Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.
Ülésnapok - 1958-31
1863 Az Országgyűlés 31. ülése 1962. évi november 5-én, hétfőn 1864 nológiai folyamatok alkalmazását, az automatizálást, a biztonságot és a termelés volumenének, minőségének az emelését teszi lehetővé. A mezőgazdaság termelékenységének növelése, a szétszórtan fekvő munkahelyek gépesítése, a mezőgazdasági ipar kifejlesztése villamosenergia nélkül nem lehetséges. A fogyasztási cikkeket gyártó iparban, az építőiparban, a közlekedésben, a hírközlésben alapvetően jelentkezik a villamosenergia-felhasználás világátlagát. A világségleteit kielégítő szolgáltatási ágazatokban, mint például a kereskedelemben, a közélelmezésben, a művelődési intézmények fenntartásában, a kulturáltabb színvonalat és a szolgáltatás hatékonyságát emeli a villamosenergiának a legkülönbözőbb formában való felhasználása. Azt hiszem, hogy nem szükséges részleteznem a villamosenergia jelentőségét a városi és falusi lakosság köznapi életében, mert erről mindenki közvetlenül is meggyőződhet. Azt is látjuk, hogy az ország gazdasági fejlődése egyre több villamosenergiát igényel. A felhasználás mértékének növekedésére jellemző, hogy 1960-ban 45,5 százalékkal több villamosenergiára volt szükség, mint 1955-ben. amin belül az iparban 43.3 százalékkal, a mezőgazdaságban 177.4 százalékkal, a háztartásokban pedig 92.5 százalékkal volt magasabb öt év elteltével a felhasználás. Természetes, hogy a jövőben is az ipar biztonságos ellátása mellett a mezőgazdasági és a háztartási fogyasztás növekedését kívánjuk a legnagyobb mértékben biztosítani, hogy az országos fejlődést elősegítsük. A villamosenergia-fogyasztás egy főre eső hányada ugyancsak fogalmat ad a fejlődés mértékéről. 1938-ban hazánkban az egy főre eső elfogyasztott villamosenergia 142,7 kilowattóra volt. Ez a szám 1961-re 802 kilowattórára, tehát erre az évre — 1938-hoz viszonyítva — hatszorosára emelkedett. Ez nemcsak azért jelentős, mert kifejezi a szocialista gazdaság erőteljes fejlődését, hanem azért is, mert azt mutatja, hogy 1961-re már meghaladtuk az egy főre eső villamosenergia-felhasználás világátlagát. A világátlag ugyanis 1961-ben 770 kilowattóra volt. Második ötéves tervünk és a kongresszusi irányelvekben szereplő célkitűzések megvalósítása után az egy főre eső fogyasztási átlag nálunk még jobban felül fog emelkedni a világátlagon. A villamosenergiának ezt a nagy jelentőségét a szocialista átalakulás első éveiben már éreztük. Ezért fordítottunk gondot, szinte közvetlenül a felszabadulás után, a magánkézben levő villamosipar államosítására és ezáltal az egységes szocialista magyar villamosenergia-ipar megteremtésére. Mindez a megelőző időkhöz képest a villamosenergia-ipar területén is alapjában eltérő, teljesen új követelményeket támasztott. Az állami kézbe került régi, túlterhelt, elavult erőtelepek és hálózatok fenntartása mellett az erőművek és az átvivő hálózat kiszélesítése jelentkezett fontos feladatként. 1950 óta 11 erőművet építettünk és a most létesítendő százhalombattai erőmű egyedül több villamosenergiát ad maid, mint a felszabadulás előtti Magyarország valamennyi erőműve. Elértük, hogy már jelenleg is ötször annyi villamosenergiát tudunk az országnak adni, mint amennyi 1938-ban a fogyasztás volt. A második ötéves terv időszakában — 1960hoz viszonyítva — 1965-ig erőműveink teljesítőképességét 700 megawattal kell növelnünk, az import megfelelő fokozása mellett. A villamosenergiát el kell vezetni a felhasználás helyére. Ebből a célból a kapitalista vállalkozóktól átvett hálózatot az elmúlt másfél évtized alatt szinte teljesen ki kellett cserélnünk, korszerű és biztonságos nagyfeszültségű vezeték- és kisfeszültségű elosztó-hálózatot kellett létrehoznunk. Jellemző adatként kell megemlítenem, hogy az ország jelenlegi villamosenergia vezeték-hálózatának hossza mintegy 70 000 kilométer. Ez a vezetékhálózat 1963 július l-ig, tehát éppen e törvényjavaslat hatálybalépésének napjáig Magyarország minden közigazgatási egységéhez kiéoül. A további feladatot a villamosítás vertikális elmélyítése, például a községeken belül villamosítás és a mezőgazdaság fokozottabb villamosítása jelenti. Amikor a faluvillamosításnak lényegében befejezéséről tájékoztatnom a t. Országgyűlést, engedjék meg, hogy ennek jelentőségét csak egy számadattal emeljem ki. A felszabadulást megelőzően 57 év alatt évenként átlagosan 22 falu villamosítására került sor, ezzel szemben 1945. után évenként általában 107 falu villamosítását valósítottuk meg. Ez a tény meggyőzően bizonyítja, hogy a villamosításnál nemcsak az ipar fejlődésének az érdekeit vettük figyelembe, hanem a mezőgazdaság és a lakosság területi elhelyezkedésével is számot vetettünk. A falusi lakosság ma már éppen úgy kihasználja a fejlődés műszaki vívmányait, a televíziót, a mosógépet, a rádiót, stb. a legtávolabb eső községekben, mint a nagyvárosokban, vagy mint Budapesten. Ezáltal falun is megteremtettük a gazdasági és kulturális életnek azokat a feltételeit, amelyek hiánya miatt oly sokszor tapasztaltuk a falusi lakosságnak a nagy városokba való beözönlését. Jelentős lépés volt ez a város és a falu ellentéteinek felszámolásában. Ugyancsak nagy feladatot ró a népgazdaságra a háztartási villamosenergia-felhasználás növekvő mértékének kielégítése, ami az életszínvonal emeléséhez döntő fontosságú tényező. A húszéves távlati terv az egy háztartásra eső villamosenergia-fogyasztást 1980-ra több mint nyolcszorosára irányozza elő, amely szint meg fog felelni a fejlett kapitalista országok előrelátható fejlődésének. A nagyüzemi fejlesztéssel összhangban a népgazdasági terv a mezőgazdaság villamosenergia felhasználásának a hányadát ugyanezen időre több mint tízszeresére emeli. Mindehhez a szükséges hálózat további kiszélesítése igen nagy beruházási problémát jelent a villamosenergia-iparra.. A villamosenergiának ez a fontos szerepe a népgazdaság tervezésénél gazdaságpolitikai törvényszerűség megtartását teszi szükségessé. Minthogy a villamosenergiát az élet minden területén felhasználják és mert a termelése pillanatában már az elvezetéséről, elosztásáról és felhasználásáról is gondoskodni kell, a villamosenergia-ipar egy mérőműszer finomságával érzékeli a népgazdaságban jelentkező hiányokat.