Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-31

1875 Az Országgyűlés 31. ülése 1962. évi november 5-én, hétfőn 1876 Mind több család vásárol ugyanis villamosenergiával üzemelő háztartási kisgépeket. A gépesítés fokozásával a szocialista mezőgazdaság, a vasút pedig a vontatás villamosítása folytán egyre több energiát igényel. A falu villamosítás befejezése — ami a jövő év közepére várható — a falusi lakosság villamosenergia-fogyasztásának igen nagymértékű növekedéséhez vezet. Mivel a lakosság igényeinek kielégítésénél és a népgazdasági termelésnél a villamosenergia sokféle célra használható, s minthogy csak korlátolt mértékben áll rendelkezésre, tervszerűen kell vele gazdálkodni. Pártunk VIII. kongresszusának irányelvei is megállapították annak elsőrendű fontosságát, hogy a szén, a kőolaj és a földgáztermelés növelése mellett emeljük a villamosenergiát termelő, elosztó és átalakító berendezések műszaki színvonalát, javítsuk működésük hatásfokát. Tisztelt Országgyűlés! Mint a villamosenergia-iparág egyik legrégibb dolgozóját, őszinte örömmel töltött el, hogy a jelen Országgyűlés keretében én is Közreműködhetek, és résztvehetek e törvényjavaslat vitájában. A törvényjavaslathoz a magam részéről szakmai szempontból kívánok hozzászólni, és elsősorban olyan szabályozási kérdésekkel foglalkozni, amelyek véleményem szerint a villamosművek műszaki fejlesztésének kérdését érintik. A villamosenergia-hasznosítás a sajátságos természetében rejlő kiváló adottságainál fogva a társadalmi és a gazdasági életben egyre nagyobb szerepet tölt be. Ennek felismerése eredményezte a szocialista és a tőkés államokban egyaránt a villamosenergiát érintő termelési és fejlesztési viszonyok jogi szabályozását. A felszabadulás előtt a kapitalista tulajdonban levő erőművek üzleti haszna szabta meg azok létesítésének lehetőségeit. Az egyébként is elavult, végletekig kihasznált helyi jellegű villamosművek az ország területének csak kis há' nyadát láthatták el energiával. Az akkori műszaki adottságok mellett lehetetlen lett volna megoldani az ország villamosításának nagy feladatát. A társadalmi és a gazdasági rendszer alapvető változása, az erőművek államosítása, a villamosenergia-ellátást kizárólagos állami feladattá tette. Ily módon vált lehetővé az egész ország területén mindenütt fellépő villamosenergia-igény kielégítését szolgáló erőművek öszszekötése, együttműködése. Míg az erőművek elszigetelten működtek, sokkal több tartalékra volt szükség. A villamosművek hajlamosak voltak arra, ho^v a tartalékokat is bevessék az igények fedezésére. Ezáltal az üzembiztonságot veszélyeztető bizonytalan állapot következett be, és gyakran fordult elő, hogy a szükséglet kielégítésére még a bevetett tartalék sem bizonyult elegendőnek. A kooperáció kiépítése, amelyet a javaslat törvényi szinten szabályoz, kiragadja az erőműveket elszigeteltségükből, ami számos gazdasági és műszaki előnnyel jár. Az e^vüttműködés révén sokkal kisebb számú tartalékegységre van szükség. A kooperációs erőműveket összekötő hálózatok energiát visznek oda is, ahol az erőművek elszigeteltsége folytán a villamosenergia-ellátást nem lehetett megoldani. Az országos kooperáció folytán az ipari üzemeket nem kell minden esetben közvetlenül az erőművek szomszédságába telepíteni, hanem oda helyezhetők, ahol azt a népgazdasági szempontok indokolttá teszik és lehetővé válik a lakosságnak az ország egész területén történő egyenletesebb ipari foglalkoztatása. Az együttműködő erőművek energiagazdálkodási sorrend szerint üzemeltethetők. Ily módon a régi, elavult erőműveket már csupán csúcserőműként kell felhasználni, míg a kisebb terhelési időszakban a jó hatásfokú erőművek látják el az egész ország területét villamosenergiával. Ennek következtében a termelési költségek jelentős mértékben csökkennek. A népgazdaság ily módon jelentős megtakarításhoz jut, amit más területen lehet felhasználni. A kooperáció biztosítja a villamosművek nyugodt üzemeltetését, és a periódus állandó szinten való tartását. Ez teszi lehetővé a fogyasztók állandó üzembiztos energiaellátását. Az együttműködő villamosenergia-rendszer tette lehetővé az országos energiarendszer nemzetközi kapcsolatát is. így lehetőség nyílik arra, hogy mint energiahordozókban szegény ország, jussunk a KGST-államok gazdasági együttműködésével az általunk vállalt feladatok megoldásához szükséges többlet-villamosenergiához. Kapcsolódni kívánok a továbbiakban a törvényjavaslatnak a vezetékjoggal kapcsolatos rendelkezéseihez. Többen kérdezték már, hogy miért kell a villamosvezetéket erdőn, mezőn, szántóföldön, magán- és szövetkezeti tulajdonban levő ingatlanokon toronyiránt keresztülvezetni, miért nem lehet azokat utak mentén elhelyezni. Valamikor megkísérelték a villamosvezetékeket így vezetni, de már az 1931. évi 16. törvénycikk is ismertette ennek hátrányait és lehetőséget biztosított vezetékjog alapján a villamosenergiának magántulajdonban levő ingatlanokon történő átvezetésére. Ez műszaki szükségesség elsősorban, hogy a vezeték lehetőség szerint a legrövidebb útvonalon haladjon a célja felé. Előnytelen a kanyargós utak mentén való vezeték-elhelyezés népgazdasági szempontból is. Ez ugyanis jelentékenyen növelné a beruházási költségeket. A vezetékkarbantartási munkák akadályoznák a közlekedést és az esetleg leszakadó vezeték veszélyezettebbé tenné a forgalmat az utak mentén, mint a földeken. A vezeték túlnyomórészt a légiteret érinti, a földterületet csak az oszlopok veszik igénybe elenyésző mértékben. így szükségszerű, hogy a mezőgazdasági művelés során egy-egy villanyoszlop kényelmetlenséget jelent, de az ezzel kapcsolatos nehézség nem áll arányban a népgazdasági és a biztonsági előnyökkel. A magam részéről a törvényjavaslat által fenntartott megoldást a vezetékjog tekintetében teljesen helyénvalónak látom. Örömmel üdvözlöm a törvényjavaslatnak azokat a rendelkezéseit, amelyek kidomborítják a villamosművek üzemelésében előálló veszélyek elhárításának hivatott intézkedések jelentőségét. A villamosenergia-iparban dolgozók nem egy esetben fájdalommal tapasztalják, hogy a halál minden pillanatban ott leselkedik egy-egy könnyelmű, gon-