Országgyűlési napló, 1958. I. kötet • 1958. november 26. - 1962. november 5.

Ülésnapok - 1958-4

181 Az Országgyűlés 4. ülése 1959. február 20-án, pénteken 182 Cialis tudatunk megérett erre. Erről van szó. Az állam, vagy az Egészségügyi Minisztérium, vagy a Munkaügyi Minisztérium ezt a problémát egy­magában képtelen megoldani, ehhez szocialista tudat kell és tényleg az az elv, amit pártunk írt ki és meg is tartja, hogy az ember a legfőbb érték. Ezt kell a gyakorlatban is megvalósítani. Bocsánat, hogy így elnyújtottam a hozzászó­lást, de igen nagy tételekről van szó, nem egy­szerű problémákról. Lenin az előbb említett idézet további részében azt mondja: „S ha még akkor is marad egy részben ellátatlan kör, az ezekről váló gondoskodás .már nem az állami szervek, hanem a társadalmi szervek feladata". Ezek azok az emberek, akik közsegélyre szorul­nak, akik soron kívüli segélyre szorulnak és akik­nek támogatására a tanácsoknál, bizonyos kis összeg van. A minisztériumnál is van. De ne felejtsék el az Elvtársak, hogy mi még nem fe­jeztük be a szocializmus építését; úgyhogy ezek­n ek az embereknek a száma csökkent, de mégis kevés az, amit a tanácsok támogatásukra k* tud­jak utalni. Igen örvendetes, hogy a'Magyar Vö­röskereszt, ez a társadalmi szerv mind az egész­ségvédelmi nevelés, mind az egymáson való segí­tés lenini gondolatát kezdi a társadalom széles tömegeibe bevinni. Ez nagyon hasznos és szük­séges feladat, amiért a Vöröskereszt minden tá­mogatást megérdemel. \ Én nagyon kérem az összes minisztériumokat arra, hogy a költségvetésben a rubrikák között szereplő szociális- és egészségügyi ágazatnak le­gyenek hűséges gazdái, mert ezek a költségek tükrözik vissza tulajdonképpen a mi népünk szo­ciális színvonalának emelkedését. Még csak egyetlen dologra, az üdültetésre vonatkozólag akarok kitérni. A SZOT üdültet az idén 165 000 •embert, 26 000 gyermeket, a minisztériumok 20 000-et, az üzemek 189 000-et fognak üdültetni, ez összesen mintegy 400 000 ember. Ennyi fog az idén üdülni. Ez elvtársak igen soknak látszik, de mennyi azoknak a száma, akiknek az üdültetési juttatás jár: 3 292 000. Ha mindenkit arányosan akarunk üdültetni, akkor aki igényli az üdülést, nyolc évenként kerül sorra. Ezért csak kullogunk még ezen a vonalon és nagyon vigyázni kell arra, hogy az üdülés problémája ne legyen egy far­sangi bál. Nagyon szépen köszönöm a gazdasági rész­legnek azokat a beszámolóit, amelyeken tájékoz­tattak, hogy a termelés az egész vonalon emel­kedik. Ez azt jelenti nekünk, hogy akkor mi is többet fogunk kapni egészségvédelemre. Enyhülni 15 fognak gondjaink. Nagyon kérem az ille­tékeseket, kövessenek el mindent, hogy emelked­jék a kulturális szint, mert akármennyit fogunk gazdasági szinten kapni egészségügyre, ha a kul­mrális vonal stagnálni fog, akkor mem jutunk e lőre. Dacára annak, hogy a legmagasabb olva­sási lehetőség nálunk van, arra kérem a kultu­r alis vonalat, hogy népünkkel az iskolában sze­r ettessék meg az olvasást, mert alapvető hiba v °lt a múltban az, hogy a tankönyvön keresztül a gyerekek nem szerették meg az olvasást. Ez az egyetlen kérésem a kulturális vonal felé, ha e zt az egyet megcsinálják, és biztosítják az isko­lák tisztaságát, nevelik a gyermekeket arra, hogy magatartásuk kulturált legyen, akkor az egész­ségügyi vonalon ez nagyon érezteti hatását. Már elöljáróban akartam mondani, hogy részemről tekintsék a költségvetést elfogadottnak. Köszö­nöm türelmüket, hogy meghallgattak. A költség­vetést az Országgyűlésnek is elfogadásra aján­lom. ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 15 percre felfüggesztem. (12.15) (Szünet: 12.15—12.32) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Szólásra következik dr. De­zséry László képviselőtársunk. DR. DEZSÉRY LÁSZLÓ: Tisztelt Ország­gyűlés! A Veszprém megyei képviselőcsoport nevében szólok hozzá a művelődésügyi tárca költ­ségvetéséhez, s azon belül is az iskolai-oktatási­nevelési kérdésekhez. Ennek a költségvetésnek örülhetnek mindazok, akik a magyar ifjúság nevelésének ügyét szívükön viselik. Ismét emel­jük kulturális befektetéseink összegét. így mon­dom, befektetéseknek, mert ezek igazi befekte­tések a jövőre. A művelt, a jólnevelt, magabiztos és a haladó világnézetben egységes magyar nép jövőjére gondolok. Az, hogy emeljük a kulturális célokra fordított összegeket, megfelel a párt ha­tározatának, amely a művelődési politika irány­elveit szabja an eg s megfelel az országos közvé­leménynek is, amely egyetlen fillért sem sajnál abból, amit kultúrára költünk. A nép, amely egy év alatt a világ talán legolcsóbb könyvárai mel­lett 381 milliót fordított könyvvásárlásra, a nép közös vagyonából is szívesen áldozza az állami költségvetés csaknem 10 százalékát, 6 millió híján 5 milliárdot a kultúrára, és szívesen áldoz­za azokat a hatalmas összegeket isTerre, amelye­ket az állami beruházások között és a tanácsi költségvetésekben a községfejlesztési adókból a művelődésnek nyújtanak. A minisztérium költségvetésében ez a ráfor­dítás 500 millió forinttal több mint a tavalyi állami költségvetésben. A művelődésügyi kiadá­sokon belül elsősorban a hároméves tervben elő­irányzott 3500 új tanterem keltett Jó benyomást, amelyből 1958-ban állami, tanácsi és más erők­ből 1442 tanterem meg is épült, s meg fog épülni az 1959-re betervezett 1355 általános iskolai tan­terem is. Most nem említettem az óvodai, a kö­zépiskolai és az egyetemi, ' főiskolai fejlesztést. Az évi tanteremépítés üteme háromszorosa az 1956 előtti éveknek. A költségvetés előrehaladást biztosít a diákotthonok kollégiumokká fejlesztése terén is és biztosítja az új típusú tanítóképzők létrehozásának költségkihatásait is. Ügy tűnik, hogy a 11 felsőfokú tanítóképző intézet és a 3 felsőfokú óvónőképző intézet megnyitása lesz ez év legnagyobb oktatásügyi vívmánya és teljesít­ménye. Szeretném kiemelni, hogy a tanácsok a köz­ségfejlesztési adó magas százalékát, a kommuná­lis fejlesztéssel járó kiadások után a legnagyobb összegeket fordították tavaly és szánják az idén is művelődésre. Ebben az évben csak az én me-

Next

/
Thumbnails
Contents