Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-31
1871 Az Országgyűlés 31. ülése 1962. évi november 5-én, hétfőn 1872 az előttünk álló gazdasági feladatok megoldásának segítésére. Az ipari és közlekedési bizottság megbízásából — kedves képviselőtársak — egy stiláris javaslattal élek. A törvényjavaslat bevezető mondatában ez a kifejezés olvasható: a villamos energia hasznosítása. Ehelyett a következő szövegezést javasoljuk: a villamosenergia felhasználása. Tisztelt Országgyűlés! Az ipari és közlekedési bizottság nevében a törvényi avaslatot elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Szurdi István képviselőtársunk. SZURDI ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! A villamosenergia fejlesztését, átvitelét és elosztását szabályozó új törvény szükségességét a javaslat bevezető szövege tartalmazza. Az 1931-ben keletkezett régi törvény alkalmatlanságát Gácsi képviselőtársunk és a nehézipari miniszter bizonyították. Mindketten bemutatták, számokkal igazolták à villamosítás fejlesztésének lejátszódott nagymértékű folyamatát hazánkban és a fejlesztés várható további mértékét. Az új törvény önmagában azonban csak bizonyos jogi vonatkozású feltételeket teremthet és teremt meg a szükséges mértékű és jellegű villamosenergiaellátottságunk megteremtéséhez. A villamosenergia-termelés fejlesztése és leghasznosabb felhasználása az új törvény megalkotásán túl más természetű követelmények kielégítését, más feltételek megteremtését is igényli államunk különböző vezető szerveitől. Én ezekről kívánok szólni és ezekre óhajtom az Országgyűlés ifigyeimét fordítani, és még a miniszteri tájékoztató kiegészítéseként az eredmények mögötti néhány elmaradásunkat tenném szóvá. Tisztelt Országgyűlés! Mint a nehézipari miniszter felszólalásából is kitűnik, ipari üzemeink hasznosítják a villamosenergia-termelésünk nagyobb részét, pontosabban mintegy 63— 64 százalékát. Az ipari villamosenergia felhasználásának mai mértéke, mennyisége ipari termelésünk nagyarányú növekedéséről tanúskodik. Azonban azt is jelzi, hogy iparunk műszaki színvonala még nem magas. Mert bár igaz, amit a nehézipari miniszter beszámolójában megemlített, hogy az egy főre jutó villamosenergiafogyasztásunk eléri a világ-átlagot, sőt azt csekély mértékben meg is haladja, de sajnos az is igaz, hogy a fogyasztásnak ez a mértéke az európai átlagnak csak mintegy fele. Magyarországon 1961-ben az egy főre jutó villamosenergiafogyasztás 810 kilowattóra, az európai átlag 1520 kilowattóra volt, amin belül Csehszlovákiában 1820, Ausztriában 2070, Angliában 2640 kilowattóra stb. Ebből következik, hogy az ipari termelés terjedelmének emelkedésén túl iparunk várható és elkerülhetetlen műszaki fejlődése további jelentős villamosenergia-igényeket támaszt. Ami a villamosenergia felhasználásának mértékét a többi fogyasztói szektorokból illeti, és itt mindenekelőtt a háztartások és a mezőgazdaság villamosenergia-fogyasztására gondolok — a helyzet nem kielégítő. Mint tudott, a villamosenergia ma már nélkülözhetetlen kelléke mindennapi életünknek. Bár erről rendszerint akkor veszünk tudomást, ha átmenetileg valamilyen zavar támad a szolgáltatásban, elalszik a villanyvilágítás, megáll a lift, megszakad a rádió-, a televízió-adás. 1960-ban hazánkban az egy lakosra jutó háztartási villamosenergia-fogyasztás 55 kilowattóra volt. Ebben az időben Csehszlovákiában ennek kétszerese, az NDK-ban négyszerese, Angliában csaknem tizenkétszerese jutott egy lakosra. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ilyen méretű háztartási igény nálunk még nincs. De az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a jelenlegi alacsony háztartási igényeket sem tudjuk maradéktalanul kielégíteni. Holott nyilvánvaló, hogy az életszínvonal növekedésével a háztartási fo>gyasztási igények tovább fognak emelkedni. A nemzetközi tapasztalati számok is azt jelzik, hogy a lakosság villamosenergia igényé kétszer olyan gyorsan nő, mint az ipar villamosenergia igénye. Viszonylagos elmaradásunknak több oka van. Többek között az, hogy erőművi rendszerünket különösen 1954 után gyors ütemben fejlesztettük és ezzel az ipar energiaellátását megfelelően biztosítottuk is, de ezzel egyidejűleg a lakosság céljait szolgáló kisfeszültségű ellátóhálózatok nem épültek meg kellő mértékben és kiterjedésben. Ez az elmaradás az oka annak is, hogy a fogyasztók gyakran nem kapják meg azt az áramfeszültséget, amely a háztartási készülékek gazdaságos üzemeltetéséhez és a világításhoz kívánatos, szükséges lenne. Nyilvánvaló, tarthatatlan állapot, hogy a hálózatépítés elmaradása megakadályozza az életszínvonal növekedéséhez szorosan hozzátartozó hűtőgép, mosógép, villamostűzhely és más áramigényes háztartási eszközök szélesebb-körű elterjedését. A mezőgazdaság villamosenergia fogyasztásánál más jellegűek a nehézségek. Mi itt a helyzet? A jövő évben befejezik a falvak teljes villamosítását és néhány kis lélekszámú településtől eltekintve minden község az országos rendszerből kapja meg a villamosenergiát. Vagyis másszóval majd minden állami gazdaságunkat és szövetkezetünket bekapcsoltuk az országos villamoshálózatba. Most mégis az ,£ visszás helyzet áll fenn, hogy a mezőgazdaság villamosenergia-fogyasztása igen alacsony, hol L ott köztudott, hogy a talajműveléstől egyelőre eltekintve csaknem minden egyéb mezőgazdasági munka egészében, vagy részben villamosítható és a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban villamosított is, és ez a mi utunk is. Tisztelt Országgyűlés! Országunk villamosenergia igényei nagymértékben és gyors ütemben növekedtek. E nagy igények kielégítése nép r gazdasági erőforrásaink, nemzeti jövedelmünk magas hányadát emésztette fel és igényli a jövőben is. Ugyanakkor a tapasztalatok azt jelzik, hogy az erőművek és a hálózatok megteremtésének költségei, a villamos áram termelési költségei a lehetségesnél nagyobbak. Ezek a körülmények jobb munkát kívánnak a műszaki tervezéstől kezdve a kivitelezés befejezéséig, nemcsak a villamosenergia fejlesztéséért, átviteléért és elosztásáért felelős nehézipari tárcától, de más népgazdasági ágazatoktól és azok vezetőitől is.
