Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-4

195 Az Országgyűlés 4. ülése 1963. október 24-én, csütörtökön 196 viszonyok osztatlanul uralkodóvá váltak. Politikánk alapvető célja a szocializmus teljes felépítése. A jelenlegi időszakban lehetővé és kötelezővé vált, hogy erőinket a gazdasági és a kulturális építőmunkára összpontosítsuk. Gazdaságpolitikánkat annak alapján lehet értékelni, hogy milyen célokat tűzünk magunk elé és azokat milyen módon és mennyire eredményesen valósítjuk meg. Az ötéves terv végrehajtásának csaknem hároméves tapasztalata bizonyítja, hogy a célok helyesek, megalapozottak, reálisak, gazdaság vezetési irányelveink helyesek. Népgazdaságunk eredményesen fejlődik, gazdasági életünk felfelé ívelő, az életkörülmények javulnak. 1961—1962-ben az ipari termelés — az ötéves terv időarányos részét valamelyest meghaladóan — 21,1 százalékkal emelkedett. Az 1963. évi terv az előző évhez képest további, mintegy 7 százalékos növekedést írt elő. Az év eleji nehézségek ellenére is várható, hogy a tervet teljesítjük. Az ipari termelés szerkezete, melynek javítása, korszerűbbé, hazánk sajátosságainak megfelelőbbé tétele gazdaságpolitikánk egyik fontos feladata, lényegében az ötéves terv előírásainak megfelelően változik. Iparunk továbbfejlődése szempontjából jelentős eredmény, hogy ezen belül a vegyipar, a villamosenergiaipar fejlődése gyorsabb volt, mint ahogy az ötéves tervben számításba vettük. Ennek megfelelően nőtt részarányuk. Különösen előnyös, hogy a vegyiparon belül az átlagosnál gyorsabban emelkedik a műtrágyák és műanyagok termelése. A gyógyszeripar termelése 1962ben több mint 90 százalékkal múlta felül az 1960. évit. A kohászat fejlődése viszont nem teljesen kielégítő. A gyártmányok összetételének javítása, a beruházások előkészítése és megvalósítása nem megfelelő. Komoly lemaradás van a Dunai Vasmű Hideghengermű beruházásánál. A kohászoknak gyorsítaniuk kell iparáguk fejlődését, hogy jobban elősegíthessék a népgazdaság más ágainak előrehaladását. Az ötéves tervben előirányzottnál gyorsabb volt a gépipar fejlődése. Bár a gépipari termelés fejlődésének üteme meghaladja a szocialista ipar termelésének átlagát, a kiemelt gépipari ágazatok termelése nem növekedett megfelelően. Az ötéves tervben a gépipari termelés 63—64 százaiékos emelkedését irányoztuk elő úgy, hogy a műszergyártást meg kell háromszorozni, a híradástechnikai iparág és a szerszámgépgyártás termelését pedig mintegy kétszeresére kell növelni. E három kiemelt iparág közül csak a híradástechnikai ipar növekedése volt gyorsabb a tervben előírtnál. A kiemelt iparágak helyzetéről, a megoldandó problémákról szükséges külön is szólni. Ez annál is inkább indokolt, mert a problémák már huzamosabb ideje ismertek és többé-kevésbé más iparágakra is jellemzők. A hiányosságokat nem számolják fel elég gyorsan. Ahhoz, hogy a híradástechnikai ipar gyorsan fejlődjék, mint minden iparágnál, itt is követelmény a gyártmányfejlesztés gyorsítása. A problémákat elsősorban az egyes gyártmányok nem kielégítő minősége okozza. Ez mindenekelőtt az alkatrészgyártás szétforgácsoltságából és alacsony technológiai színvonalából következik. Akadályozza a fejlődést, hogy egyes alapvető anyagok és részegységek hazai előállítása még nem megfelelő. A híradástechnikai finomkerámia és üvegipari termékekből, a különböző típusú tranzisztorokból, a rezgő- és szűrőkristályokból nem gyártunk eleget és korszerűt. A kormány határozatokat hozott új üzemek és laboratóriumok létesítésére, valamint külföldi licencek és gyártóberendezések vásárlására, hogy e lemaradásokat rövid időn belül behozhassuk. A híradástechnikai ipar dolgozói használják ki a kormány nyújtotta segítséget és fejlesszék még magasabbra iparáguk nemzetközileg elismert műszaki színvonalát. A műszeriparon belül, hogy kedvezőbb szerkezet alakuljon ki, az egyes elavult és gazdaságtalan termékek gyártását leállították. Ez átmenetileg akadályozta ugyan a termelés növekedését, ugyanakkor feltétele volt a gazdaságos, magas műszaki színvonalú gyártmányok termelése növelésének. A gyártmányfejlesztés kezdeti eredményei biztatóak. Már olyan új gyártmányokkal jelentkezhetünk a piacon, amelyek keresettek, mert korszerűségük és minőségük elismert. Az orvosi műszerek és gyógyászati berendezések részaránya az 1958. évi 10,8 százalékról 1962-ben 29,2 százalékra, a laboratóriumi felszerelésekkel és készülékekkel együttes részaránya pedig 15,1 százalékról 34,3 százalékra nőtt. A gépipar kiemelt ágazatainak fejlesztése közül a szerszámgépgyártás területén mutatkoznak a legnagyobb problémák. A minisztérium irányító munkájának fogyatékosságára mutat, hogy az ismételt figyelmeztetések ellenére a szerszámgépipar fejlődésének lassúsága hátráltatja népgazdasági sikereinket. Ez évben különösen súlyossá vált a szerszámgépipar rendeléshiánya, elsősorban azért, mert a szükségletek korszerűbb gyártmányokat igényelnek, mint amilyeneket jelenleg gyártanak. A Kohó- és Gépipari Minisztérium a gyártmányfejlesztési tervét nem teljesíti, az új gyártmányok kibocsátása rendkívül vontatott, az új típusok — az előrányzatokhoz képest — 2—5 éves késéssel jelennek meg a piacon. A szerszámgépipar jónéhány világszínvonalon álló, a piacon kelendő gyártmánnyal büszkélkedhet. Az iparág tehát képes kiváló termékek gyártására. Bízunk benne, hogy a jelenlegi hibák átmenetiek, és a műszakiak, a tudósok, a mérnökök és a fizikai dolgozók összefogása, célratörő munkája meghozza a várt eredményt. Hadd szóljak néhány mondatot általában is az ipar műszaki színvonalának kérdéséről. Ez népgazdaságunk fejlődésének alapvető ügye. Az ipar műszaki színvonalát a kibocsátott termékek korszerűségében és a gyártás során alkalmazott technológiai színvonalában mérjük. Bizonyos fejlődés a műszaki színvonal emelésében megállapítható, azonban a párt és kormány által kitűzött feladatok végrehajtásában lényeges előrehaladás még nem következett be. A gyártmányfejlesztésre általában az jellemző, hogy már a feladatok kijelölése sem