Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-4

213 Az Országgyűlés 4. ülése 1963, október 24-én, csütörtökön 214 köszönetet bányászainknak a többletfeladatok megvalósításáért, a katonáknak az odaadó, lelkes és fegyelmezett segítségéért. Köszönet illet mindenkit, aki nem kímélte erejét a szokatlan, zord tél okozta károk felszámolásában, az előállott rendkívüli helyzet megoldásában. Az iparban, a közlekedésben, a mezőgazdaságban, a népgazdaság minden területén egész éven át, de különösen a rendkívüli nehézségek elhárításában lelkes, odaadó munkát végeztek fiataljaink a KISZ irányításával. Munkásosztályunk fokozódó szocialista öntudata, növekvő szakképzettsége, egyre szilárdabb munkafegyelme, a szocialista munkabrigádok lelkes, példamutató tevékenysége, egész dolgozó népünk munkaszeretete, a társadalmi erők növekvő aktivitása bizalommal tölt el bennünket. Meg vagyunk győződve arról, hogy munkánk nyomán az eredmények nem maradnak el és közelebb kerülünk gyönyörű célunkhoz, az emberiség ragyogó holnapjának megvalósításához, a szocialista társadalom teljes felépítéséhez. Tisztelt Országgyűlés! Megállapítható, hogy II. ötéves tervünk végrehajtása sikeresen halad előre. Bár, utunkon nem kis számban akadnak nehézségek, ezek nem leküzdhetetlenek. Dolgozó népünk szorgalma, szakértelme, alkotó ereje, a szocializmus ügyébe vetett hite és lelkesedése biztosítéka ennek. Űgy ítéljük meg, hogy további fejlődésünk kulcsa: javítani a munkát minden szinten. A vezetés legyen körültekintőbb, előrelátóbb, következetesebb. Használja ki jobban a szocialista rendszer erőforrásait és előnyeit és ehhez vegye figyelembe a legjobb szakértők véleményét, állásfoglalását. Legyen a vezetés módszere még demokratikusabb. Munkásosztályunk, parasztságunk és értelmiségünk alkotómunkája legyen igényesebb, felelősségteljesebb és fegyelmezettebb. Ha így dolgozunk, gyorsabban fejlődik, korszerűsödik a magyar népgazdaság, előbb teljesülnek a népjólét növelését célzó terveink. Tisztelt Országgyűlés! Kérem a kormány jelentésének tudomásulvételét. (Nagy taps.) ELNÖK: Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 11.43—12.06-ig.) (Elnök: DR. BERESZTÓCZY MIKLÖS.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Következik a Minisztertanács beszámolója feletti vita. Bejelentem, hogy a vitához eddig 37 képviselőtársunk jelentkezett szólásra. Bondor József képviselőtársunkat illeti a szó. BONDOR JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A Minisztertanács beszámolójának a lakástermeléssel kapcsolatos részéhez szeretnék hozzászólni. Azért ehhez a kérdéshez, mert Budapest lakossága igen nagy figyelemmel kíséri a lakáshelyzet alakulását. Nemcsak azt kísérik figyelemmel, hogyan osztjuk el a lakásokat, hanem rendkívüli módon érdeklődnek aziránt is, hogyan „szorozzuk meg" a lakásokat. A főváros bármely kerületébe megyünk ki, a legfőbb probléma az, hogyan teljesítjük majd 15 éves lakásátadási tervünket. Ha az elmúlt évek és az idei esztendő eddigi eredményeit nézzük — figyelembe véve a tél okozta nehézségeket —, meg kell állapítanunk, hogy jelentős eredményeket értünk el, különösen a lakások felszereltsége, kulturáltsága terén. Például beépített szekrényekkel terveztünk eddig 60 százalékot, teljesítettünk 86,7 százalékot. A beépített konyhabútorok aránya a tervezett 45 százalékkal szemben 66,9 százalék. A központi fűtéssel a tervezett 60 százalék helyett eddig 81,7 százaléknyi lakást láttunk el, s ezeknek 70 százalékát a legkorszerűbb távfűtéssel. Igen jelentős mértékben javult az átadott lakások minősége, örvendetes, hogy valamelyest emelkedett a lakások szintje is, s az összes lakóházak mintegy 30 százaléka 5 emeletes, vagy annál magasabb. Ez nemcsak gazdasági szempontból érdekes, hanem olyan szempontból is, hogy kedvezően befolyásolja Budapestnek egyébként eléggé lapos városképét, minthogy a főváros lakóházainak 84 százaléka földszintes. A probléma csak az, hogy kevés a lakás, s annak kell megkeresnünk az útját, hogyan tudunk több lakást építeni. 1961—1963-ban a második ötéves terv lakásátadási programjának 54 százalékát kellene lebonyolítanunk, a következő két esztendőben pedig 46 százalékát. Ez az építőipar 24 százalékos felfutását követelné meg. Ha azonban az 1963. évi lakásátadási adatokat vizsgáljuk, kiderül, hogy az október l-ig átadandó, tanácsi beruházással készülő lakásoknak 50 százalékát adtuk át, s a következő 3 hónapban — októbert is beleértve — mintegy 3000 lakást kellene még átadnunk. Azt hiszem, itt ugyanaz lesz a helyzet, mint az ország számos egyéb területén: nem tudjuk teljes mértékben teljesíteni ezt a tervet, nem tudjuk átadni a lakásokat, és valószínű, hogy néhány száz lakás átadása áthúzódik a jövő év első negyedére. Inkább abban látunk problémát, hogy az idén munkába vett lakások készültségi foka viszonylag alacsony lesz. Október l-ig az idén építeni kezdett lakások 62 százalékát szerződtük le, s ebből beindult 42 százalék, de előreláthatólag az átmenő lakások készültségi foka nem haladja meg majd a 20 százalékot. Ez azért aggaszt bennünket, mert ha valóban így lesz, akkor egy viszonylag közepes tél is komoly problémákat jelent majd az építőipar téli foglalkoztatottsága terén, másrészt az ilyen ütemű építés komoly mértékben akadályozza a folyamatos munkaszervezést, pedig Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság és elsősorban a Szovjetunió tapasztalatai azt mutatják, hogy a folyamatos építésszervezéssel mintegy 15—20 százaléknyi időt lehet nyerni, megtakarítani a lakásépítésnél, Űgy gondolom, elvtársak, ha megpróbáljuk elérni, hogy a téli készültséget fokozzuk, ki tudjuk zárni azt a várható hibát és problémát, ami abban fog jelentkezni, hogy állandóan „csúcsok" keletkeznek, hol kőműves-hiány lép fel, hol pe-