Országgyűlési napló, 1963. I. kötet • 1963. március 21. - 1965. február 12.

Ülésnapok - 1963-4

191 Az Országgyűlés 4. ülése 1963. október 24-én, csütörtökön 192 sági és kulturális támogatását, a szocialista és kapitalista államok békés egymás mellett élését és viszonyát, a béke és a szocializmus ügyének előrehaladását szolgálta. Tisztelt Országgyűlés! A tanácsok feletti felügyeleti jogkörében az Elnöki Tanács az Alkotmány és a Tanácstörvény idevonatkozó rendelkezéseinek megfelelően folyamatosan ellátta az általános irányításból reá háruló feladatokat. Munkánk során örömmel tapasztaltuk, hogy különösen a megyei és járási tanácsi szinten a vezetés színvonala fejlődött és a felsőbb rendelkezések végrehajtása során a szocialista törvényesség jelentősen megszilárdult, valamint a tanácsoknak a dolgozó nép tömegeivel való kapcsolata minden tanácsi szinten növekedett. Az új választások óta a Népköztársaság Elnöki Tanácsának vezetői és egyes tagjai a megyei tanácsüléseken részt vesznek, s felszólalásaikkal segítik az államhatalom. helyi szerveinek munkáját. A személyi kapcsolatok szélesítését a helyi szervek kedvezően fogadták, s mindkét részről hasznosnak bizonyultak. Az Elnöki Tanács tevékenységének fontos részét jelentette a beszámoló időszakában a törvényerejű rendelet-alkotás. Kérem a tisztelt Országgyűlést, tekintsen el attól, hogy valamennyi törvényerejű rendeletet felsoroljam, annál is inkább, mert a törvényerejű rendeletekről szóló írásbeli jelentését az Elnöki Tanács minden esetben szétosztja képviselő társaim között. Mégis engedjék meg, hogy néhány, a lakosság széles tömegeit huzamosabb ideig foglalkoztató törvényerejű rendelettel beszámolómban foglalkozzam. Figyelemre méltó, hogy az oktatás területén három alapvető kérdés jogszabályi rendezése esik a beszámoló időszakára. Az Elnöki Tanács ugyanis törvényerejű rendeletet fogadott el a tankötelezettségről, az alsófokú intézményekről, valamint a felsőfokú oktatási intézményekről. E három jogszabály szorosan véve az oktatási reformmal összefüggő jogi szabályozást tartalmazza. Megjelenésüket sokoldalú és szakszerű munka előzte meg, s a törvényerejű rendeletek jelentős számú oktatói gárda mellett a diákok és a szülők nagy táborának érdeklődését és figyelmét keltették fel. E törvényerejű rendeletek további előrelépést jelentenek az iskolareform megvalósításában, az új szocialista oktatási törvény által meghatározott feladatok végrehajtásában. Biztosítják azokat a szervezeti kereteket, melyek lehetővé teszik a szocialista iskola megteremtését, a jövő szocialista állampolgárainak sokoldalú képzését és nevelését. A tankötelezettségről szóló 1962. évi 13. számú törvényerejű rendelet jelentősége elsősorban abban áll, hogy hazánk történetében először került sor arra, hogy a tankötelezettség időtartamát 10 évben határoztuk meg, s ezzel felzárkóztunk a legfejlettebb országokhoz. Előre mutat a tankötelezettségről szóló törvényerejű rendelet a közoktatás további kiszélesítése, a kötelező középiskolai oktatás felé. Az alsófokú oktatási intézményekről szóló 1962. évi 14. számú törvényerejű rendelet az iskolareform végrehajtásával összhangban tanterv helyett oktatási és nevelési tervről beszél, ezzel is kifejezésre juttatva a nevelési kérdések nagyobb mértékű előtérbe állítását. Fontos helyet kapott a tanulószobák, nevelőotthonok, diákotthonok szervezése is. Rendkívül jelentős a törvényerejű rendelet azon része, mely, az alsófokú oktatási intézmények gyakorlati oktatásának kérdéseit rendezi. Pontosan meghatározza, hogy az üzemek, termelőszövetkezetek milyen módon támogathatják az alsófokú oktatási intézmények gyakorlati oktató-nevelő munkáját. Ezzel törvényesítik a már eddig kialakult gyakorlatot, másrészt további segítséget nyújt az iskolareform eme fontos elvének megvalósításához. A felsőfokú oktatási intézményekről szóló 1962. évi 22. számú törvényerejű rendelet további előrelépést jelent a felsőoktatási reform végrehajtásában. Biztosítja a szervezeti kereteket azon feladatok megoldásához, melyeket az 1961. évi III. törvény határozott meg. Mindenekelőtt a gyakorlati élettel való kapcsolat kialakítását, illetve szorosabbá tételét konkretizálja. Egységesen rendezi az egyetemek és felsőoktatási intézmények vezetésének kérdéseit, valamint az egyetemi és főiskolai címek, kitüntető oklevelek adományozását. Állami és társadalmi életünk további demokratizálása irányában hatott a társadalmi bíróságokról szóló 1962. évi 24. számú törvényerek jű rendelet. E törvényerejű rendelet alapján ez év február végéig megválasztották a társadalmi bíróságokat a száznál több dolgozót foglalkoztató vállalatoknál és állami gazdálkodó szerveknél, továbbá több földművesszövetkezeti szervnél. A társadalmi bíróságok száma így csaknem megkétszereződött; jelenleg mintegy 3000 társadalmi bíróság működik. (Budapesten körülbelül ezer.) Tagjaik a dolgozók valamennyi rétegét képviselő megbecsült személyek. Az új alapokon nyugvó társadalmi bíráskodás fokozatosan bontakozik ki. Elsősorban azoknál a társadalmi bíróságoknál mutatkozott fellendülés, amelyek már a törvényerejű rendelet hatálybalépése előtt is működtek. Ma már azonban az újonnan szervezett társadalmi bíróságok között is alig van olyan, amely ne tartott volna tárgyalást. Ez annak tulajdonítható, hogy a szakszervezetek mellett a gazdasági vezetők túlnyomó része is megértette a társadalmi bíráskodás jelentőségét. A tárgyalásokon rendszerint nagyszámú dolgozó vesz részt. Gyakran nemcsak a tárgyalt ügy körülményei tisztázódnak, hanem fény derül az üzem belső életének olyan fogyatékosságaira is, melyeknek megszüntetése az egész üzem munkáját elősegíti. Mindezek alapján megállapítható, hogy a társadalmi bíráskodásról szóló törvényerejű rendelet nyomán fellendült a vállalati társadalmi bíróságok tevékenysége. A törvényerejű rendelet mind következetesebb végrehajtása elő fogja segíteni a szocialista együttélési szabályok egyre teljesebb érvényrejuttatását. Tisztelt Országgyűlés! Április 4-e, felszabadulásunk 18. évfordulója alkalmával a Népköztársasági Elnöki Tanácsa