Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-4

197 Az Országgyűlés 4. ülése 1963. október 24-én, csütörtökön 198 eléggé átgondolt; az új, korszerűbb gyártmányok kifejlesztésének ideje indokolatlanul hosszú; az új gyártmányok bevezetése, a tömeges gyártás elkezdése, az új technológia megvalósítása lassú, a műszaki propagandamunka nem kielégítő. Kevés a gyártmányfejlesztéssel foglalkozó műszakiak száma, ösztönzési rendszerünk sem elég jó. Az új gyártmányok kidolgozására irányuló kutatásban nagyfokú a párhuzamosság. Gyakori, hogy azonos, vagy hasonló feladatokat kutat több vállalat és kutatóintézet. Vállalatainknál és kutatóintézeteinkben sok olyan témával is foglalkoznak, amelyeket más baráti országokban már kikísérleteztek. A felesleges párhuzamosságokat el kell kerülni. Biztosítani kell a kutatásoknak a népgazdaság számára megfelelőbb összehangolását. Az új gyártmányok konstrukciójának kidolgozásától és elfogadásától a sorozatgyártásnak megindításáig eltelt idő jelenleg lényegesen hosszabb, mint amennyit a piaci igények változása megenged. A konstrukciót kidolgozó intézetek es a termelő vállalatok között mindezideig nem alakult ki megfelelő munkakapcsolat. A sorozatgyártásra való felkészülés vállalatainknál megengedhetetlenül sok időt vesz igénybe. Sok területen találkozunk azzal is, hogy a hosszú ideig tartó, a jelentős anyagi áldozatok árán kidolgozott gyártmányok hasznosítása késik, vagy végleg elsikkad. Nem megfelelő az új gyártmányok propagálása sem a külső, sem a belső piacokon. Ha bíráljuk a nem kielégítő gyártmányfejlesztést, ipari minisztériumaink általában a műszaki dolgozók hiányával magyarázkodnak. Ez a hiány valóban fennáll. Azok az intézkedések, amelyeket a kormány az elmúlt időben a műszaki káderképzés gyorsítására, a beiskolázandó létszám emelésére tett, természetesen csak a későbbi években hozhatnak eredményt. Addig is a műszaki kádereket az iparon belül ésszerűen át kell csoportosítani. Iparvállalataink a termelést irányító munkahelyeken aránytalanul sok mérnököt, műszaki képzettségű szakembert foglalkoztatnak. Ezáltal erőt vonnak el a fejlesztési feladatoktól, holott lehetőségeink és problémáink figyelembevételével sok helyen nem műszaki képesítésű káderek is megfelelnének. Érdemes megemlíteni, hogy például a Szovjetunióban a termelést irányító munkahelyeken programozó, diszpécser-beosztásban és művezetőként általában mérnököt nem foglalkoztatnak. Az Amerikai Egyesült Államokban a termelés irányítására diplomás mérnököt egyáltalán nem alkalmaznak, általában az üzemvezetők sem mérnöki képzettségűek. Ésszerűtlen és pazarló gazdálkodás az a gyakorlatunk, hogy egyes iparágakban a vezetők kifejezetten közgazdasági, — például tervosztály-vezetői — munkakörökben is mindenáron mérnököket kívánnak alkalmazni. Nem állunk jól közgazdasági képzettségű szakemberekben sem. Nem kis számban találunk mégis egyetemet végzett közgazdászokat, akik egyszerűbb ügyviteli jellegű munkán dolgoznak. A szakemberekkel való gazdálkodás megjavítása újabb tartalékokat tárhat fel mind a műszaki fejlesztés, mind az irányítás javítására. Pártunk kongresszusa útmutatásainak megfelelően második ötéves tervünk alapvető feladata, hogy az ipari termelés növekedését kétharmad részben a termelékenység emelésével biztosítsuk. Az ipari termelés jelentős sikereként említhetjük meg, hogy a munkások és értelmiségiek munkája nyomán teljesültek a termelékenység emelésére vonatkozó előírások. Mindazon problémák ellenére, amelyekről az előzőekben szó volt, az iparban az ötéves terv első két évében 14 százalékkal nőtt a termelékenység. Az ipar egészében tehát a munkatermelékenység terv szerint nőtt, egyes minisztériumok, iparvállalatok azonban nem teljesítették a termelékenységi előirányzatokat. A Könnyűipari Minisztérium vállalatai a tervben előírt 63 százalékos aránnyal szemben 1960—1962-ben 42 százalékot értek el. Jelentős volt a fejlődés a Nehézipari Minisztérium vállalatainál, ahol a termelés növekedéséből a termelékenység emelésével elért arány a terv szerinti 70 százalékkal szemben több mint 80 százalék volt. Ebben az évben a termelékenység alakulása a tavalyinál valamelyest kedvezőtlenebb. A népgazdasági terv egész évre a termelékenység 4 százalékos emelésével számolt. Az eddig eltelt háromnegyed évben ezt még nem értük el. Figyelembe véve azonban a tél által okozott súlyos nehézségeket, az eddig elért 3,7 százalékos növekedés nem lebecsülendő eredmény, és egyben azt is mutatja, hogy az ipar vezetőinek jobb szervező munkájával ez évben is teljesíthető a termelékenységi előirányzat. Az elmúlt években az önköltség általában a tervezettnél jobban csökkent. Ebben az évben — legalábbis az első félévi adatokból ez állapítható meg — az ipar nem teljesíti a tervnek ezt az előirányzatát. Az év eleji rendkívüli körülmények leginkább az önköltség alakulására hatottak kedvezőtlenül. Ezért a tervezett költségcsökkentési előirányzatok némi korekciója indokolható. Ez azonban nem adhat felmentést az alól a kötelezettség alól, hogy minél takarékosabban gazdálkodjunk, s rendkívüli erőfeszítéseket tegyünk a gazdaságosság fokozására. Az ipari termelésben elért sikerekhez jelentős mértékben hozzájárultak a beruházások, a belépő új termelő kapacitások. Az elmúlt két és fél év alatt üzembe helyeztek mintegy 1180 vagon napi széntermelő kapacitást. Működik a „Barátság" kőolajvezeték, valamint a Magyarországot a Szovjetunióval összekötő villamos távvezeték. E két létesítmény a KGST-be tömörült szocialista országok testvéri együttműködésének rendkívül fontos alkotása. Gazdasági életünk egyik fő problémája az energiahiány. Ennek megoldásában nyújtanak lényeges segítséget ezek a művek. Megkezdtük az utóbbi években feltárt számottevő energiaforrás, a földgáz hasznosítására a gázvezetékek kiépítését. Az alapanyag-gyártó ipar fejlesztését szolgálta többek között, hogy az acéltermelő kapacitás évi 160 ezer tonnával, a hidegen hengerelt acélkapacitás 15 ezer tonnával emelkedett. Megkezdte termelését a Székesfehérvári Könnyű-