Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-31

1861 Az Országgyűlés 31. ülése 1962. évi november 5-én, hétfőn 1862 dig nem kielégítő, vagy rossz a viszony, normális kapcsolatokra törekszünk." Tisztelt Országgyűlés, kedves Képviselőtársak! Ezek a szavak legelőször egy nagyon bensőséges, emberi, diplomáciai rendezvényen hangzottak el. Ilyen diplomáciai rendezvény is lehetséges. Amikor a budapesti diplomáciai testület tagjai között híre járt annak az év nyarán, hogy Kádár elvtárs 50. születésnapja közeledik, kérték a diplomáciai testület doyenjét, hogy tegye lehetővé együttes látogatásukat Kádár János elvtársnál. A Budapesten működő minden diplomáciai képviselet vezetője megjelent ezen a látogatáson. Különböző rendszerekben élő országok képviselői voltak tehát együtt. Üdvözlő szavaikra válaszul Kádár elvtárs külpolitikai törekvéseinket egyszerűen így foglalta össze: „Még szívélyesebbé akarjuk tenni kapcsolatainkat, ahol azok barátiak; barátivá akarjuk tenni, ahol azok csak korrektek, és javítani akarjuk kapcsolatainkat ott, ahol azok nem mondhatók jóknak ma, vagy éppen rosszak." A barátság további erősítésének, a kapcsolatok további bővítésének a vágyával küldjük üdvözletünket az indonéz népnek és kormányának, örömmel tölt el bennünket otthoni fejlődésük és nemzetközi sikerük egyaránt. Kívánjuk, hogy Nyugat-Irián részvétele az indonéz népek életében segítse politikai, társadalmi és gazdasági fejlődésüket, s növelje Indonézia szerepét a délkelet-ázsiai nemzetközi problémák békés megoldásában, a gyarmatosítás maradványainak felszámolásában. A magyar nép és kormánya hű barátságáról biztosítja Indonézia népét és kormányát. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Népköztársaság és az Indonéz Köztársaság között kötött barátsági és együttműködési szerződésről szóló törvényjavaslatot elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Miután a törvényjavaslat vitájához hozzászóló nem jelentkezett, következik a határozathozatal. Kérdem az Országgyűlést, hogy a Magyar Népköztársaság és az Indonéz Köztársaság között Djakartában, 1961. augusztus 23-án aláírt barátsági és együttműködési szerződés törvénybeiktatásáról szóló törvényjavaslatot elfogadja-e. Aki elfogadja, szíveskedjék kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.). Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (Senki.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a Magyar Népköztársaság és az Indonéz Köztársaság között Djakartában 1961. augusztus 23-án aláírt barátsági és együttműködési szerződés törvénybeiktatásáról szóló törvényjavaslatot elfogadja. Tisztelt Országgyűlés! Napirendünk szerint következik a villamosenergia fejlesztéséről, átviteléről és elosztásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Czottner Sándor nehézipari miniszter elvtárs kíván szólni. CZOTTNER SÁNDOR nehézipari miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A magyar ipar fokozatos műszaki fejlesztésével egyidejűen szükséges az általa érintett viszonyok jogi szabályozása is, az egyöntetű gyakorlat kialakulása, a törvényesség és az ország jogrendszerének egysége érdekében. Ebben a vonatkozásban foglalkozott az Országgyűlés 1960. decemberében a bányászat jogilag értékelhető kérdéseivel. Hasonló céltól vezérelve terjesztem most be a villamosenergia fejlesztéséről, átviteléről és elosztásáról szóló törvényjavaslatot, amelynek az elfogadását kérem. Tisztelt Országgyűlés! A proletárdiktatúra megerősítése, a szocialista termelési viszonyok uralkodóvá tétele, a termelőerők erőteljes és gyors fejlesztése útján elértük, hogy hazánk ma már fejlett nehéziparral rendelkezik és mezőgazdaságunk is évről évre nagyobb eredményeket ér el. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának kongresszusi irányelvei öszszefüggésében és részletkérdéseiben is reálisan megállapíthatják népgazdaságunk jelenlegi helyzetét és kitűzik azokat a fő célokat, amelyeket az elkövetkezendő időben évről évre meg kell valósítani. Gazdasági tevékenységünk középpontjában a második ötéves terv teljesítése és — a szükséges mértékben — annak túlteljesítése áll. E tervekben megfelelő ütemben szerepel az ipar és a mezőgazdaság, a közlekedés, a külkereskedelem és a belkereskedelem fejlesztése, a beruházások anyagi-műszaki fedezetének biztosítása és mindezek végső céljaként a lakosság életszínvonalának emelése, az ország védelmi helyzetének növelése. Az előttünk álló fontos feladatok megoldásához egyik alapvető tényező a villamosenergiaellátás megfelelő szinten történő biztosítása. A villamosenergia a -modern, gazdasági és társadalmi életben kimagasló szerepet tölt be. összes energiaigényünknek csaknem egynegyedrészét ma már villamosenergiából fedezzük. A mi társadalmi rendszerünkben a villamosenergia fontosságát emeli az a lenini felismerés, hogy a villamosítás a kommunizmus megvalósításának gazdasági előfeltétele. Mi mindenki számára egyformán lehetővé kívánjuk tenni a villamosenergia-ellátásban való részesedést, mert a villamosításban az életszínvonal emelésének, a kulturális szint fejlődésének egyik eszközét látjuk. Ugyancsak nagy a villamosenergia jelentősége az állam, a szövetkezetek, valamint a magánkisipar gazdasági tevékenységében, hiszen lehetővé teszi a termelés technikájának, technológiájának és szervezetének a tökéletesítését. A VIII. pártkongresszus irányelveinek megfelelően fejlett ipari-agrárországgá akarunk válni. A Szovjetunió értékes tapasztalatai alapján ezért hasznos útmutatás volt számunkra Hruscsov elvtársnak a XXII. kongresszuson elhangzott az a megállapítása, hogy „a teljes villamosítás lenini eszméje a kommunista gazdaság építési programjának gerince." Akik már hosszabb ideje a magyar népgazdaság fejlesztéséért felelősek vagyunk, tudjuk, hogy a dolog, lényegét illetően mennyire mélységesen helytálló ez a megállapítás. Mert a villamosenergia az ipari termelésben ma már nélkülözhetetlen és nem helyettesíthető tényező. Az alapanyag- és gépiparban fokozódó felhasználása a technikai előrehaladást, a korszerű tech-