hogy a nagy blokk nem teljesen fejlett módszer, mert éppúgy kell vakolni kívül-belül, mint a téglafalat, és az átadás egyik akadálya, hogy nem tudunk kellő számú kőművest mozgósítani a vakolások elvégzésére. Ebből világosan látszik, hogy a 3,5 százalékkal kell valamit csinálni, hogy a jelentkező problémát ne kizárólag létszámemeléssel lehessen vagy kelljen megoldani. Ügy látjuk, hogy a jövő évben a tervezettnél kevesebb lakás épül, s ez ki fog hatni az egész második ötéves terv lakásszámának teljesítésére. Szeretnék itt még egy problémát megemlíteni, ami ehhez kapcsolódik., Ha az állami építőipar gépesítése és műszaki fejlesztése nem folytatódik nagyobb ütemben, akkor nem tudunk erőt felszabadítani a most igen intenzíven jelentkező magánépítkezések kivitelezésére. A tanácsi építőipar és a szövetkezeti építőipar ma már nem tudja kielégíteni ezt az igényt. Pedig véleményem szerint az ország szempontjából nem közömbös, hogy azok, akik tervvel és pénzzel rendelkeznek, le tudják-e bonyolítani az építkezéseket, vagy nem. Ilyen irányú kérelem a fővárosi tanácshoz igen nagy számban érkezik. Nagy örömmel vettük tudomásul a harmadik ötéves terv lakásszámait, és ismerjük azokat az adatokat, amelyek előirányozzák számunkra a tennivalókat. Azonban úgy látjuk, hogy éppen a második ötéves terv lakásszámának teljesítése, valamint a műszaki fejlesztés körüli lassúság veszélyeztetni fogja a harmadik ötéves terv lakásszámának teljesítését is. Mi a főváros szempontjából kevésnek tartjuk ezt a lakást, de most már nem is ezen vitatkozunk. Engedjék meg, hogy néhány számot soroljak fel ezzel kapcsolatban. Milyen nagyon komoly tennivalókat látunk szükségesnek és hol a probléma? Az ötéves tervben igen örvendetesen emelkedett a panelekkel építendő lakások százaléka. Ez jelenleg 3,5 százalékról 51 százalékra emelkedett, ami viszont azt jelenti, hogy körülbelül 900 paneles lakással szemben a harmadik ötéves tervben csaknem 23 ezer lakást kellene paneles módszerrel építeni. Ez rendkívül örvendetes, azonban jelenleg nem látjuk, hogy műszakilag hogyan lesz megoldható. Tudomásom szerint jelenleg egy külföldi házgyár behozatala és megépítése van folyamatban, amely — ha minden jól megy és elkészül, s az embereket be tudjuk tanítani, 1965-ben léphet be, s akkor a harmadik ötéves tervben mintegy 9000 új lakást termel majd. További 13 000—14 000 panel-épület sorsa még bizonytalan. Tudjuk, hogy további tárgyalások is folynak külföldi házgyárak beszerzése érdekében. Szeretném azonban felvetni azt a gondolatot, nem lehetne-e addig is, amíg ez lebonyolódik — mert az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a külföldi házgyárak beszerzése rendkívül hosszadalmas, sok tárgyalást igényel és nagyon elhúzódik —, a hazai tapasztalatokat kiszélesíteni, alkalmazni. Gondolunk itt a vegyes öntött és paneles módszerre, a poligonrendszer kiszélesítésére, ami addig amortizálódik. A legjobb esetben ugyanis a most tárgyalás alatt levő házgyárak 1967—1968-ban léphetnek be a termelésbe. Egy másik probléma, hogy műszakilag gyprsítani kell az előkészítő munkát. Még változatlanul most is 725 nap a jóváhagyási ideje egy lakótelepi építkezésnek. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy már most meg kellene lennie a jóváhagyásnak ahhoz, hogy 1965-ben el tudjuk kezdeni az 1966-ban átadandó lakások építését. A tervezés vonalán is rendkívül gyorsítani kell a munkát, hiszen a panel-építkezést most nem a három- és négyemeletes^ hanem a középmagas és magasházaknál is alkalmazzuk. Ez rendkívül nagy figyelmet és rendkívül pontos műszaki munkát igényel. Örvendetes dolog, hogy a második ötéves terv 48 négyzetméteres lakásával szemben a harmadik ötéves tervben 53 négyzetméteres lakásokat építenek. Ezek megtervezése is komoly feladatot jelent, s nagyon komolyan kell törekedni arra, hogy ez ne gátolja majd a beépítési tervek, a mélyépítési tervek elkészítését. Tehát a technológia körüli bizonytalanságot véleményünk szerint rövid időn belül fel kell számolni, hogy a mutatkozó lemaradást, amely jelenleg az előkészítés vonalán megvan, be tudjuk hozni. Rendkívül örülök annak, hogy a harmadik ötéves terv lakásszámai szint szerint is komoly mértékű fejlődést mutatnak, mert az összes tanácsi beruházással készülő lakóépületek kétharmadát hat vagy annál magasabb emeletszámmal építik majd. Ez azonban felveti, hogy már most gondolkozni kell azon, mi lesz a felvonóval. Eddig viszonylag kevés magas-, vagy középmagas házat építettünk. Mindenesetre nagy erőfeszítéseket kell tennünk a felvonók biztosi-