Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-31

1873 Az Országgyűlés 31. ülése 1962. évi november 5-én, hétfőn 1874 Népgazdaságunk néhány, ebben érintett területét megkívánom jelölni, utalni kívánok azokra a tennivalókra, amelyek feltétlenül szükségesek a gazdaságosabb villamosenergia-termpléshez. És végső fokon az a lényeges, hogy milyen tényleges költséggel állítjuk elő a különböző célokat szolgáló villamos áramot és ebben az önköltségben szerepet játszanak a beruházás költségei, és nagy szerepet játszik az is, hogy a villamos áram előállításához mennyi és milyen értékű energiahordozót használunk fel. A gazdaságosabb villamosenergia-termelés érdekében a szénbányászatban időben és pontosan fel kell mérni, meg kell állapítani a széntelepek valamennyi olyan adatát, gazdasági mutatóját, amelyek ismerete nélkül reális erőműépítési programot készíteni nem lehet. Ez kielégítő módon mindeddig nem történt meg, most nem ez az általános gyakorlat. És ebből népgazdasági károk keletkeztek és keletkezhetnek. A szénbányászatnál meglévő hiányosság megszüntetését szerencsére megkönnyíti, hogy mindkét népgazdasági ágazat egy tárcához tartozik. A Kohó- és Gépipari Minisztérium, a nehéz villamossági gépeket előállító ipar sokat tehet és köteles is tenni az energetikai beruházások és az üzemviteli költségek csökkentéséért. Különösen fontos ez, mivel 1966-tól 1980-ig előreláthatóan még 6200 megawatt erőművi kapacitást kell felépítenünk. A gépipar vezetőinek más állami szervekkel együtt számos kérdést kell még ehhez tisztázni. Nemcsak a turbina- és generátorgyártásban szükséges világos elhatározásokra jutnunk, hanem azzal összefüggésben kell meghatároznunk kazángyártásunk, a transzformátorok és segédberendezések, így az erőművi tápházak és vízlágyító berendezések gyártásának megfelelő fejlesztését. Az utolsó néhány évben már sikerült, eljutnunk odáig, hogy épülő erőműveink gépegységei a tervben előírt határidőre adnak áramot. Ilyen módon elértük, hogy erőműveinket ált?lában 5—6 év alatt véglegesen üzembe helyezzük. Az erőművek felépítése azonban még tovább gyorsítható a beruházási erők nagyobb koncentrálásával, a munka jobb /megszervezésével, és teljesen reális, hogy elérjük nagy erőműveink három—három és fél év alatti felépítését. Villamosenergia-ellátásunk gazdaságosságát mozdítja elő a nemzetközi együttműködés. Ennek fontosságára egy példát. Ismert, hogy drága termelőberendezéseket csak azért kell létesítenünk és üzemben tartanunk, hogy a napnak néhány órájában — amikor valamennyi fogyasztó áramot kér, az úgynevezett csúcsidőben is — az összes igényeket zavartalanul ki tudjuk elégíteni. Ez a helyzet más országokban is. Nos, csupán abból a körülményből, hogy az európai szocialista országok területén a napi időszámításban 1—2 órás eltolódás van, elérhető, — ha a villamosenergia-rendszereket távvezetékkel megfelelő mértékben összekapcsoljuk és az elosztást nemzetközi központból intézzük —, hogy például a magyar villamosenergia-rendszer a csúcsidőben körülbelül 300 megawattnyi energiateljesítményt kapjon a baráti kapacitásokból, anélkül, hogy annak előállítására a baráti országokban'külön erőművet kellene építeni. Természetesen hasonló előnyökhöz juthatnak — az előbb elmondottak alapján — ismétlem, megfelelő távvezeték-rendszerek megépítése után a többi szocialista országok is. Ebből következik, "hogy a szocialista tábor együttműködése a villamosenergia termelésében es elosztásában a kölcsönös előnyök egyik legkézenfekvőbb forrása, aminek kiaknázását meg kell gyorsítanunk. Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy energiatermelésünket és energiagazdálkodásunkat magasabb szintre emeljük. Feltételeket teremt a növekvő igények teljesebb és gazdaságosabb kielégítéséhez — ezért a törvényjavaslatot elfogadom és elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Berki Zoltán képviselőtársunkat illeti a szó. BERKI ZOLTÁN: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Pártunk és a dolgozó nép bizalmából csaknem másfél évtizede, hogy erőmű vezetőjeként dolgozom. Ez alatt az idő alatt több erőművet vezettem, illetve építése alatt irányítottam. Jelenleg is az egyik erőmű igazgatója vagyok, s mint szakmunkás, már a kapitalista időkben is a villamosenergia-iparban dolgoztam. Immár 32 éves iparági munkásságom folyamán közvetlen tapasztalati lehetőségem nyílott annak összehasonlítására, hogy milyen volt a villamosenergia-termelés és felhasználás a tőkés Magyarországon és milyen szocialista rendszerünkben. Ez a törvényjavaslat a nehézipari miniszter elvtárs részéről -^a bányatörvény után — rövid időn belül immár a második szakterületen szolgálja a jogrendszerünkbe beilleszkedő kodifikációs munkát. Előreláthatólag hosszabb korszakra rakja le az alapjait a villamosenergia-fejlesztés és az ezzel kapcsolatos kérdések szabályozásának. A villamosenergiának a szocialista társadalomban elfoglalt döntő szerepe, amelyet Czottner Sándor nehézipari miniszter elvtárs beszéde elején tömören és meggyőzően fejtett ki, világosan rámutatott arra, hogy miért van szükség a javaslatként előttünk fekvő új villamosenergiatörvény meghozatalára. Mint a szakterületet ismerő dolgozó, én is helyesléssel fogadom e törvényjavaslatot. De helyesléssel fogadom nemcsak a magam, hanem a villamosenergia iparág csaknem 35 000 dolgozója nevében is, akiknek odaadó munkája tette lehetővé az eddig elért eredményeket. Meggyőződésem, hogy mindaz, amit a jelen törvényjavaslat célkitűzésként jelöl meg, a további szocialista fejlődés útján maradéktalanul meg is valósul. A villamosenergia-iparág dolgozóira hárul az a nagy feladat, hogy biztosítsák a munka termelékenységét elősegítő villamosenergia-igény kielégítését, ami a fokozott gépesítés és automatizálás, valamint a termelési volumenek növeléséből hárul rájuk. A szocializmus építésével párhuzamosan növekszik a dolgozók életszínvonala, ennek velejárója a villamosenergia-igények növekedése.