Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-5

231 Az Országgyűlés 5. ülése 1959. március 20-án, pénteken 232 zel szembeszáll, annak „humanizmusa" a tőkés kizsákmányolást szolgálja. A „demokratikus" ellenforradalom a fasizmusba torkollott. A humanista frázisok valósága Siófok és Orgovány, a britanniás tisztek kegyetlensége, a huszonöt éves intézményesített terror lett, amely a pusztulás szélére sodorta a nemzetet. Az 1956 októberi ellenforradalmi lázadás kísérletet tett arra, hogy a nemzetközi imperializmus segítségével megismételje azt, amit 1919ben a Horthy-fasizmus tett, a kapitalizmus restaurációját. De 1956-ban más volt a helyzet az országon belül, és döntően megváltoztak az erőviszonyok nemzetközi méretekben a szocializmus javára. Az ellenforradalmi restaurációs kísérlet 1956-ban ezért nem sikerült. A proletárdiktatúra megdöntésekor hazánkban 1919-ben a Horthy-fasizmus felülkerek édeséhez a Peidl-féle szakszervezeti kormány egyengette az utat. 1956-ban az ellenforradalom előkészítésében, az ellenforradalmi készülődés leplezésében a főszerepet a revizionisták álnok csoportja játszotta Nagy Imre vezetésével. Miként 1919-ben Horthyék szálláscsinálói, úgy 1956-ban a magyar revizionisták is demokratikus frázisokkal leplezték gyalázatos árulásukat. A kommunisták nemzetellenességgel való vádolása, a demokratikus és soviniszta frázisok, amelyek a Horthy-fasizmus hivatalos ideológiájában vezérszerepet játszottak, 1956-ban újra felszínre kerültek, s modernizált formában hangzottak fel a magyar kommunista mozgalom revizionista ellenségeinek uszításaiban. A lényeget tekintve, az 1956-os ellenforradalmi lázadás kevés újat produkált 1919 és 1920 ellenforradalmához képest. A szovjetellenesség, a demagóg kommunistaellenes uszítás, a féktelen gyilkos fehérterror és a forradalom vívmányainak kíméletlen megsemmisítése a nemzetközi imperializmusra támaszkodva — ez volt a program és ez volt a cél akkor is, és ez volt 1956-ban is. S miként 1919-ben Peidl az antant-demokráciát, akként szolgáltatták 1956-ban Nagy Imréék a „nemzeti kommunista" köntörfalazást, a demokratikus és humanista frázisokat az ellenforradalom lényegének leplezéséhez, a hiszékeny emberek félrevezetéséhez. De az 1956-os kísérlet, amely negyven évvel akarta visszapergetni a történelem filmjét, nem sikerült. Nem lehetett visszafordítani a magyar népet a kapitalizmushoz, azt a magyar népet, amely a két szocialista forradalom harcait küzdötte végig, hogy kivívja hazájában a szocializmust. A szocializmus magyarországi erői 1956 legsúlyosabb napjai idején is nagyobbak voltak, mint az ellenforradalom erői. Tizenhárom év a népi demokrácia útján visszavonhatatlanul meggyőzte a magyar dolgozó nép óriási többségét a szocializmus fölényéről. A szocializmus vívmányaihoz való ragaszkodás kitéphetetlenül él a magyar nép millióiban. Bár az ellenforradalom erői 1956 októberében felülkerekedni látszottak, nem győzhettek, mert a magyar nép forradalmi erői a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével újjászerveződtek, ellentámadásba mentek át, megvédték a szocializmust. Az ellenforradalom leverésében döntő szerepe volt annak, hogy a magyar nép öntudatos, aktív szocialista erői a szocialista tábor országainak, mindenekelőtt a Szovjetuniónak a segítségére támaszkodhattak. A szocialista tábor ereje, a netnzetközi munkásmozgalom segítsége lehetetlenné tette a közvetlen imperialista háborús agressziót az ellenforradalom érdekében. Az ellenforradalom leverése után a magyar dolgozó nép a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével megerősítette a proletárdiktatúra rendszerét, nagy sikereket ért el a szocializmus építésében. A párt szívós küzdelmet folytatott az ellenforradalom maradványai ellen, a belső és a nemzetközi revizionizmus ellen harcolva alakította ki politikáját, sikeresen küzdött a dogmatikus és szektás hibák ellen, amelyek az ellenforradalom előtt sok kárt okoztak a magyar népnek, megkönnyítették, előkészítették az ellenforradalmi erők orvtámadását. 1918 november 4-én mondotta a pártalapító értekezleten Kun Béla, hogy: „A mi helyzetünk sokkal könnyebb, mert mi egy proletárdiktatúrára támaszkodunk, amely atyai gondoskodással, óvó szeretettel és azzal a szolidaritással kísér bennünket, amelyben eddig is részünk volt. A mi helyzetünk azért is könnyebb, mert az egész világ munkássága előtt áll tanúságként egy proletárdiktatúra, az orosz munkásság és földtelen parasztság hatalma, amely kifejezi a mi törekvéseinket is." Mi hozzátehetjük, hogy ma már a Szovjetunió mellett felsorakozott európai és ázsiai szocialista országok milliárdos serege áll mellettünk, hogy mi már a szocialista világrendszer népeinek testvéri támogatását élvezve munkálkodhatunk a szocializmus építésén. A négy évtizedből, amely a Tanácsköztársaságtól elválaszt bennünket, 14 év esik a népi demokrácia történetére, ezen belül több mint egy évtized a szocialista építés, a proletárdiktatúra időszakára. Ez a négy évtized csak időben távolította el a Tanácsköztársaság 133 napjának történetét, de az utolsó 10—14 év — lényegét tekintve — közelebb hozta 1919 eleven és társadalmunkat formáló hagyatékát. Élő, közeli, és mindennapjainkban ható emlék ez. Nemcsak azért, mert megkezdtük a munkát, hogy torzításoktól mentes, igazi és lelkesítő képet adjunk a Tanácsköztársaságról, nemcsak azért, mert pártunk legidősebb nemzedéke forradalmi tűzkeresztségét és tapasztalatainak nagy iskoláját 1919-ben szerezte, hanem azért is, mert ennek a generációnak még élő képviselői 1956-ban elsőknek fogták fegyvert a párt hívó szavára a szocializmus védelmére. Legyőzve a magas életkor okozta nehézségeket, 1919-es lelkesedéssel és elszántsággal ismételten példáját adták a forradalmi elvhűségnek, áldozatkészségnek, 1919 eszméi és emléke évtizedeken át el nem halványuló forradalmi erejének. (Nagy taps.) A Tanácsköztársaság emléke és tanulsága, hagyatéka és példája elsősorban azért eleven és időszerű, mert m'ai küzdelmeink 1919-et folytatják. Az út, amelyen a proletárdiktatúrához 1945 után eljutottunk, sok tekintetben különbözött attól, amelyet a Tanácsköztársaság győzelméig bejártunk. A harc formái és módszerei, amelyeket alkalmazunk, sokban eltérnek azoktól, amelyekkel 1919-